Backstage: Stand up jazz és extrém pop

Felszabadultság, ösztönösség, valami elementárisan elsöprő: Backstage rovatunk legfrissebb epizódjában Zentai Márkkal, a Mörk frontemberével készült interjúnkat olvashatjátok.

A Kelet Kávézó egyik asztalánál helyet foglalva hagyjuk magunk mögött a főváros zaját. A kis budai oázis nyugalmat árasztó miliője ránk is hatással van: picit szinte megáll az idő, amint Márk fejlődésről, önismeretről és kifejezésmódról mesél. A fiatal énekes mögött hosszú évek tapasztalata áll. Mostanra kiforrt előadói virtuozitása egyenesen lebilincselő – biztosan nem tudsz máshova nézni, ha ezek a srácok zenélni kezdenek!

Induljunk a kezdetektől: Ments meg szerelem! Mi történt veled az elmúlt közel 10 évben?

Rengeteg minden! (Nevet) Egy nagyon összetett folyamat ment végbe, de leegyszerűsítve: felnőttem. A Ments meg szerelem éra egy nagyon kedves, gyermeki működés volt, túl sok átgondolás nem volt benne, mint ahogy túl sok karakter sem. Évekig végig kísérte az életem. Akkor még nem volt túl sok beleszólásom, aztán lassan felmerült, hogy szeretnék változtatni bizonyos dolgokon. Egy idő után pedig rájöttem, hogy ez így nem fog menni hosszú távon. Ott elindult egy hatalmas útkeresés: voltam külföldön, zenéltem különböző zenekarokban, aztán teljesen feladtam a zenélést, mondván, ebből úgysem lesz semmi. Persze később újra próbáltam, mellette foglalkoztam sok más dologgal, befejeztem a Kodolányi János Főiskola jazz szakát is. Aztán találkoztam a srácokkal, és igazából ez a rengeteg összevisszaság vezetett el odáig, hogy lepucoljam magamról a sok felszínes motivációt, és választ találjak arra, hogy valójában miért is akarok én zenélni. Egy olyan okot, ami szívből jön, ami nem csak rólam szól. Igazából innen indult a Mörk: mi csak kötetlenül elkezdtünk jammelni, szimplán a zene öröméért, mindenfajta megfelelési kényszer nélkül.

A zene mindig is része volt az életednek?

Jelen volt, de inkább csak átitatott. Tehát, sosem zenéltem például magas szinten. Az éneklés kicsit más történet, mert az inkább egy ösztönös dolog, nem kell hozzá olyan komoly technikai tudás. Ezért a mai napig nagyon csodálom a hangszeres zenészeket, azt az elképesztő gyakorlati és elméleti tudást, amit minden egyes hanggal megélnek ezek az emberek. Úgyhogy nemrég én is elkezdtem zenélgetni zongorán és gitáron. Persze édesanyám miatt az operában nőttem fel, tehát ott van a mélység, a klasszikus zene komplexitása, nyilván rengeteg műfajt megismerhettem. Szóval, igen, sok minden ott volt, csak inkább felszínes módon.


Kellemes dolog olyasvalakit hallgatni, aki igazi csillogással a szemében beszél a hivatásáról – figyelem, nem munka, nem meló, hanem Hivatás. „Önazonosság”, ahogy Márk utal a zenével való kapcsolatára. 

Hogyan született meg a Mörk?

A zongoristánkkal, Novai Gáborral és a dobosunkkal, Szabó Dániel Ferenccel a Kodolányi János Főiskolán találkoztunk, mindhárman oda jártunk jazz szakra. Aztán 2014-re kitaláltam, hogy mi legyen a diplomamunkám: a háromszámos felvételben ők is közreműködtek. Már ekkor voltak dalötletek, és igazából itt csatlakozott be Szeifert Bálint, akit Gábor ajánlott be, mivel ők már régebb óta ismerték egymást. Összeállt a csapat, elkészítettük ezeket a felvételeket, és annyira jól sikerült a projekt, hogy úgy éreztük, érdemes lenne folytatni. De továbbra is teljesen kötetlenül, jammelgettünk, próbáltunk, és később ebből a kötetlen örömzenélésből születtek a dalok.

