Battila&BenceCsalar – Mikor a szemüveg főszereplő lesz

Battila és Csalár Bence szemüveg kollekciójukkal itthon először alkottak meg egy egyedülálló művészet inspirálta kollekciót. De mit is jelent ez folyamatosan? A két alkotóval és szemüvegeikkel egy asztalhoz ülve próbáltuk megérteni, hogy mit is jelent, ha egy szemüveg elveszti kiegészítő jellegét, ha egyfajta művészeti tárgy lesz, és hogy miért hozhat változást egy kollekció a divatéletben, ha nem is hordható. Egyáltalán… Miért is olyan fontos, hogy valami hordható legyen?

Kézműves szemüvegkertek: kicsi piac, nagy ár


A Batilla pop up store mindenki számára nyitva áll, hiszen szemüveget kockázatos vásárolni felpróbálás nélkül, na meg sokszor fordul elő az a szituáció is, hogy az érdeklődők inkább egyéni dizájnt terveztetnek. Kicsit más szárral, kicsit más kerettel, kicsit más méretben. Mindenre van lehetőség.

Mennyi szokott lenni ilyenkor a várakozási idő, teszem fel a kérdést a Batilla márka alapítójának, Bakó Attilának, aki a kezdő vállalkozók poénos szégyenlősségével megjegyzi, hogy a „szokott lennivel” azért még legyünk óvatosak. Annyi biztos, hogy gyors produkció szóba sem jöhet – már csak azért sem, mert egy fából készült szemüvegkeretnél rengeteg fázisa van az elkészítésnek: a furnért fel kell vágni, hajlítani kell, gőzölnie kell, ragasztani kell, majd mindennek száradnia kell. „Más, mint mikor sorozatban gyártasz valamit, amibe még mi is csak most kezdünk belejönni” – mondja Attila.

Annyira pedig már belejöttek, hogy megengedhessenek maguknak egy nagyobb helységet, a még soso központinak számító Rózsa utcában. Az első műhely még távol esett a várostól, a kilométerek pedig megijesztették a vevőket is. Egy cégnek, ami 50 ezer forintos szemüvegeket árul, pedig nem szabad elijesztenie a vevőket. Mert vannak. Bár magyar piac pici, de „az egyediségre kezd kialakulni egy külön közeg, akiknek fontos, hogy ne tucatmárkát viseljenek, hanem valami egyedit. Nagyon sok jó szemüveg van, de maga az igényesség abban mutatkozik meg, hogy nem tucat márkát választunk.”

Jelenleg szemüvegkeretet tekintve a piac sem nagyobb, a konkurencia pedig még inkább baráti – bár Attila megjegyzi, betartják a határokat és nagy titkokat nem árulnak el egymásnak. De különlegesnek lenni már a budapesti piacon már így is nehéz… Szerencsére „Mindenkinek más a különleges. Amit próbálunk hangsúlyozni, az hogy ez hazai termék. Én tervezem, mi csináljuk, a zsanéron kívül, ami kínai, pedig mindent Európából szerzünk be. Európaiak vagyunk, maradjunk a szélesebb hazánál.”

BBCSkonstruktivizmus1

Így jön a képbe a divatújságíró


A csendben kávézó Csalár Bence divatbloggerre, divatújságíróra, sőt, divatzsenire nem nehéz ráterelni a szót. Csupán annyit kell megkérdezni Attilától, hogy maga a magyar divattársadalom hisz-e abban hogy szükség van még egy kézműves szemüvegkeretesre. „Bence nem lenne itt, ha nem lenne lelkes. Dorka, a lányom ismerte fel az egyik rendezvényen, elkezdtünk beszélgetni, meghívtuk magunkhoz, hogy nézzen körül, Bence be is jött, körbenézett és maradt is.”  – meséli Attila.

„Nem tudtak lerázni” – teszi hozzá nevetve Bence, aki hamarosan írt is egy cikket (nem posztot!) blogján, ami olyan szívhez szólóra sikerült volt, hogy hamar barátsághoz vezetett… majd a barátságból közös munka lett.

