A jazz királya a királynék városában

George Benson július 18-án lép fel a VeszprémFesten.



A jazztörténelem egyik legnagyszerűbb, legsokoldalúbb gitárosával volt alkalmam tíz kerek percet beszélni. Arizonai birtokán pihent éppen, délelőtt 11 órakor, forró napsütésben érte a hívásom, búgott a hangja a telefonban.

Milyen meglepetést tartogatsz a rajongóidnak a koncerten? Alig várom, hogy élőben halljam a Guitar Man album darabjait, miben más ez az album, mint a korábbi lemezeid?

Tudod, ez az album sokkal instrumentálisabb, sokkal „jazzy-bb”, mint az előzőek, a klasszikus értelemben, ez a legfontosabb különbsége a többihez képest. A zenészeimmel a népszerű pop-rock feldolgozások mellett a tradicionális, jazz és session-zenéléshez térünk vissza a színpadon. Lesznek meglepetések, annyit mondhatok!

2005-ben jártál először Magyarországon, a szegedi Dóm téren léptél fel, ezután 2009-ben Budapesten, mit tapasztaltál a magyar közönségtől és a városokból?

Budapestről a  nagy, széles, fehér utcákra emlékszem… Nagyon lelkes fogadtatásban volt részem, igazi jazzy fan koncertek voltak ezek. Sokat utazom, érdekelt Magyarország, örülök, hogy újra mehetek!

Gondoltál már arra, így 70-hez közeledve, hogy könyvet adj ki az életedről, mint más tisztességes sztár?

Jó, hogy kérdezed, mert épp ősz felé, szeptember környékén jelenik meg egy életmű könyv, a kiadóm már dolgozik rajta…

Mennyit gyakorolsz naponta?

Majdnem minden nap, reggel ezzel kezdem, néha órákig, néha csak pár percet, de minden nap szükségem van rá. Tudod, ha egy napot nem gyakorolsz, azt nem érezni, ha már kettőt, az már a koncerten is kiderül… (nevet)

50 album és 10 Grammy-díj után tud még számodra új élményt, tapasztalatot adni a jazz zenélés?

Mindig. Olyan zenészekkel játszom együtt, akiktől mindig tanulok, minden egyes nap mutat valami újat. Tudod, én táncosnak készültem, utána kezdtem énekelni és zenélni, sosem tudtam pontosan, mi lesz a következő lépés. Mindig hagytam, hogy alakuljon, sosem tudhatod, mi lesz holnap, ezt megtanultam. A mestereimtől is ezt tanultam, olyanoktól, mint Nat Cole King, ez a jazz lényege. Sosem tudhatod…

Fotó: Marco Claviano