Az én Budapestem – Marci

Az én Budapestem mozgalmas, dorombolós és festői… és neked mit jelent Budapest?


7:00

A reggeleim általában igen sűrűek és zaklatottak, ma sincs másképp: fél hétkor kelek, csipás szemekkel, gyorsan összepakolom az aznapi felszerelésemet, hétkor bevágom a pár napja a Tasty-ről ellesett reggelimet, aztán Lewis Mumford „A város a történelemben” című téglavastagságú könyvét a hónom alá csapva útravalóul már indulok is neki a napnak: egy tízperces séta a békásmegyeri HÉV-ig, húsz perccel később átszállás a 4-6-os villamosra, és már a város betonszívében is vagyok.


8:00

Másfél órával ébredés után és másfél órával a munkaidő (hivatalos) kezdete előtt már a Life1 Nyugati konditermében képezem magam alatt az izzadság-tócsát, a váll- és lábnap jegyében. Az egyetemmel egy időben szagoltam bele a kondikultúrába, ami immáron hatodik éve nem ereszt. Bár kisebb-nagyobb megszakítások sajnos voltak (ujjtörés, gyulladás a tenyeremben, hirtelen megemelt bérletárak okán), rendszeres testmozgás nélkül továbbra sem tudom elképzelni életemet. A gyúrásra rászánt egy óra után levezetésképpen még húsz percet eltöltök a terem finn szaunájában, aztán egy gyors zuhany, a kreatinnal elkevert fehérje shake-emet pedig az iroda felé menet iszom meg.


9:30

Bár egyetemista éveim alatt mi sem állt távolabb tőlem, mint hogy kávéval segítsek rá agyam magolási kapacitására, így 25 éves koromra megértem, hogy addig nem indul be rendesen a nap, míg a munkahelyen az első bögre feketémbe bele nem kortyolok. Erőssége miatt az én főztöm a legkevésbé népszerű az irodában, de még így is akad néha olyan bátor jelentkező, mint például a FUNZINE rendezvényeiért és marketingjéért felelős Saci, aki a kávékiöntő szája elé meri tenni dizájnos kis termoszbögréjét. Amennyi kitelepülést, partneri rendezvényt és marketing együttműködést Saci hétről hétre lebonyolít, nem meglepő, hogy kolléganőm is a magasabb koffeintartalom mellett teszi le a voksát.


11:00

Gyakran előfordul, hogy cikkírás közben megéhezem. Mivel a legközelebbi Burger King 600 méterre van az irodától, és ezt a távolságot elég napi egyszer oda-vissza megtennem (viccelek, heti három alkalomnál többször nem szokásom gyorsétteremben étvágyat csillapítani), igyekszem tenni róla, hogy mindig legyen egy-két friss gyümölcs az asztalomon. Éppen szokásos október végi Halloween bulink promóciós szövegét írom, mikor egy doktor-távoltartó bekebelezése mellett döntök.


12:00

Forgatás a Corvin Club tetőteraszán, verőfényes napsütésben. A PaulVision-ös srácokkal éppen az „Elektronikus zene 25 éve Magyarországon” című sorozatunk második epizódját készítjük, Titusszal, Prieger Zsolttal, Jutasi Tamással, Deák Ambrussal és Betával a kamerák kereszttüzében. Az illusztris társasággal készített riporttal október elején találkozhattok majd az oldalunkon.


14:00

Délután kettőre már véget is ért a forgatás, én pedig újfent az irodai asztalomat koptatom. A pár korty sör, amit a forgatás alatt gurítottam le szomjoltó gyanánt, ideig-óráig telítőként is hatott rám, de eddigre már elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy meglátogassam kedvenc kínaimat. A Baross utca elején található büfében 50 forintot számolnak fel az elviteles dobozért, én pedig az ilyen pénzeket inkább adom oda kéregető hajléktalanoknak, úgyhogy a felesleges kiadás megspórolása céljából saját dobozt viszek, amit aztán 800 forintért telepakolnak csúsztatott csirkével és tojásos rizzsel, ajándék gyanánt pedig megdobnak egy izgalmas meglepetést tartogató szerencsesütivel. Eszerint „az előttem fekvő út rózsás és csupa romantika” – a szúrós rózsa nem szükséges, de a romantika jöhet.


17:00


Már csak egy óra, és vége a munkának. A Snapchat legújabb filtereit lapozgatva merítek magamból erőt az októberi lapszám utolsó rövidebb cikkjeinek megírásához.


18:00

Amint délután hatot kong a Kálvin téri református templom harangja, én már csukom is össze a laptopomat, hogy a lifttel a földszintre száguldva minél hamarabb újra testközelbe kerüljek kedvenc városommal. Este nyolcra lett megbeszélve egy találkozóm a Semmelweis utcai Whiskers Cat Pub-ba, jobb dolgom híján pedig sétálgatással ütöm el az időt: egészen a Kossuth térig merészkedek, ahol a felhők, a lemenő nap fénye, a budai Várhegy kontúrja és a nemrégiben átadott óriási Andrássy Gyula-szobor egy egészen megejtő szépségű látványban csúcsosodnak ki.


20:30

Már a második korsó Rizmajer sörömet kortyolgatom a Whisker’s Cat Pub üvegablakos galériáján egy farönkön ülve, négy tündéri macska társaságában. A selymesen simogató meggyes íz, a 4,5%-os alkoholtartalom, és új barátom, az enyhén depressziós, de hangulatától függetlenül is gyönyörű szép Luna cica olyan nyugalmi állapotot idéznek elő bennem, amit már rég éreztem, viszont amire mégis egyre nagyobb szüksége van korunk nagyvárosi emberének. Míg az emeleten a macskák az urak és korlátozott számú a férőhely, addig a földszint kellően szellős, kézműves sörökből is nagyon jó darabokat tartanak, a falon végigfutó üvegfolyosónak köszönhetően pedig a macskák soha meg nem unható kergetőzésének látványáról sem kell lemondanunk.


23:30

Otthon, édes otthon! Egy eseménydús nap után az ágyamba bevetődve még gyorsan megnézem, mi újság a közösségi médiában, hiszen a naprakészség a mi munkánkban minden felett prioritást élvez. Mint megtudom, az Instagramon éppen a #bundrop hashtag trendel: az új őrület főleg az amerikai tinilányok körében örvend egyre növekvő népszerűségnek – lényege, hogy a lányok lassított felvételen eresztik ki derékhosszúságú, kontyba tekert hajukat, egyszerre elégítve ki figyeleméhségüket és kivívva szerencsétlenebb hajgénekkel megáldott nemtársaik irigységét.