Rózsa Milán politikai és melegjogi aktivistáról, “a magyar Harvey Milkről” sok szó esett életében és halálában is. Bátorsága, derűje, őszintesége világszerte sokak számára példa lett, még legnagyobb ellenfelei is szeretettel beszélnek róla.
Ott volt minden barikádon, teljes mellszélességgel állt ki nem csak a melegek jogaiért itthon és külföldön. Putyin homofób törvénye és joggyakorlata ellen tiltakozva behatolt az orosz nagykövetségre, s ott kitűzte a szivárványos zászlót. Paks2 ellen protestálva kommunista lobogóval díszítette fel a Fidesz-székházat, amelyet egyszer már megszállt társaival a negyedik alkotmánymódosítás ellen tüntetve, mégis a nagy netadós demonstráció végén ő csitította az erőszakosakat, mert mindig a békés megoldások híve volt.
Lendületét látszólag nem törték meg sem a jogtalan letartóztatások, sem a pellengérre állítás. Úgy tűnt, ez a fiatalember nem ismer félelmet. Egészen addig, míg 26 évesen véget nem vetett az életének.
A csodát magunktól kell várni című dráma Rózsa Milán történetéből kiindulva, a PanoDráma alkotócsapata által készített és szigorúan szó szerint felhasznált mintegy negyven eredeti interjúból és egyéb dokumentumanyagokból nyeri el végleges formáját, akárcsak a romagyilkosságokról 2011-ben bemutatott és számos nemzetközi fesztivált megjárt Szóról szóra óta a társulat szinte valamennyi ősbemutatója a Katonában látható Pali című monodrámáig.
