Gálos Ádám igazán elégedett embernek tartja magát. Az Intim Torna Illegál betonbiztos dobosa volt már Kistehén, Hiperkarma és Padödö tag is; az életkorát meghazudtoló tapasztalatokkal vág bele az újabbnál újabb felfedezésekbe, ugyanakkor rendszeresen visszatér a gyökerekhez. Nem akar világsztár lenni, csupán a legjobb abban, amit szeret. Beszélgettünk itthonról, otthonról, grillcsirkéről, haknikról, múltról és a jövőről.
Honnan jössz?
Éppen Intim Torna próbáról jövök, ahol az új lemezünket simogatjuk.
Hány zenekarban játszol jelenleg?
A zenekar, az az Intim Torna Illegál. E mellett aktuálisan játszom a Magashegyi Undergroundban, mint idén meghívott vendégzenész, illetve fut a Padödö is. Tavaly nyáron játszottam a Hiperkarmában, ami nagyon szép év volt, rengeteget tanultam, és hatalmas dolog volt számomra, hogy 23 évesen egy legendás zenekarban dobolhatok. Sajnos nem tudtunk tovább együttműködni, és a zenekar (újra) feloszlott. Akkoriban ezt nagyon sajnáltam, de most már látom, hogy mindennek oka van. Rengeteget tanultam belőle, és nagyon jó érzés kitérőket tenni különböző stílusokba, kihívásokkal teli szituációkba, új számokat megtanulni. Ezeket az új kihívásokat, új ingereket, egy idő után igénylem is.
Hány évesen kezdtél el dobolni? Honnan indultál?
A bátyám régen egy fúvószenekarban klarinétozott, a koncertjeikre gyakran jártunk a szüleimmel, otthon Sopronban. Ilyenkor, pedig csak 3-4 éves voltam, ösztönösen a dobost figyeltem, a dob közelében álltam. Ezután elkezdtünk építkezni, én pedig a műanyag vödröket kezdtem el fakanállal püfölni, jó párat szét is vertem, a kukát pedig lábcinnek használtam. Aztán 6-7 éves koromba a bátyám beíratott egy zeneiskolába, a szüleim tudta nélkül. Ezzel pályára is tett. Még Sopronban elkezdtem játszani egy helyi rock zenekarban, akikkel minden hónapban egyszer játszottunk egy klubban, éjféltől háromig, két szünettel! Volt, hogy csak két ember lézengett a koncerten, de tapasztalatnak szuper volt! Ezután 14-15 évesen bekerültem egy „hakni” zenekarba, akikkel rengeteg esküvőn és bálon játszottunk. Néha nyolc órát kellett dobolnom zsinórban, így erre az egészre egyfajta kiképzésként tekintek vissza.
Soproni vagy. Milyen érzés távol az otthontól?
Hál’ Istennek vidéki vagyok. Szerintem Pesten igazából vidékiként jó lakni, mert van hova hazamenekülni a nagyvárosból. Ha már elegem van a zúgásból és vágyom a természetre, ilyenkor jó visszatérni a gyermekkori emlékek helyszíneihez. Kezdetben, amikor felköltöztem Pestre 18 évesen hogy a Kőbányai Zenestúdióban tanulhassak, minden hétvégén hazavonatoztam Sopronba, annyira nem bírtam az állandó nyüzsgést. Ahogy teltek az évek, egyre jobban beleszagoltam az itteni életérzésbe, lettek barátaim, jobb helyekre költöztem és jöttek a zenekarok. Így mára már igazán megszerettem, és sokkal ritkábban járok haza. Úgy mondanám, hogy Pest az itthon, Sopron meg az otthon.
Pesten hogyan startoltál?
