1956 arcai – az ÁVH parancsnok

A Hosszúlépés hévégi interaktív, városfelfedezős, 1956-os eseményeiben elmélyedős programjában a forradalom különböző szereplőinek bőrébe bújhatunk. A karaktereket bemutató sorozatunk 4. részét  olvasod.

Nyomdásztanoncként már a dualizmus idején részt vesz a munkásmozgalomban, 1918 végén a Kun Béla-párthoz csatlakozik, előbb a Vörös Újság szerkesztőségének tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig a Vörös Hadsereg politikai biztosa.
A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrál, ahonnan Kun Béla küldi vissza illegális pártmunkára a „Horthy-Magyarországra”. Hamarosan letartóztatják és a szegedi Csillag börtönbe kerül, ahol kapcsolatba kerül egyik rabtársával, Rákosi Mátyással, akivel 1940-ben egy „fogolycsere” keretében együtt távozhatnak a Szovjetunióba.

A Szovjetunióban megnősül, orosz feleségével és a moszkovita emigrációval együtt 1945-ben tér haza. Előbb a Politikai Rendészeti Osztály (PRO), majd az Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kötelékében magas beosztású parancsnok, Péter Gábor közelében foglal helyet a „munkásosztály öklének” tartott szervezetben. Fejében meg se fordul, hogy nem a „nép ellenségei” azok, akik ellen eljárást indítanak, és hogy „bűnösnek mindig lennie kell”. De érzelmei neki is vannak: hétvégenként ott van a Budapesti Bástya mérkőzésein, első osztályú szinten sakkozik.

 

1952-ben nagy megtiszteltetés éri, amikor meghívót kap Rákosi Mátyás 60. születésnapjára. Mint parancsnok számos Szabad Nép-félórát tart a munkahelyén, ahol a rendszer leghűségesebb embereként tartják számon. Péter Gábor bizalmasa, aki az ÁVH vezér magánügyeiről is mindent tud. De sikeres napjai nem sokáig tartanak, az ÁVH-parancsnok 1953-ban együtt bukik felettesével.

Az Államvédelmi Hatóság 1953. június 17-i titkos „feloszlatása” után háttérbe szorul. A kudarc ellenére politikai elveit sosem adja fel, mindent megtesz azért, hogy az ÁVH ranglétráján visszakapaszkodjon: besúgó lesz, aki ha kell jelentéseket ír a sporttársairól, vagy épp éttermekről.
Nagy Imre politikáját öngyilkosságnak tartja, szerinte minden válságra bekeményítéssel kell felelni. Az október 23-i tüntetés betiltása, majd szétverése mellett van: felháborítónak tartja, hogy azok a fiatalok tüntetnek, akiket a szocializmus emelt fel a „hárommillió koldus országának” nyomorából. Úgy véli, hogy ebben a válságos helyzetben az államvédelmi erőkre nagyobb szükség van, mint valaha.

 forrás: Fortepan.hu, orig.: PESTI SRÁC