Furcsa tények, tudományosan komolyan vehetetlen, de kedves legendák és értékes történelmi adatok – ezekkel is tudunk jellemezni egy borrégiót, nem csak azzal, hogy milyen szőlőfajtákat termesztenek és milyen borokat kell kipróbálnunk arra járva. Kalandozzunk borral Magyarországon.
Magyarországon a honfoglalástól kezdve fontos volt a szőlőtermesztés, mely természetesen együtt járt a bortermeléssel is. Hét borrégiónk közül volt, melyben az idetelepülőknek egyszerűen csak folytatniuk kellett azt, amit már a korábbi római telepesek elkezdtek, de vannak az országnak olyan pontjai is, ahol nehezebbek voltak a kezdetek és sokkal később, akár több század után kezdtek el szőlőt termelni, mely végül nem is sült el rosszul.
A bortermelés eredményessége legalább olyan színes, mint az ország történelme. Valahol már a középkor előtt hajóval szállították a máig világhírű nedűt távoli királyoknak, máshol pedig bár szinte az idők kezdetétől folyik a szőlőtermesztés, a nagy siker mégsem jött el soha. Egy viszont közös ezekben a régiókban – valamilyen különlegességgel, meglepő történelmi ténnyel vagy éppen egy szórakoztató, tudományosan abszolút nem komolyan vehető legendával mindegyik bír. Ezek közül csemegéztünk most.
Balatoni borrégió
A borvidék fehérborairól híres, azok közül is a Szürkebaráttól, melynek elnevezése az 1930-as évektől él. Pontos eredete máig nem biztos, a legismertebb magyarázat szerint a badacsonyi szerzetesek telepítették ide a szőlőfajtát, melyből külön cukor hozzáadása nélkül is tudtak édes bort termeszteni. Ez pedig pont ideális volt, hiszen miseborként használták a nedűt, melynél tiltott volt minden ízesítés.
Duna borrégió
A Dunai borrégión belül ki kell emelnünk a kunsági borvidéket, melyet tarthatunk a magyar borkultúra megmentőjének is. Mária Terézia korában az ide telepített szőlőtőkékkel kötötték meg a futóhomokot, később pedig kiderült, hogy éppen az itteni talajon nem él meg az egész Európában pusztító filoxéra. Számos, hazánkban termelt szőlőfajta a borvidéknek köszönhetően maradt meg.
Egri borrégió
Az egri bikavér elnevezése a legendák szerint egészen a török időkig nyúlik vissza, ám mivel akkoriban még csak fehérbort termesztettek a magyarok, ez nehezen elképzelhető. A mese ettől függetlenül még érdekes: az egri várat védő Dobó István állítólag vörösbort itatott katonáival, akik ettől látszólag gyorsan erőre kaptak – az arcukon lefolyó vörös léről pedig az ijedt törökök azt hitték, hogy a magyarok bizonyára bikák vérét isszák.
Észak-Dunántúli borrégió
A pannoni régióban folyó bortermelés történelme egy idős az államalapítással. Bár van rá esély, hogy hamisítvány, mégis máig elfogadott, hogy a pannonhalmi Bencés apátság alapítólevele az egyik legrégibb hivatalos dokumentuma az országnak – és ebben bizony többek között már rendelkeztek a szőlőtermesztésről és bortermelésről is, mely jól mutatja ezek fontosságát a régióban – és a magyar ember szeretetét a bor iránt.
Pannon borrégió
A villányi borvidékhez érdekes legenda tartozik, melyet bármelyik nyelvész másodpercek alatt törhet össze darabokra, ám jól mutatja a helyi lakosság borközpontúságát. A helyi történet szerint ugyanis honfoglaláskor itt telepedett le Bor vitéz és népe, akik nem csak a helyi borkultúrát teremtették meg, de még az ital magyar elnevezése is a család vezetéknevéből ered.
Soproni borrégió
Bár valójában már tisztázták, hogy a mende-monda még távolról sem lehet igaz egyszerű történelmi okok miatt, mindenképpen érdekes a Kékfrankos elnevezésének története Sopronban, mely egészen a Napóleoni időkig nyúlik vissza. A legenda szerint ekkoriban a francia katonák két féle pénzzel fizettek, a kevésbé értékes vörössel és az értékesebb kékkel, a soproni borászok vörösborukért viszont csak a kék fizetőeszközt fogadták el.
Tokaji borrégió
Hogy miért is olyan naposan fénylőek az aranyszínű tokaji borok? A helyi mese szerint nem túl örömteli okból – a tokaji hegységet régebben tündérek lakták, akiknek sok bosszúságot okozott a tüzet okádó hegy, melynek kráterébe egyszer bele is esett egy tündérfiú. Gyászában párja, egy tündérlány, könnyeivel telesírta a környék minden lankáját. Ezektől a könnyektől olyan jó a tokaji bor.
