Éppen hatvan éve, 1957 márciusában söpört végig Magyarországon az a nagy leszámolási hullám, amely többezer civilt juttatott börtönbe. Sokan kerültek fogságba azok közül, akik túlélték az utcai harcokat és a forradalom leverése után nem menekültek külföldre: ekkor rajtuk statuált példát a rendszer. Civilek ezreit vették őrizetbe március közepén, bebörtönzésükhöz jó apropót biztosított az 1956. november 4. után falragaszokon, falfirkákon terjedő jelszó: Márciusban Újra Kezdjük!
Juhász Dávid festőművész portrésorozata azokat a fiatal férfiakat helyezi reflektorfénybe, akik a forradalmat szabadságharccá változtatták. A kemény magé – melósoké, fiatal suhancoké –, akik nem féltek fegyvert ragadni, és akik helytállásukkal súlyt adtak a békésen felvonuló tömegek által elindított folyamatoknak. A fiatal festő kendőzetlen portréival arra keresi a választ: mi vitte utcára ezeket a fiúkat? A férfi psziché motivációit, az ösztönös, feltétel nélküli szerepvállalás mechanizmusát kutatja, miközben drámai hangú képeivel egyszersmind emléket is állít ezeknek a forradalmároknak.
A korabeli fotók ihlette festmények fegyelmezett színhasználattal, expresszív módon láttatják a harcok résztvevőit, akik közt szerepel olyan, aki elesett, van olyan, akit elfogtak és kivégeztek, de nem egy olyan is akad, akiről nem tudunk semmit. Miközben a kiállítás egyfajta mementója akar lenni a mártírhalált halt forradalmároknak, egyben fel is hívja a figyelmet arra: az ő elnyomásra adott ösztönös, radikális válaszuk örökérvényű. A hősiesség nem egy elvont fogalom, sokkal inkább elemi ösztön. Valami, ami minden férfi lelke mélyén ott lapul.
Bővebb információért kattints ide.
A kiállítást az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.
Juhász Dávid
A művész 1979-ben született Budapesten. A kezdetektől hobbiként űzött festészet később, bölcsészettudományi tanulmányai mellett fokozatosan egyre nagyobb szerepet töltött be az életében, és a mai napig párhuzamosan fut történelemtanári hivatásával. Festeni magán úton tanult, többek közt Baska József műhelyében. Képeire a drámai hangnem jellemző. Expresszív, realista festészetében a karakterekre helyezi a hangsúlyt. Érzékenyen fordul a peremre szorult, nehézsorsú emberek felé. Szociális szerepvállalása révén közelebbről is megismerte a hajlék nélkül élő emberek világát, ez ihlette Csavargók című portrésorozatát. Apa-fiú kettős portréival már a klasszikus férfi szerep napjainkban elmosódó kontúrjait keresi, s ez a tapogatózás bontakozik tovább a pesti srácok alakjait felvonultató sorozatában is. Drámai feszültséget árasztó figuráin keresztül a fegyveres harc felvállalásának lélektanát boncolgatja.
