Végtelen játék? Precíz ön- és művészetparódia? Vagy áldokumentarista betekintés egy előadói alkotóműhely kreatív munkafolyamataiba?
Azt is nehéz pontosan megmondani, vajon meddig tart és merre néz a színpad, melyen Kelemen Patrik, Mikó Dávid, Téri Gáspár, Bakó Tamás és Mészáros Máté, a koreográfus – bár e posztra is több jelentkező is akad – hatalmas energiákkal mozognak. A címben jelzett ambivalens állapotokat mégsem feltétlen tőlük várhatjuk: inkább a nézőt hozzák zavarba, mikor játékosan és ironikusan szembesítik a saját művészetről, esztétikáról, műfaji határokról alkotott ideáival. Köztük a sztereotípiánkkal, és azzal a bosszantó jelenséggel, ha valami épp nem tökéletesen illik bele az általunk felrajzolt, vagy tanult kategóriákba és rendszerekbe.
A tér nem a táncosokat befogadó üres közeg, hanem folyamatosan változó élő installáció. A szerepek állandóan cserélődnek, az irányítás és a szabad akarat nyitott kérdéssé válik. A következő pillanatban pedig megint a fonákjába fordul minden, amit eddig egyértelműnek hittünk. Mészáros Máté új produkciójában az alkotók a testet dinamikus tárgyként közelítik meg: nem érez, nem keres, csak mozog, végrehajt.
