Még azokról a helyekről is tudunk újdonságot mondani, ahol naponta megfordulunk, és azt hisszük, már mindent tudunk róluk. Nem hiszed? Bebizonyítjuk!
Azt például tudtad, hogy az Erzsébet híd megépítése miatt lerombolták Pest régi belvárosát? Na és azt, hogy a híd majdnem 30 éven át egyedülálló építmény volt? Olvass tovább, és tudd meg a részleteket!
A szagos tér
Mielőtt belevágnánk az Erzsébet híd történelmének ecsetelésébe, ismerjük meg a környezetét.
A Március 15. teret már a 2. században belakták. Ekkor római erőd állt itt, melyet a magyarok híres krónikása, Anonymus is megemlített. Feljegyzései szerint a honfoglaló magyarok is említést tettek az egykori erődről. A rómaiak azért állították fel éppen itt a táborukat, mert a Duna szélessége a térségben ezen a helyen a legkeskenyebb, vagyis körülbelül 300 méter széles.
A középkortól rendszeresen tartottak itt vásárokat, hamarosan pedig baromfipiaccá avanzsált a tér. A higiéniai viszonyok azonban enyhén szólva sem voltak megfelelőek. A környék első csatornájára az 1700-as évek végéig kellett várni, de még ez sem hozott átütő sikereket.
A vásározó embertömeg mocskának és szemetének, a sárnak, az emberi és állati ürülékeknek volt a paradicsoma ez a hely. Az áldatlan állapotok miatt nemcsak förtelmes bűzzel kellett megbirkózniuk a közelben lakóknak, de a talaj minősége is borzalmasan leromlott. Az 1800-as években elkezdődött vásárcsarnok építésekkel ezeket a problémákat akarták orvosolni, és szépen-lassan minden kerületnek meglett a saját, fedett vásárhelye. A környékhez legközelebb eső piac a Fővám téri vásárcsarnok volt, így a piaci kofáknak pár sarokkal arrébb kellett tenniük a székhelyüket.
Itt az ideje hidat verni!
Budapest első hídja Széchenyi István kezdeményezésére építtetett, ám az átadásánál már nem volt jelen. Helyette ott volt Haynau, a véreskezű tábornok, aki kegyetlenül leszámolt az 1848-as szabadságharc felkelőivel. Így érthető okokból, a pestiek számára nem jelentett túl nagy örömöt a híd megnyitása. A város második vízi átkelőhelye a Margit-híd volt, ám a fejlődő-növekvő város még több átkelési pontra szomjazott a Duna felett.
A fővárosi tanács 1880-ban ezért egyszerre két pályázatot is kiírt. A nagykörút ekkor még csak jórészt terveken létezett, ám az már sejthető volt, hogy szükség lesz a mai Petőfi híd megépítésére is, hogy a körút forgalmát Budára terelje. Ekkor azonban még csak a mai Erzsébet híd és Szabadság híd (lánykori nevén Ferenc József híd) megépítésére írtak ki pályázatot.
A fővárosi vezetés sokáig tanakodott az Erzsébet híd pontos helyén. A budai oldalnál adottak voltak a kötöttségek a Gellért hegynek köszönhetően, ám a pesti oldalon semmilyen földrajzi nehézség nem állított akadályt. Annál inkább Pest belvárosa, a régi Városháza térrel, a Belvárosi templommal, a piaristák egykori épületével. Vagyis a híd csak áldozatok árán épülhetett fel: rengeteg patinás épületnek kellett porrá válnia, hogy a híd létrejöhessen. A régebben itt álló házak közül csupán egy látható még ma is, a Galamb utca-Piarista utca sarkánál álló épület, melyben jelenleg a Százéves Étterem üzemel.
A tervezők cseppet sem aggódtak a régi épületek lebontása miatt, sőt, a Belvárosi templomot is le akarták rombolni. Az, hogy az épületet ma is láthatjuk, csupán egy hajszálon múlt.
A templom, amely akár főnix is lehetne
Kevés templom mondhatja el magáról, hogy sikerült átvészelnie az évszázadok minden megpróbáltatását. A Belvárosi templom szerencsére ezek közé tartozik. Hiába harcolt a fővárosi tanács az Erzsébet híd építésekor a templom lerombolása mellett, hogy a híd pesti hídfője annak helyére kerülhessen, egyetlen téglája sem sérült meg. Ennek nagyon örülhetünk, hiszen azóta a templom pincéjében Árpád-kori épületmaradványokra bukkantak, melyből kiderül, hogy sokkal régebbi gyökerekkel rendelkezik az épület, mint azt az 1880-as években gondolták.
A templom már több ráncfelvarráson van túl. Az eredetileg gót stílusát az évszázadok alatt barokkra csiszolták. Az épület legnagyobb belsőépítészei a törökök voltak, akik a város megszállásakor dzsámivá alakították, közelében pedig fürdőt csináltak.
Az Erzsébet híd megépülése után a városvezetőket annyira bosszantotta, hogy nem rombolták le a templomot, hogy nem tudtak örülni a Budát Pesttel összekötő szerkezetnek. Ehelyett inkább sajnálatukat fejezték ki az utókornak, amiért nem sikerült tökéletesen kivitelezniük a hídépítést.
Hiába, akkor még nem volt annyira gyakran emlegetett szó a műemlékvédelem…
A híd, amelyik meg tud hízni
A ma látható Erzsébet híd már nem igazán hasonlít arra, mely a második világháború előtt ívelt át a Duna felett. Ahogy a többi budapesti hidat, a németek ezt is elpusztították a város 1945-ös ostromakor. A főváros háború utáni tatarozása több évtizedig tartott. Az Erzsébet híd rekonstrukcióját csak 1961-ben kezdték meg, amikor hellyel-közzel már az összes vízi átkelőhely használható állapotban volt.
Az új tervek sokban különböztek az eredetitől. A híd alapjai ugyan sértetlenül maradtak, az átkelőhely többi része jelentősen módosult. Az építészeknek muszáj volt változtatni a terveiken, mivel a megnövekedett forgalmat a régi szerkezet már nem bírta volna el.
Ha hosszában nem is tud olyannyira megnőni egy híd, szélességében igen. Erzsébetnek legalábbis sikerült. Ennek az az oka, hogy a gyalogosjárda, ami a második világháború előtt a felfüggesztéseken belül volt, a felújítás alkalmával kívülre került. Ezzel a módosítással 10 métert sikerült magára szednie a hídnak.
További eltérés volt az eredeti tervektől, hogy átépítették a pesti oldalon a lehajtó sávokat. A munkálatok során a talajszint jelentősen mélyebbre került, így a Március 15. téren lévő házakhoz is extra lépcsőfokokat kellett toldani, hogy meg lehessen őket közelíteni.
Pedig az Erzsébet híd 1903-as átadásakor nagyon menőnek számított: egészen 1926-ig ez volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja.
Változások ide, vagy oda, nekünk továbbra is remek élményt és panorámát nyújt az Erzsébet hídon való áthaladás.
Ha további érdekességeket szeretnél megtudni a városról, vegyél részt a Hosszúlépés programjain.