Barátságból munka


„A kiegészítőknek van egy sajátossága: egy cikkben körülbelül két szó esik a szemüvegről, mert nem olyan fontosak – és még ennek is mindenki örül. Ez nem panasz, ez tény. Bence tette fel a kérdést, hogy miért ne szólhatna valami most csak a szemüvegekről. Elkezdtünk erről beszélgetni és arra jutottam, hogy ki kell próbálni. Lehet valamiről sokat filozofálni, de attól még nem leszünk okosabbak.” – meséli Attila.

„Mikor azt mondom, hogy van egy ötletem, a környezetemben lévők már fogják a fejüket, mert mindig valamitől több, mint az előző, és több benne a kihívás” – mondja Bence és nem is hazudtolja meg magát. Kihívás itt is volt. Mégpedig leginkább az idő. Az ötlet gyorsan megszületett, a két alkotó gyorsan meggyőzte egymást arról, hogy működhet, ám Bence be volt táblázva utazásokkal Londonba, Párizsba, Milánóba, Attila pedig még csak éppen elkezdte saját márkájának sorozatgyártását. „Volt egy pár kör, amikor földre szállt emberektől kérdezgettük meg, hogy kivitelezhető-e ennyi idő alatt egy ilyen projekt és milyen keretek között valósulhat meg.”

Végül úgy döntöttek, bár szűkösek a határidők, belevágnak. Már decemberben megszületett a döntés, ám az ünnepek miatt csak január első hetében kezdtek el dolgozni a kollekción. Akkor viszont gőzerővel. Hetente – a hétvégét nem számolva – heti 3-4 alkalommal gyűltek össze a Battila műhelyében – Bencén és Attilán kívül ott volt Attila lánya, a ModArt-s Dorka és Bence barátja, a festő Andorka Gergő. Először papíron terveztek, majd elindult a kétkezi munka és a szó szerinti gyártás. A terv nem volt egyszerű: létre akartak hozni szemüvegeket, amik meg-meg idéznek egy művészeti irányzatot, és amik kilépnek a kiegészítő szerepükből és főszereplők lesznek. Szemüvegek… de mégsem szemüvegek.

Kezdetben körülbelül húsz művészt gyűjtöttek össze egy listára, akiket mindketten kedveltek és úgy érezték, belőlük tudnak inspirálódni. Mivel Attiláék akkoriban már rengeteg anyaggal dolgoztak szemüvegkereteknél – többek között betonnal is – más ötletek is felmerültek, ám végül úgy döntöttek, hogy a művészeti irányzat témában haladnak tovább, hiszen az később is folytatható és könnyen kibővíthető. „Ebben próbáltunk következetesek lenni” – jegyzi meg Bence.

BBCSkonstruk2

Munkából kreatív – és hasznos – kaland


Másban viszont annyira nem sikerült, derül, ki mikor Attila megjegyzi, hogy bár próbáltak a kezdetekben lefektetett elvekhez ragaszkodni, némelyikhez nem sikerült. Az egyik ilyen elv a viselhetőség volt. „Jöttek a kérdések, hogy nem baj hogy itt túl nagy? És elindult egy lavina. Majd kimondtuk, hogy oké, nem kell, hogy az egész hordható legyen.” – mondja nevetve Attila, míg Bence az egyik másfél kilós, lila, kristályokkal kirakott szemüvegről jelenti ki cinikusan, hogy ez a „kedvenc templomi viselete.”

Ekkor már rájöttek, hogy a hogy a projekt valóban nem arról szól, hogy praktikus szemüvegeket készítsenek, „amiben le lehet menni a boltba tejért”

 „Abszolút nem úgy kell felfogni ezeket a tárgyakat, hogy szemüvegek. Ezek szemüveg formájú tárgyak. Ez egy kísérletezés és játék, itt az út a fontos. Ha monitort gyártanánk, azzal csináltuk volna ezt. Jó volt végigcsinálni ezt az utat, hogy rengeteg ötlet jött, amik továbbvihetik az embereket. Mi is inspirálódtunk valamiből, de most a későbbiekben az lesz inspiráló, hogy milyen utat jártunk be eddig.” – magyarázza Attila – „Olyan ez, mint egy jó társasjáték. Bár komolyan csinálja az ember, de azért mégis egy önfeledt dologról van szó. Kissé gyermeki folyamat volt. Olyat lehetett csinálni, amiben nem volt olyan szigorú megkötöttség, ami a normál szemüvegnél is van. Ott sok a kompromisszum és a végén valami olyan lesz a végeredmény, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amit elképzeltél. Itt nem volt ilyen. Bence kitalálta, hogy az egyiken például legyen szőrös pompom. Miért? Miért ne? Belefér? Belefér!”

