Mint azt valószínűleg tudjátok, május 13-án a Budapest Parkban ad jubileumi lemezbemutató koncertet a Punnany Massif, Magyarország legnépszerűbb hiphop-társulása, egybekötve a FUNZINE tizedik születésnapi partijával. A jeles duplaünnep okán a héten összeültünk Farkas „Wolfie” Rolanddal, és beszélgettünk városokról, koncertekről, a nyugalom fontosságáról, meg a nevük jelentéséről.
Úgy hallottam, hogy a múlt héten három napon keresztül Pécsett forgattatok. Tudnál erről egy kicsit beszélni? Az új lemezetekhez köze van?
Pontosítanék, mivel most két aktualitásunk is van. Egyrészt ugye most májusban kijön a FEL-trilógia második lemeze, ami az „E” nevet viseli a hármasból, illetve újra megjelenik az első lemezünk is, a Körkorkép, ami idén jubilál, ehhez a lemezhez készül az a kisfilm is, amit most Pécsett forgattunk. Gondoltuk, hogy bevállaljuk a kockázatot, hogy nem egy épp aktuális, új dalunkhoz csinálunk klipet, hanem visszanyúlunk a gyökerekhez, és nyilvánvalóan adta magát, hogy akkor Pécsre menjünk forgatni, hiszen onnan indult minden. Inkább kisfilm jellegű lesz amúgy a végeredmény, pontosabban félúton a kisfilm és videoklip között, több dal részleteiből fog állni, amikhez aztán a film sztorija fogja megadni a keretet.
Mi a legnagyobb különbség számodra Pécs és Budapest között?
Pécsett nincs villamos (nevet)! Nézd, igazából nem tudom, szeretem Budapestet, már a harmadik éve, hogy itt lakom, és teljesen megszoktam, jól elvagyok itt.
Lenne valami, amit azért megváltoztatnál?
Inkább azt mondanám, hogy mi az, amivel meg vagyok elégedve – legyünk pozitívak! A tömegközlekedést hoznám fel példának, az egyszerűen kifogástalan. Viszont autóval eljutni bárhova, főleg a necces időszakokban, délelőtt és koradélután, vagy mondjuk péntek délután kikeveredni a városból, hát az egy apokalipszissel ér fel. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy visszaköltözzek Pécsre, hisz mégis csak Budapesten összpontosul minden – például ezt a riportot is itt volt a legegyszerűbb összehozni, még ha elsőre nem is sikerült. Pécs gyönyörű város, ne érts félre, csak ott élni azért annyira hosszútávon mégsem különleges, főleg ebben az iparágban. Bár a Lovasinak ez a kétéltű életmód bejött, de ő már azért idősebb volt, mikor összejöttek neki a dolgok.
Mi volt számotokra az eddigi legnagyobb koncertélmény az eddigi tíz év során?
Az abszolút legnagyobb? Hú, többet is ki tudnék emelni. Hármat mondhatok? Az első, amikor Pécsett a kisebbik főtéren, a Székesegyház előtt léptünk fel. Hat éve lehetett, nagyon sokan voltak, és nagyon érdekes élmény volt ott állni a színpadon. Aztán az összes Budapest Parkos élményt ki lehet emelni igazából, mert sokkal másabb atmoszférája van annak a helynek, mint bármelyik más koncerthelyszínnek. A VOLT fesztivált szeretem még nagyon, az áll a legközelebb a szívemhez az összes nagyobb, magyar fesztivál közül. De igazából a harmadik helyezett egy külföldi koncertünk lenne, amit a londoni Clapham Grand nevű helyen adtunk. Ez a hely arról ismert, hogy Jimi Hendrix itt koncertezett először Európában, és az egész helyszínnek olyan hangulata van, mint ami a legtöbb embernek a Birdman című filmből lehet ismerős: szűk, labirintusszerű folyosók, lépcsők, totál ugyanaz a hangulat. Elsőre az egy fantasztikus lépés volt itt fellépni, azóta pedig már – ha mondhatni – rezidensek vagyunk ott.
