Nagyon gyorsan lement a 2014-es év, de ez nem jelenti azt, hogy észrevétlenül suhant volna el előttünk az elmúlt 365 nap, épp ellenkezőleg! Annyi minden történt, hogy csak úgy kapkodtuk a fejünket és mire felocsúdtunk volna, már éjfélt is ütött a szilveszteri óra. Filmekből is szép mennyiség jött össze tavaly: művészlelkek és popcornfüggők számára is bő termést hozott az év, de az audiofileknek sem volt okuk a panaszra, Euterpé múzsa megint sok tehetséges zenészt ihletett meg, az alábbiakban pedig összeszedtük azokat a 2014-es albumokat, amelyek ránk a legnagyobb hatással voltak. Sorrend nélkül, természetesen!
Mac DeMarco – Salad Days
Meglehet, hogy Mac DeMarco első ránézésre egy tipikus példánya a mucsai amerikaiaknak, amely imidzsre hülye grimaszokkal és a baseball-sapkája alá rejtett ápolatlan, zsíros hajával még kellőképpen rá is erősít, mégsem egy bendzsó virtuózt, hanem egy korát meghazudtolóan bölcs, sztoikus zenész-filozófust rejt a sármos hillbilly-álca. A Salad Days címre keresztelt lemezén (mely sorban a negyedik albuma) DeMarco a kapunyitási pánik minden legfőbb tünetét górcső alá veszi, de a lehető leglazábban kezelve a témát. Igazi szürkületkor sétálós albumról van tehát szó, az elmélyedős élményt pedig néhány doboz sör teheti teljessé.
Future Islands – Seasons
Bár a Future Islands első albuma még a távoli homályba vesző 2008-as évben jelent meg, a mainstream muzsikusok közé csak tavaly márciusban sikerült berobbanniuk: a David Letterman show-ban adták elő legújabb albumukról a címadó Seasons (I’ve Been Waiting On You) dalukat, amihez párosultak az énekes-dalszerző Samuel Herring lebilincselően vicces táncmozdulatai. A klip hamar bejárta az egész internetet, megszerezve a Future Islands-nek a jól kiérdemelt figyelmet és népszerűséget. Az album dugig van tömve tökéletes popszámokkal, amiknek az egyszerű és akár még banálisnak is ható dalszövegeiből pontosan Herring végtelenül menő személyisége és Nick Cave-et megidéző hangja révén válik sok kis apró örökérvényű igazság. Az album legfőbb üzenete: nem ciki teljesen átadni magad az érzéseidnek! Ezzel mi is egyetértünk.
Perfume Genius – Too Bright
Mike Hadreas, a Perfume Genius mögött álló énekes-zongorista legújabb lemeze merőben különbözik korábbi albumaitól: míg a Learning-et és a Put Your Back N 2 It-et az egyszerű, lecsupaszított őszinteség határozta meg, addig a Too Bright egy hatalmasat ugrik a 80-as évek szintipopjának világába, és bár a dalszövegek manír nélkülisége továbbra is áll, Hadreas az új zenei eszköztárának köszönhetően még hatásosabban tudja átéreztetni velünk az őt belülről felfaló félelmeket, hol könnyfakasztóan szép dallamokkal (All Along), hol hátborzongató dörmögésekkel operálva (I’m a Mother).
Cloud Nothings – Here And Nowhere Else
Nyers, fiatalos, vérpezsdítően agresszív. A cleveland-i Cloud Nothings nem tököl lassú feszültségkeltéssel, minden egyes hangjegy azonnal robban, igazi YOLO-albumról van szó tehát (ahogy a cím is sejteti), a kifejezés legkevésbé pejoratív értelmében. Ha dühös és frusztrált vagy, akkor tedd fel a Here And Nowhere Else-t és Dylan Baldi és bandája majd kieresztik a gőzt helyetted is.
Bombay Bicycle Club – So Long, See You Tomorrow
A tavalyi Szigeten is fellépett banda minden albumával igyekezett megújulni, de egyik próbálkozásuk sem sikerült olyan jól, mint a So Long, See You Tomorrow. A lemez hangzásvilágára a legnagyobb hatással Jack Steadman frontember utazásai, főleg az Indiában eltöltött hetek voltak (az együttes nevét egyébként egy mára már befuccsolt indiai étteremláncnak köszönheti). Igazi angol-bollywoodi multikulti album ez, ami a mögöttünk és az előttünk álló utakról szól: legyen az az út fizikai, érzelmi, vagy zenei eredetű.
