Az, hogy az év utolsó napját I. Szilveszter pápáról nevezték el, aki 335 december 31-én hunyt el nem túl érdekfeszítő információ. De az, hogy miért esznek a spanyolok szőlőt az év utolsó napján, és miért égetnek bábukat Dél-Amerikában, már annál már annál bizarrabb történet.
Az ókori Római Birodalomban is megünnepelték a január elsejét. Julius Caesar időszámításunk előtt 46-ban tette ünnepnappá január legelső napját, amikor nemcsak a múlt tanulságain gondolkodtak a rómaiak, de azon is eltöprengtek, mit várnak a jövőtől.
Az angol nyelvterületeken az Auld Lang Syne a legnépszerűbb újévi dal, annak ellenére, hogy szinte senki nem ismeri a szövegét. A mű eredetileg egy skót népdal volt, amit Robert Born írt. Az Auld Lang Syne csak akkor vált népszerűvé, amikor Guy Lombardo, kanadai énekes önkényesen átírta a szövegét, és bandájával előadta New Yorkban, 1929-ben.
A skótoknak még egy bizarr szokásuk van: náluk nem mindegy, hogy ki lépi át elsőként az újévben a lakás küszöbét. Ezen az illetőn múlik ugyanis, hogy az otthon lakosára jó- vagy balszerencse fog-e leselkedni az új esztendőben. Állítólag a magas, sötét hajú és szemű férfiak pozitív energiákkal töltik fel a lakást, úgyhogy mindenképpen szerezz be újév napjára egy ilyen tulajdonságokkal rendelkező ismerőst.
A spanyolok éjfélkor 12 szem szőlőt esznek, hogy a következő év mindegyik hónapjában sikeresek legyenek. Annak sem kell félnie, aki elfelejtett szőlőt venni az év utolsó napján, vagy épp egy utcabál közepén van: az utcai árusok ugyanis (merő kedvességből és nem dörzsölt kereskedői megfontolásokból) hámozott szőlőszemet árulnak. Sőt, 1962 óta még a spanyol köztévé is élőben sugározza a szőlőevőket újévi műsorában.
Venezuelában, Argentínában, Bolíviában és Mexikóban az emberek bőröndöket cipelnek magukkal az év utolsó estéjén. Az ottani hagyomány szerint, ha megsétáltatjuk a bőröndünket a lakásunkban vagy háztömbünk körül (feltéve, hogy nagyon viszket az a bizonyos fertályunk, és nagyon messzire akarunk utazni), rendkívül izgalmas utazásokban lesz részünk.
A japán újévkor, vagyis Oshōgatsukor, a buddhista templomok harangjai 108-szor kondulnak meg, hogy elűzzék a rossz gondolatokat és vágyakat. A japánok minden elsőnek nagy jelentőséget tulajdonítanak: az év első reggelének, mosolyának, ölelésének. Náluk nincs Black Friday, így nem november utolsó péntekén bolondulnak meg a leárazások miatt, hanem január 2-án, amikor az üzletek hatalmas akciókkal nyitják meg kapuikat.
Kolumbiában, Kubában és Puerto Ricóban a családok egy életnagyságú bábut készítenek, mely az óévet szimbolizálja. Szegény báb éjfélkor egy máglyarakáson köt ki, hogy elégessenek vele minden rosszat, ami az adott évben történt velük. Néha még tűzijátékokat is csempésznek szegény égő babába, hogy még látványosabb legyen az elhalálozása.