Ha vannak a jazznek új prófétái, Thomas de Pourquery ennek mindeképpen egy emblematikus példája, mivel nemcsak Coltrane-t idéző szaxofonjátékával kápráztatja el hallgatóságát, hanem hihetetlen érzékeny éneklésével és erős szövegeivel egyszerre gondolkodtat el és perdít táncra, miközben egy hamvába holt zenei stílust éleszt újjá.
Van a jazzben egy új irány, a dallamközpontú, energikus, táncos-életigenlő és ezáltal a fiatalok felé is nyitó hozzáállás, melynek a francia multiinstrumentalista Thomas de Pourquery és Supersonic zenekara rendkívül fontos képviselője. 2014-ben a Play Sun Ra című debütáló albuma az év jazzlemeze lett Franciaországban, az idén márciusban megjelent Sons of Love pedig a zenekavezető álmából született, melyben apró madárként röpködött egy rég nem használt hangár hatalmas terében, aminek az ég volt a kupolája. Érezte az ott játszó zenésztársaiból áradó letaglózó hangorkán elképesztő energiáját, így nem is meglepő, hogy a végeredmény egy valódi vizionárius mű lett, telve energiával, csodálatos dallamokkal és rendkívül eredeti és felvillanyozó énekléssel. Sun Ra egyértelmű hivatkozási pont, de Mingus, Coltrane, vagy akár a Joy Division, Sex Pistols világa is sokban hasonlít, mégis pontosabb leszögezni, hogy ez Thomas de Poruquery és az ő csodálatos Supersonic zenekara.