Sun Kil Moon – Benji
Mark Kozelek ‘Sun Kil Moon’ névre keresztelt folk rock projektje az év egyik legjobb albuma cím mellett az év legjobb novelláskötete címet is büszkén kiérdemelhetné, ha Kozelek úgy döntene, hogy a lemez szövegkönyvét önálló nyomtatásban megjelenteti. A Benjin szereplő mind a 11 dal életrajzi ihletésű és legvégsőképp mindannyian a halál elkerülhetetlenségének elfogadásáról és feldolgozásáról szólnak, zenés hangoskönyv formátumba csomagolva, nem kevés önironikus humorral megszórva. A sok tragikus történet végén Kozelek mindig ugyanoda lyukad ki: az élet megy tovább.
FKA Twigs – LP1
Az angol énekesnő még szimpla vokalistaként kereste kenyerét, mielőtt twigs néven ismertté vált volna freak-pop körökben, hogy aztán FKA Twigs-ként újrakeresztelve ziháló énekével meghódítsa az elektronikus R&B-k Weeknd-utáni, fülledt erotikával átitatott világát. Az LP1 egy szókimondó és színes album egy kárhozatra ítélt szerelemről, amivel szépen beleillik a 2014-es év zenei termésébe, hiszen ahelyett, hogy hamis vágyakat dédelgetne, mer szembenézni a mindent utolérő végzettel.
Wild Beasts – Present Tense
Az angol Wild Beasts számára 2014 a megújulás és a Sziget fesztivál éve volt, csakúgy, mint a földijüknek számító Bombay Bicycle Clubnak is. A barokkos art pop hangzásáról elhíresült Kendal székhelyű banda a Present Tense-szel megvált az erotikus giccstengerbe mártott szintipoptól és bár a szintetizátort nem dobták ki az ablakon, a fülledt, giccses légkört teljesen kiszivattyúzták hangzásvilágukból, helyét pedig a kozmikus rettegés atmoszférája vette át, terminátorosan metsző effektekkel megbolondítva. Csak néha töri meg ezt a sötét, érzelmek helyett szenvedély által hajtott világot valami lágy napsugár, ami kellemesen vakító fényével egy picit könnyebben emészthetővé teszi a kortárs alternatív pop legjobb bandájának albumát.
Swans – To Be Kind
A Swans az az együttes, ami elé nem lehet csak úgy leülni, mint amikor általában tesz az ember, ha zenét készül hallgatni. A sokat látott Michael Gira (négy és fél hónapot töltött egy jeruzsálemi börtönben drogárusítás miatt, mindössze 16 éves volt) és bandája nem is igazán nevezhetőek zenészeknek, sokkal inkább szobrászoknak, akik alámerültek az emberi lélek legmélyebb bugyraiba, az ott látottakat pedig hangjegyek formájában a felszínre hozták, hogy a hallgatóság tagjaiból olyan érzéseket váltsanak ki, mint amilyeneket valami ősi és rejtélyek által övezett, hatalmas műemlék vált ki a tátott szájú kalandorból, aki évezredek után a gigászi alkotás első élő szemtanúja. A To Be Kind-ot a Swans októberben mutatta be a magyar közönségnek az A38 hajón.
St. Vincent – St. Vincent
Annie Clark, aka St. Vincent (aki csupán három nappal később lépett fel az A38 színpadán, mint Michael Gira és zenekara), már egy ideje az alternatív popvilág meghatározó dámája, akinek negyedik önálló albuma (2012-ben volt még egy közös lemeze a Talking Heads-es David Byrne-nel) szinte minden 2014-es zenei toplistán dobogós helyet szerzett. Így nálunk sem maradhat ki, hiszen a göndör hajú indie-folk énekesnőből robotmozgású, hidrogénfejű androgün félistennővé avanzsált Clark self-titled lemeze az év legbátrabb és legaktuálisabb rock-albuma, olyan riffekkel és annyi szintetizátorral, amik az A38 hajót is majdnem elsüllyesztették. Ha majd az unokák megkérdezik, „milyen volt az emberi kapcsolatok rendszere 2014-ben?” csak csendben tegyük fel nekik ezt az albumot. Egy St. Vincent ugyanis többet ér ezer szónál.
