Mi történik akkor, ha egyetlen pillanatba sűrítjük a komolyzene, a kortárs táncművészet és a design világának legtisztább megnyilvánulásait? Ha csak azon az egy momentumon keresztül figyeljük őket, vajon lesz-e olyan pont, melyen túl már nem lehetséges egyértelműen különbséget tenni az egyes művészeti ágak között? Létrejöhet egy olyan helyzet, melyben a határok nemcsak hogy elmosódnak, de teljesen el is tűnnek?
A kísérlet helyszíne egy meghatározó ipaművészeti múlttal és jelennel rendelkező tér. Az Eventuell Galéria a mai napig az alkotói együttműködés gyakran hivatkozott őstípusát jelenti a hazai design színtér szereplői számára – kontextusteremtő ereje kétségtelen. Missziója pedig húsz év után is egy olyan művészeti platform folyamatos fenntartása, mely ténylegesen élő és használható – és a látottak alapján nagyon is szükségszerű – találkozási felület lehet a tervezők, kivitelezők, és a vásárlók számára.
Emellett – és ezt igazolva – nem kevés felelősségérzettel nyit a fiatal művészgeneráció tehetségei felé. Merev kategóriák nélkül feszegeti a kérdést: mi az, ami belefér egy alapvetően iparművészeti galériába?
Kérdését azonnal meg is válaszolta az Eventuell Start szakmai napok keretében megrendezésre kerülő, fiatal tervezőket és társművészeket bemutató programsorozat első kiállítás megnyitójával. A „conTEXT” kiállítás művészei, Nagy Brigitta és Ottlik Júlianna, a MOME+ Program keretében kiválasztott textiltervező szakos hallgatók válogatott munkáit mutatták be. Ezek mindegyike az anyagmegmunkálás folyamatára, lehetőségeire reflektál, rámutatva az elkészült textilek – szövött és nyomott anyagok – technikai különbözőségek ellenére is intenzív egymásra hatásra. A választott munkák mögött érezhető tudatosság és szándék azt sugallja, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a diskurzus az adott kiállítótérben tovább alakulhat és alakítható.
És alakult is. A Galéria nem titkolt célja, a társművészetek kiállítótérbe emelése által. A megnyitó eseményen Virág Mátyás csellista, és a Góbi Rita Társulat táncosai kezdtek párbeszédbe a kiállított textilekkel, hol erősítve, hol kioltva azokat, míg végül egyetlen örvénylő ritmusjátékká lett a textilek mintázata Ligeti György cselló szonátájának dallamával. A sötét és világos kontrasztok együtt lüktettek a csipkébe öltözött táncosok mozdulataival. A hangok, szövetek és lépések egymásra rétegződése egyetlen, magával ragadó egységgé állt össze, metszéspontjaikban új jelentéstartalmak mutatkoztak meg. Igazi szinesztézia.
Mikor a zene elhallgatott, az egység alkotói újból megkülönböztethetővé váltak, visszatértek kiinduló, nyugalmi állapotukba – a falra, a cselló tokjába, a táncosok távolodó lépteibe. A kiállított tárgyakra mégsem lehetett többé pusztán eredeti jelentésük tudatában tekinteni.
A kiállítás a Design Hét és a Belvárosi Művészeti Napok programja. A kiállítás október 22-ig megtekinthető.
További infó ITT!
Szerző: Nagy Zsóka
Olvasd el interjúnkat Osvárt Judittal, a Budapest Design Week 2015 projektvezetőjével ITT!
A Budapest Design Week 2015 programjairól és nyerteseiről ITT olvashatsz!
Olvasd el a Budapest Design Week 2015 nyerteseinek sorát ITT!
Please Do Touch The Artwork – Beszámolónk a Második otthon kiállításról ITT!
WAMP a design héten ITT!
Divat, mint moduláris rendszer – Beszámoló ITT!
További információk ITT!
