Társadalmilag felelős tervezés – hallottad már a kifejezést? Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a tervezői megközelítés, de mi szerencsére megtaláltuk az egyik első fecskét: Kovács Bori a diplomamunkájához egy olyan terméket álmodott meg, amely összeköti az ’átlagos’ családokat az állami gondozásban élő gyermekekkel. Íme: a CÓKMÓK projekt!
Pontosan mi a CÓKMÓK, mint tárgy?
A CÓKMÓK egy táskává összeállítható tárgy, amelyet fali tárolóvá, egy párnává és takaróvá, illetve övtáskává lehet szétszedni, sőt, egy tornazsákot is tartalmaz.
…és hogy jön a képbe a társadalmi felelősségvállalás?
A táska a CÓKMÓK-projekt központi eleme, valójában egy eszköz arra, hogy hátrányos helyzetű gyerekek és a jobb módban élő családok találkozhassanak. A dolog nagyon egyszerűen működik: átlagos szülők vásárolnak egy internetes felületen keresztül CÓKMÓK-ot saját gyereküknek, a választott táska megduplázódik, és párja rendelkezésre áll egy befogadó otthon számára, ahol az állami gondozásban élő gyerekek is megkapják a lehetőséget, hogy válasszanak maguknak egy CÓKMÓK-ot és ezzel egy közösséghez – a CÓKMÓK közösséghez – csatlakozzanak és közös szabadidős tevékenységekben vegyenek részt.
Honnan jött az ötlet, hogy olyan tárgyat tervezz, ami különböző társadalmi csoportokat köt össze?
Meggyőződésem, hogy a design egy erős eszköz az életminőség javítására. Jó pár éve dolgozom a MOME EcoLab projektjeiben, így világos volt számomra, hogy ezt a megközelítést fogom alkalmazni a diplomamunkám során is.
Ehhez a meggyőződéshez persze hosszú út vezetett. Az egyik első meghatározó élményem, ami elindított ezen az úton, a Bódvalenkén eltöltött idő volt. Ősszel jártam itt, a mára freskófalu néven ismert kis településen. A gyerekek energiája, figyelem- és szeretetéhsége magával ragadott, hiszen egy rendkívül rossz anyagi és szociális helyzetben élő közösségről van szó. A bódvalenkeiek élete borzasztóan kemény és küzdelmes, a gyerekek mégis gyerekek – életvidámak, optimisták. Úgy éreztem, nem szabad veszni hagyni az energiáikat, nem szabad hagyni, hogy csalódások érjék őket ideje korán, megfosztani őket alapvető lehetőségeiktől és jogaiktól.
Sajnos a falu Budapesttől való távolsága miatt hamar világossá vált, hogy nem fogom tudni egy félév alatt egyedül elvégezni mindazt a feladatot, ami egy diplomamunka elkészítéséhez kell, ezért felvettem a kapcsolatot a Területi Gyermekvédelmi Szolgálattal és a Cseppkő Gyermekotthonnal, és belevetettem magam a szociálisan hátrányos helyzetben levő gyerekek életének megismerésébe, a gyermekvédelmi ellátórendszer működésének tanulmányozásába. Az Alföldi utcai befogadó otthonban szinte ugyanaz az élmény ért a gyerekekkel kapcsolatban, mint Bódvalenkén: a családjaikból kiemelt, valamint szociálisan rossz helyzetben élő családok gyerekeinél nagy annak a veszélye, hogy meglazulnak az emberi kapcsolataik. Egyik otthonból a másikba kerülve nem tudják megőrizni saját tárgyaikat, emlékeiket, fényképeiket, kincseiket, mindazt, ami befolyással van az önképükre, amik kapaszkodót nyújtanak abban, hogy kik ők, és honnan jöttek. Könnyen elvesznek a rendszerben, amelyből 18-25 éves korukban kikerülve magukra maradnak. Úgy érzem, nekünk kell tudni változtatni ezen, átlagos családok kezdeményezésével kapcsolatot kell tudnunk teremteni a hányattatottabb sorsú gyerekekkel. Így született meg apránként a CÓKMÓK ötlete…
Milyen szempontokat tartottál szem előtt a tervezési folyamat során? Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy ilyen táskának?
