Káldy Júlia megjárta a London Fashion Weeket, legutóbb az A38 hajón is sikerrel debütált Zola Jesusnek tervezett cipőkollekciót, és ki tudja, talán holnap már Madonna esdekel a kegyeiért. Többek között ezekről kérdeztük.
Hogyan talált rád Zola, és vannak-e közös terveitek a mostani kollekción túl is?
Egy nap kaptam egy e-mailt Nika Roza Danilovától, aki bemutatkozott, és elmondta, hogy ő egyébként Zola Jesus néven szokott fellépni. A neve ismerősnek tűnt, de a zenéje nem rémlett. Elmondta, hogy szörfözött a neten, amikor egy site-on meglátta a cipőimet, és mindenképpen szeretne venni közülük párat. Én is rákerestem, hogy ki ő és mit csinál, és nagyon megtetszettek a dolgai. Arra jutottam, hogy Zola olyan zenét csinál, amit én nemcsak vállalhatónak tartok, hanem kifejezetten szeretek is. Ezért felajánlottam neki, hogy tervezek egy kollekciót, és ha tetszik neki a munkám, akkor hosszú távon is dolgozhatnánk együtt. Azóta én tervezem a fellépő cipőit, és mondhatom, hogy a minket elválasztó több ezer kilométer ellenére barátok lettünk. Nagyon nyitott és érdeklődő csaj, és csomó közös témánk van, például mindkettőnk nagy kedvence Tara Donovan és Zaha Hadid. Egy hónappal ezelőtt meghívott magához New Yorkba, ahol egyrészt ötleteltünk a következő projecteken, másrészt a VIP páholyból nézhettem végig a Webster Hall-beli fellépését.
Közel áll hozzád a zenéje, egyáltalán fontos egy ilyen kapcsolatban, hogy az illető művész „megmozgasson”?
Nagyon fontos. Egyszerűen inspirálóan hat rám, ha olyan embernek dolgozom, akinek elismerem a munkáit. Zola pedig abszolút ilyen. Egyrészt megvannak a kedvenceim az albumairól, másrészt nagyon nagy élmény volt a New York-i koncertjén ott lenni. Hihetetlen volt látni, hogy egy ilyen kis kedves, 23 éves lányból micsoda díva válik abban a pillanatban, ahogy a színpadra lép. Az emberek végigtombolták a teltházas koncertet. Egyrészt nagyon örülök, hogy újra találkozunk Nikával, közben pedig alig várom, hogy láthassam Zolát az A38-on.
Lenne olyan magyar énekesnő/színésznő, akinek szívesen terveznél, aki inspirálna?
Nehéz erre válaszolni, mert nekem szinte mindegy, hogy honnan érkezik a felkérés. Az biztos, hogy Magyarországon is léteznek olyan előadók, akiknek szívesen terveznék, elsőre Péterfy Bori és Eszenyi Enikő jut eszembe.
Hogyan fogalmaznád meg pár szóban a Unibody lényegét?
A Unibody egy olyan kísérleti cipőkollekció, amely szervesen kapcsolódik az emberi testhez, mintegy annak folytatásaként jelenik meg. A világos bőrszínű tárgyak szinte összeolvadnak a női lábbal, ami azt a látszatot kelti, mintha az ember természetes idomai eltorzulnának. A kollekció négy kü̈lönböző méreten keresztü̈l mutatja be, hogyan változik a láb sziluettje a cipők viselése során.
Milyen alapanyagokból dolgozol?
Próbálom nem leszűkíteni a termékeimet egy-egy anyagra, de leginkább bőrrel szeretek dolgozni.
Mennyiben befolyásolnak a trendek, kell-e igazodni hozzájuk, vagy akár a közönség vélt illetve valós igényéhez?
Alapelvem, hogy a tervező nem trendhez igazodik, hanem trendet hoz létre. Ez a hivatásunk. Minden vevőmmel személyes kapcsolatom van, így nagyon jól tudjuk alakítani egymás elvárásait.
Lesz-e folytatása a tavalyi londoni divathéten elért sikerednek?
A londoni divathétre kalandos úton kerültek ki a munkáim. Egy kinti neves tervező Eleanor Amoroso felkért, tervezzek neki valamit. Eleanort olyan ügynökség képviseli, amely évek óta jelen van a divathéten, és kifejezetten arra szakosodott, hogy fiatal tervezők munkáit futassa be. A bemutató a St. Luke’s Hall-ban profi körülmények között és rangos modellekkel zajlott le. Ennek köszönhetem a neves külföldi megrendelőimet, mint Zola Jesus, illetve azt, hogy ma már Amszterdamban is árusítják a cipőimet.
Milyen tapasztalatokkal tértél haza Londonból, milyen „rangban” van ott egy magyar tervező, hogyan bánnak vele?
Magyarként elég különlegesnek számítok külföldön, én ennek csak az előnyét érzékeltem, például profi bemutatókon jelenhetett meg a kollekcióm. Jelenleg ez a legfontosabb számomra.
Színpadra és kifutóra vagy utcai viseletre tervezel, amikor megálmodsz egy-egy darabot?
Ez is, az is nagy kihívás, de nem ez az elsődleges szempont a tervezésnél. A legtöbb általam tervezett cipő furán venné ki magát egy hétköznapi reggelen a budapesti metrón, de van néhány egyszerűbb formavilágú darab, amelyet bárkin el tudnék képzelni.
Megengedheti magának egy frissen végzett tervező, hogy itthon bemutatótermet nyisson, vagy marad az online értékesítés? Nem gondolkodtál azon, hogy akár a The Four vagy a FlatLab mintájára összeállj pár tervezővel?
Mostanában egyedi megrendelésre dolgozom, úgy érzem, hogy ehhez nem kell bemutatóterem. Más tervezőkkel nagyon szívesen dolgozom együtt, tagja vagyok a Garden Stúdiónak, és Tomcsányi Dórival is voltak közös munkáink.
Saját branded most indult. Hol folyik a gyártás és hol az eladás?
Itthon gyártunk, külföldön értékesítünk. A tervezés és az anyagbeszerzés az én feladatom (ami nagyon időigényes folyamat, fontos része a munkámnak), a műhelymunkát pedig profikra bízom. El tudnám készíteni a cipőimet magam is, de sokkal jobban megbízom az igazi szakikban.
Itthon számítasz nagyobb érdeklődésre, vagy a hagyományosan a divat fővárosainak mondott helyeken?
Mindkettőre természetesen, de a külföldi megkeresések azok, amelyek igazán előre mozdítanak. Amúgy pedig úgy gondolom, hogy egyre kisebb a világ, a web miatt ez az egész már nem országfüggő.
Kik a célközönséged tagjai?
Bevállalós, kreatív emberek, akinek fontos, hogy egyedi cipő legyen a lábukon, akik adnak a részletekre. Például Zola, akire úgy gondolok, mint az álomvásárlómra.
Férfiaknak is tervezel?
Igen, épp a prototípusokon dolgozom, már a finisben vagyok. Nagyon izgat ez az új irány, az is elképzelhető, hogy egy idő után csak férficipőket fogok készíteni. Persze a konvenció szerint kisebb a mozgástér, de egy jó anyaggal, vagy egy jó formával szerintem új dimenziókat lehetne nyitni ezen a piacon.