Nagyon sokféle stílus keveredik a zenétekben: jazz, funk, hip-hop, soul. Teljesen szabadon mozogtok ilyen téren?

Az a szép, hogy több mint egy évig csak jammeltünk. De órákon keresztül, semmi fix, csak ami jött. Ezekből sokat felvettünk, és igazából innen indult a folyamat, hogy hogyan csináljunk dalokat a meglévő anyagokból. Szerkesztés, dalszövegírás, szobakoncertek, és szépen lassan egy élő dolog jött létre. Nem erőlködésből vagy akaratból. Persze erre nekünk is rá kellett jönnünk, meg sokszor fel is kellett adni.


Amikor korábban megnéztem pár Mörk fellépésről készült felvételt, gondoltam közben jegyzetelek, elvégzem a szokásos kutatómunkát az interjú előtt. Nos, nem ment: tollat le, fejet fel, és nem tudtam levenni a szemem a videóról. Egy csapat rendkívüli tehetséggel megáldott, extázisig átszellemült zenész, plusz egy meglehetősen profi, magabiztos énekes.

Alig 28 évesen hihetetlen rutinnal és természetességgel állsz színpadra. Honnan ez a magával ragadó előadásmód?

Ez egy nagyon kedves bók, jól esik. (Szerényen mosolyog) Az édesanyám, aki operaénekes, nagyon jó példát mutatott abban, hogy hogyan kell kiállni az emberek elé, hogyan kell valamit előadni. Ezen a téren mindig is otthonosan mozogtam, már kisgyerekkorom óta szerettem szerepelni. És annak az érzése, hogy egy olyan dolgot csinálok, amivel teljesen egyet is értek, aminek a motivációja megérett bennem, ötvöződik a korábbi tapasztalatokkal, és a bizonyos szintű ösztönösséggel is. Ezért nem tudok kételkedni abban, amit csinálok.

Miből merítesz inspirációt?

Nagyon érdekel a pszichológia, a meditatív módszerek, társadalmi okfejtések, szociológia. De a környezettudatos életmóddal is sokat foglalkozom. Imádok sétálni, a természetben lenni. Rengeteg dokumentumfilmet nézek. Szóval igyekszem a szabadidőmben is olyan dolgokat csinálni, amik testileg, szellemileg és lelkileg is feltöltenek.

Augusztus 17-én a Pontoon látja vendégül a Mörk csapatát, lesznek szuper dalok, majd a most megjelenő albumot is meghallgathatjátok!

Néhány szóban bemutatnád az új lemezt?

Stand up jazz és extrém pop. Az elmúlt ötven év könnyűzenéjének sűrített, utazásszerű megfogalmazódása. Sok minden van benne: egy kis társadalomkritika, önismeret, szerelem, és rengetegféle stílus. Az egészet úgy építettük fel, mint egy utazást, összekötőelemekkel. Ez a lemez igazából egy egység, a dalok kapcsolódnak egymáshoz. Egy igazán extrém utazás a Mörk elméjébe! Több vendégelőadóval is volt szerencsénk együtt dolgozni, mint például Bródy János, Tóth Pisti, Pély Barna vagy épp Schoblocher Barbara, a Blahalouisiana énekesnője.

És hogy mit tartogat a jövő? Márk sejtelmes mosollyal az arcán filozofál.

Én már most új dalokat írnék! Szerintem minden folyamatosan változik. A zenénk is biztos formálódik, alakul még. Nem szeretnénk egy-egy stílus mellett letenni a voksunkat, én magam sem zárkózom el semmilyen műfajtól. Szeretnénk külföldön is játszani, megragadni a lehetőségeket. Itthon szintén koncertezünk tovább, a nagyobb fellépések mellett pedig a kisebb, vidéki és szobakoncerteket is szeretnénk megtartani.

A csapat szeptemberben Palya Bea oldalán zenél majd a Zsidó Kulturális Fesztiválon, ahol újabb izgalmas zenei csemegébe kóstolhatunk bele, úgy igazán Mörkösen!