Egy ilyen érzékeny területen rendkívül sok szempontot kellett mérlegelnem. A legfontosabb szempontok egyike az volt, hogy ne bélyegezzem meg az állami gondozásba kerülő gyerekeket egy kifejezetten számukra készített tárggyal, tehát egy olyan terméket hoztam létre, ami bárki számára hasznos lehet, ugyanakkor az ő igényeikhez mérten egy hiánypótló tárgy – a CÓKMÓK-nak beltéri körülmények közt otthonteremtő funkciója van, de kirándulások, utazások, sporttevékenységek végzésekor bárki által jól használható. Az értékesítési folyamat milyensége is kiemelt figyelmet kapott: a táskát nem pusztán megvásárolják, a táska a kapcsolatteremtést szolgálja.
A CÓKMÓK egyelőre „csupán” diplomamunka – mik a terveid a projekttel a diplomavédést követően? Mikor tud beindulni a CÓKMÓK-hoz kapcsolódó folyamat?
A termék előállítása akár holnaptól megoldható lehetne, a folyamat elindítása tehát leginkább a befogadó intézmények nyitottságán múlik. Mindenképpen indulok majd a tervemmel különböző pályázatokon, próbálok forrásokat szerezni a megvalósításhoz.
Szerinted a társadalmi felelősségvállalás eszméje mennyire érvényesül manapság a hazai divat- és dizájnvilágban? Tudsz esetleg hasonló projektekről?
Azt hiszem, hogy korántsem megfelelő mértékben érvényesül ez a fajta tervezés itthon, általában fel sem merül, hogy szociális problémák megoldásába tervezőket vonjanak be. Dániában, ahol az Erasmus félévemet töltöttem, számomra is meglepő mértékben érvényesül az a fajta tervezői megközelítés a gyakorlatban. Nagy tervezőirodákat, design tanácsadó cégeket bíznak meg kórházak, börtönök működésének megvizsgálásával, rendszereik újragondolásával.
Itthon is vannak persze bíztató kezdeményezések – ilyen a MOME EcoLab is. A csoporttal egy éven át foglalkoztunk a Máltai Szeretetszolgálat megbízásából egy nagyon rossz állapotban lévő veszprémi épület rehabilitációjával. Ez egy igen összetett feladat, több terület – építész, formatervező, szociális munkás, közgazdász – együttes munkáját igényli. De vannak ennél egyszerűbb, de ugyanolyan fontos tevékenységeket űző kezdeményezések is, mint például a Cellux Csoport, akik gyerekprogramokat és kiállításokat szerveznek a környezettudatosság és fenntarthatóság jegyében, a tervezői tudásukat segítségül hívva az üzenet átadásához. Építészek körében kezd fellendülni ez a fajta érdeklődés, ott a Reflekt Stúdió például.
Inspiráló külföldi példák?
Ó, már másodéves korom óta árgus szemekkel figyelem az amerikai IDEO design ügynökség tevékenységét, akik óriási dinamizmussal és elképesztő hatékonysággal dolgoznak ezen a területen. Tavaly indították el non-profit szervezetüket, az IDEO.ORG-ot, és az OpenIDEO oldalt, ahol egy világközösség dolgozik együtt a legkülönbözőbb kihívásokon. A másik nagy kedvencem a szintén amerikai Project H Design. Tőlük elsősorban a Learning Landscape Network programját tartom kiemelkedőnek, ami egy nagyon egyszerű sémára felépített, ámde élvezetes és hatékony oktatási eszközt nyújt harmadik világbeli közösségek és iskolák számára.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Meg szeretném valósítani a CÓKMÓK-ot a gyakorlatban is, mellette pedig folytatom a MOME EcoLab-en belüli tevékenységeimet. Ki tudja, mit hoz a jövő? Egyelőre még egy kis ideig örülök a diplomának, de hamarosan leülök és komolyabban elgondolkozom ezen a kérdésen…
Ha többet szeretnél megtudni a projektről, keresd Borit a bori.kovacs@gmail.com címen!
Kunkli Anna
This cookie policy has been created and updated by the Cookie Consent Tool.