Az én Budapestem vagány, lehetőségekkel és kalandokkal teli…és neked mit jelent Budapest?
Az Én Budapestem sorozatunk mostani részében a szerkesztőnk, Dóri mutatja be a napját.
7:50 Ébresztő!
Számomra két dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy elinduljon a nap: egy ütős zene és egy kiadós kávé! Talán nem épp jó szokás, de a – mindig gondosan karnyújtásra elhelyezett – telefonom 5 különböző dallammal próbálja kiűzni az álmot a szememből reggelente. Általában a negyediket már reggelizés, kávézás, vagy épp a gardróbban való motoszkálás közben hallgatom. Annak ellenére, hogy rendkívül közel lakom a munkahelyemhez, mindig korábban kelek, hogy legyen egy kis időm ráhangolódni az aznapi teendőkre.
9:00 Kezdődjön a munka!
Mire beérek a szerkesztőségbe már nagyjából kész is a lista: délelőtt két nagyobb anyag, válogatás a város francia éttermeiről, az angol oldalunk szerkesztése, délután interjú egy rendezővel, majd brainstorming a jövő heti témákról, végül pedig a Backstage rovat következő részének megírása és beillesztése. Mindeközben persze mindig beesik egy-egy meeting, vagy váratlan feladat. Bizony, sosem unatkozom!
12:30 #nemhiszedelmilyenfinom…
A mai nap különleges, ugyanis felkerekedünk, hogy Gastro Diplomat rovatunk legújabb epizódjaként teszteljünk egy éttermet. Ez mindig izgalmas feladat, hiszen betekintést nyerhetünk az adott hely működésébe és mindennapjaiba. Mindemellett jól megtömjük a hasunkat! Most a Wasabi Extra rendkívüli fogásait kóstolhattuk meg – eddig is rajongtam az ázsiai ízekért, de most még közelebb került a szívemhez ez a különleges gasztronómiai világ.
14:00 Kérdezhetek?
Délután a József Attila Színház büféjébe vezetett az út, ahol Telihay Péter rendezővel találkozom, hogy interjút készítsek vele a FUNZINE Színtér idei számába. Az interjúzás alapvetően érdekes feladat, kihívás, amit nagyon élvezek. Amellett, hogy különleges emberekkel is találkozhatok, minden alkalommal egy újabb érdekes szemlélettel lesz gazdagabb a saját világképem. Visszafelé még egy gyors kávé-fánk kombináció a The Box Donutban, ami nélkülözhetetlenen az energiaszint fenntartásához!
16:00 Sosincs nálam esernyő
Egy nem túl frissítő őszi eső után ázott macskaként esek be a szerkesztőség ajtaján, a Kálvin tér fölött lebegő látvány azonban kárpótol: úgy rohanunk az ablakhoz, mint a gyerekek, hogy megcsodáljuk az égbolton húzódó színcsóvát. „Nézd, szivárvány!”
18:00 Kész vagyok?
Lassan vége a napnak, így ismét előkerül a képzeletbeli lista: úgy tűnik, szinte mindent sikerül kipipálnom, így már kezdhetek is azon tűnődni, hogy mi vár rám holnap!
18:20 Fuss, Forrest!
Ha már étteremteszt, akkor bizony a mozgás sem hiányozhat, hiszen 25 felé már észrevétlenül is halmozódnak a kilók. Úgyhogy felveszem a nyúlcipőt, s egy kiadós futás erejéig a fülhallgatóm, valamint a kifejezetten erre a célra összeállított lejátszási listám kíséretében picit elzárkózom a főváros zajától.
19:40 Mielőtt leszáll az éj…
Az esti program még kicsit odébb van, gyorsan ránézek a blogomra. Kisgyerekkorom óta tanulok angolul, az irodalom szintén hosszú idő óta része a mindennapjaimnak, így amolyan kísérleti jelleggel elindítottam egy verseket gyűjtő oldalt, ami saját kis szerzeményeimnek ad otthont. „Kellemeset a hasznossal” alapon, gőzkiengedés és önfejlesztés is ez egyben!
20:30 Budapest By Night
A nap végét az egyik kedvenc helyemen zárom néhány barátnő és kellemes ital társaságában. Persze csak finoman, hiszen a nyárnak vége, nincs már idő, energia és késztetés a későéjszakába nyúló bulizásra. Tizenegykor indulás haza – de tényleg!
23:30 Irány az ágy!
Sikerült időben hazaérni, amiért másnap nagyon hálás leszek, hiszen így még legalább 6 óra alvás vár rám. Nagyon későn fekszem le aludni, általában 1-2 óra, mire végre eljutok oda, hogy a következő ébresztőig hibernáljam magam. Ilyenkor még olvasok – most épp José Saramago Vakság c. regénye, egy Chaplin életéről szóló könyv, valamint Yann Martel műve, a Pi élete vannak terítéken. „Végül is minden csupán rögtönzés.”