Először színházaztam, állandóan ingáztam, Budapest és Szolnok között. Mindig rohannom kellett, így volt, hogy Kőbányán vettem egy grillcsirkét, amit aztán a koncerten, a pergőre téve fogyasztottam el. Majd 20 éves koromban jött a Padödö, akik két nappal egy csíkszeredai koncert előtt, ahol körülbelül 10 ezer ember várta őket, kértek meg, hogy ugorjak be az akkori dobosuk helyett. Harminc számot kellett betanulnom két nap alatt, próba nélkül. Sikerült, és életemben először játszhattam ennyi ember előtt. Azóta is Padödö tag vagyok. Aztán jött a Kistehén, akik egy weboldalon kerestek dobost, és a meghallgatások után én lettem a befutó. Magasak voltak az elvárások, de ott tanultam meg, hogy mi is igazán a dobos feladata, hogyan kell vezetni a zenekart, hogyan koncentráljak a megfelelő tempóra.
Melyik zenekar tükrözi leginkább a saját zenei stílusodat?
Azt hiszem a legújabb, készülőben lévő Intim Torna album. De a Hiperkarma zenéje is nagyon közel állt hozzám.
Pedig a két zenekar stílusa között elég nagy a különbség, nem?
Igen, de eléggé sokszínűnek és nyitottnak tartom magam zeneileg. Szeretem a jó zenét. A lényeg, hogy hasson az érzelmeimre. Ami hidegen hagy, azt elengedem. Fontos, hogy a zene, amit játszom, kölcsönhatásban működjön a közönséggel, befolyással legyen rájuk, ők pedig ránk.
Milyen zenekarok vannak rád hatással? Dobos példaképek?
Minden életszakaszomban más. Gyerekkoromban voltam Billy Cobham koncerten, aki a világ egyik leghíresebb jazz dobosa. Nálunk szakadó esőben játszott úgy, hogy közben a dobokra, és a fejére csorgott a sörsátor tetejéről a víz. Az a koncert elég nagy hatással volt rám. Gerdesits Ferin, a Quimby dobosán, mindig elámulok, minden koncertjükön tanulok tőle valami újat. Idén voltam Stingen, és Skrillexen, mindkettő kiverte nálam a biztosítékot. Az egyik gyönyörű zene, még a légy röptét is kihallani, a másik pedig zúzós dubstep. Szóval, elég vegyes. Mostanában főleg indie-folk zenét hallgatok, például a The Weepies-t. Amikor gondolkodósabb, melankolikusabb hangulatomban vagyok, őket hallgatom.
És ha jó kedved van?
Akkor Supernemet! Végre letöltöttem az új albumukat, ami szerintem zseniálisan sikerült! Itthon szerintem az egyik legjobb album. Jók a szövegek, magával sodor a zene, és nagyon felpörget!
Mit adnál útravalóként a hazai feltörekvő zenészeknek?
Zenéljenek szívből, legyenek lelkesek és vonzzák be a szerencsét. Minden koncerten adjanak egy darabot magukból a közönségnek, haljanak meg a színpadon, úgy játszanak, mintha az lenne az utolsó koncert. Persze tehetség nélkül sem megy. Ez egy olyan kép, ami apró mozaikokból áll össze, és amit a zenekarnak kell kiraknia. Egy nagy folyamatként kell felfogni, nincs tuti recept a sikerre.
Te mit szeretnél még elérni? Hol leszel 10 év múlva?
Annyi helyen voltunk már, Európán és Amerikán belül, hogy kialakult mára bennem egy kép arról, hogy máshol hogyan működnek a dolgok. Körülbelül 18 éves koromig szerettem volna kiutazni az USA-ba, hogy világhírű dobos legyek. Mára már erről letettem, illetve nem tartom valószínűnek, hogy itthonról bárki is ilyen szintű sikereket érjen el. Egyszerűen más világ, más korlátok. Inkább arra kell koncentrálni, hogy az ember a saját korlátait tolja ki. Elégedett ember vagyok. Jó emberekkel zenélek, jó emberek a barátaim, szeretek itt élni, és szeretnék a legjobb lenni abban, amit teszek. Ha az Intim Tornával 10 év múlva is ugyanígy megleszünk, felkérnek koncertezni, megtudunk ebből élni, ismerik a nevemet és mindez boldoggá is tesz, az nekem bőven elég!
Kabarcz Rebeka
