Szabad-e a döntés? Szabad-e a gondolat? Szabad-e a szeretet? Szabad-e az önkifejezés? Szabad-e a biztonság? Szabad-e az élet? Szabad-e az ember, ha kerítést húznak köré? Szabad-e a lehetőség, ha korlátok közé szorítják? Szabad-e, amit bezárhatnak, szabad-e, ami ellen törvényt hozhatnak?
És te? Szabad-e vagy?
Ma Magyarországon a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek nem élhetnek szabadon: sokunk mindennapjai rejtőzködve, gyakran félelemben telnek, és nem dönthetünk szabadon az életünket érintő fontos kérdésekről. Nem dönthetjük el, hogy kinek mesélhetünk őszintén magunkról, az életünkről és az érzéseinkről anélkül, hogy ne kockáztatnánk megbélyegzést, kirekesztést vagy bántalmazást; nem dönthetjük el, kivel és hogyan szeretnénk együtt élni, és mit tartunk családnak anélkül, hogy ne lehetetlenítenék el jogilag és politikailag. Az utóbbi években nem mi dönthettük el, demonstrálhatunk-e anélkül, hogy elzárnának minket a társadalomtól, aminek részei vagyunk. Életünk minden pillanatában választanunk kell a biztonság és a szabadság között, de valójában egyiket sem kapjuk meg igazán. A bujkálás, a titkolózás, a megalkuvás és a beletörődés megfoszt a szabadságunktól, és ugyanúgy nem garantálja a biztonságunkat, mint egy hermetikusan körülzárt tüntetés.
Eljött az idő, hogy kimondjuk: a hasonló jogok nem egyenlő jogok, semmilyen téren. Az adott lehetőség nem szabad lehetőség, a kényszerű döntés nem szabad döntés, a korlátok közé szorított élet nem szabad élet. Elérkezett a pillanat, hogy együtt kezdjük el megalkotni a saját szabadságunkat.
Rajtunk a sor: mutassuk meg, hogy a biztonságot nem a rejtőzködés, a hallgatás és az elzárkózás jelenti, hanem a nyílt odafigyelés egymásra, a sokszínűség elfogadása, a kiállás és a szabad döntés lehetősége.
Találkozzunk idén július 8-án a Kossuth téren, ahol tavaly megígértük egymásnak: nem hagyjuk magunkat tovább bezárni, elhallgattatni, megfélemlíteni, hogy kiállunk magunkért, a jogainkért, egymásért – hogy nem érjük be kevesebbel a mindenkinek kijáró szabadságnál.