A játékon felül persze volt hasznos oldala is a projektnek. Gyártás szempontjából például a technológiákkal való kísérletezés során Attila szerint nem csak új megoldások születtek, de magukat az eljárásokat is jobban meg tudták ismerni: „Sok technológiai fogást megismertünk, amiket eddig nem is próbáltunk, mert eszünkbe sem jutott. Bizonyos fokig a szemüvegtervezés egy nagyon behatárolt dolog, őrült lehetőségek nincsenek, van egy keret, van két szár.”

A stylist új kihívása


A kollekció viszont nem csak a gyártó és az alkotó előtt nyitott meg új kapukat, hanem Bence előtt is, aki tervei szerint tényleg új megvilágításba tudta helyezni a szemüveget.

„Sose volt még így, hogy fordítva stylingolok és a szemüveghez válogatom ki a ruhákat. Vicces, de közben nagyon jó is, mert próbáljuk minél több magyar tervezőből megoldani a dolgot. A fotózáson azért nem nagyon használtunk ruhákat, mert nem akartuk, hogy bármilyen módon behatárolható legyen korszak tekintetében. Csak szemüveg legyen rajta, a szemüveg legyen a középpontban, ne a ruha. Persze a bemutatón nem állhatnak egy szál ciciben a lányok és egy alsóban a fiúk, itt azt kell megoldanunk, hogy a ruha az szemüveg kisugárzását segítse és kihangsúlyozza azt.”

BBCSgesztus1

A vérfrissítését kiáltó magyar divatélet


Bár se egy, se nyolc szemüveg nem csinál nyarat, Bence bízik abban, hogy a kollekcióval fel tudja rázni a magyar divatvilágot, amire szerinte bőven ráfér a frissítés.

„Itthon üdítő, hogy van olyan dolog, ami elmozdul ettől a minimalista, már-már szocreál hangulatú editorialoktól, amit a magyar divatszakmában nyomnak. Nagyon kevés stylist van, ami ezeket helyén tudja kezelni, de például Kiss Márk biztos dolgozna vele, mert ő bele tudja illeszteni ezeket a szemüvegeket egy olyan kontextbe, ahol működne. De míg a legtöbb divatanyagban a szürkepamut kabátot fekete garbóval, kócos hajjal, natúr arccal adnak a modellre, kevés helyre beilleszthetők. De biztos lesznek emberek, akik nyitottak lesznek rá.”

Egy biztos: Londonban érdeklődve és nyitottan fogadták a kollekciót. Bár Bence kihangsúlyozta, hogy ott nem is kellett elmagyarázni mi ez. Ám a fotózás nem emiatt készült a brit fővárosban, sokkal inkább az idő hány miatt,ám ez nem jelentett senkinek problémát – „Mert bár magyar termék, de amit mi szeretnénk csinálni nem mindenképpen országhatárokról szól.”

Bár a bemutató még hátra van, a kalandnak valahol már vége. Megismertek új technikákat, feldolgozták olyan művészek munkásságát, akiket mindenkinél nagyobbra tartanak, kiléptek a komfortzónájukból, lehet elindítottak valamit a divatéletben és az inpsiráció inspirációt szült. Így felsorolva, ennyi elég is. A többi már jutalomjáték, mondja Attila. Bence pedig bőszen bólogat:

 „Most is rendben vagyok ezzel az egésszel. Ez a pénteki eseménnyel lesz szép és az emberek élőben is láthatják, hogy nem mindenképpen kell megállni egy minimalista szintén. Tovább lehet lépni, ez is az önkifejezés része, ami most kicsit létjogosultságot kap.”

Battila & BenceCsalar Fashion Presentation & After Party

Mikor?


2016. április 1. 19:30

Hol?


Tesla.kult

1075 Budapest, Kazinczy u. 21.

Facebook-esemény ITT!


 

 

Photo: Wanda Martin
Models: Rochana @ Premier & Daniel Bamdad @ Storm
Art director: BenceCsalar
Concept Assistant: Gergő Andorka
Make-up & hair: Isabel Cheyne