Faragó László fotói hétről-hétre megmutatják, miért is szeretjük annyira Budapestet. Egy kis időre most kivettük a kezéből a fényképezőgépet, hogy a képeiről kérdezhessük.
Mióta foglalkozol fotózással?
16 éves koromban még a családi fényképezőgépet vagy a mobiltelefonomat használtam a képek készítéséhez, ekkor még csak amatőr szinten kattintgattam. Két évvel később már saját gépet vettem, mivel a fotózás egyre közelebb nőtt a szívemhez és egyre komolyabban is kezdtem el foglalkozni vele.
Mikor vált a hobbi elhivatottsággá?
A pozitív visszajelzések miatt vált egyre fontosabbá számomra a fotózás, és azért is, mert mindig is nagyon szerettem ezzel foglalkozni. Szeptembertől egy fotóiskolában is tanulok.
Emellett pedig a Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatója is vagy.
Igen, vállalkozásfejlesztést tanulok, de mellette fotózom is. A Corvinus Média saját hallgatóit foglalkoztatja a különböző rendvények fotózásához, nekik körülbelül havi 1 megbízást vállalok el.
A fotósorozataidhoz gyakran cikket is írsz, melyeket a Funzine követői is olvashattak már. Az újságírás is közel áll hozzád?
Ez egy mindig is bennem lappangó dolog volt. Előfordult, hogy otthon írogattam magamnak ezt-azt, de sosem gondoltam arra, hogy ezzel foglalkozzak, csak a magam kedvtelésére írtam. Az alapszakot egy gazdasági főiskolában végeztem el, ott írtam az iskolaújságjába is, később tördelő szerkesztő, illetve grafikus lettem a lapnál. Mióta befejeztem az alapszakot, egyre kevesebbet írok.
Miért választottad inkább a fotózást az írás helyett?
Egy cikk megírását megterhelőbbnek, melósabbnak érzem. Itt sok háttérmunkát kell végezni. Fotózásnál hol spontán, hol előre eltervezve kezdek el fényképezni. Előfordul, hogy az időjárás nem olyan, mint ami az elképzelésemhez passzolt volna, de arra is volt már példa, hogy az esőnek köszönhetően még jobbak lettek a képek, mint ahogy eredetileg megálmodtam.
Mi a kedvenc témád?
A budapesti épületek. Ebben a témában nagy kihívás van, mivel rengeteg fotós készít a városról képeket, és sokuknak többezres Facebook követőtábora van. Néha kicsit a nyomdokaiba akarok lépni, nem ritkán viszont saját, új ötleteket valósítok meg. Nagy szerelmem a sportfotózás, ezen belül is a WTCC autóversenyek fotózása.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Idén negyedik alkalommal voltam a WTCC-n. Egy viharos áprilisi napon volt az esemény, és még azon is gondolkodtam, hogy egyáltalán a felszerelésemmel menjek-e ki. A legjobb képeket mégis ekkor készítettem. Az esős, tükröződős, szórt fényes idő nagyon jó volt. Majdnem szétfagytam, de megérte, hogy kimentem.
Mennyire fotózol spontán, és mennyire tudatosan?
Rengetegszer előfordul, hogy csak elindulok, és azt fotózom, amit éppen látok. Ilyenkor rengeteg témán akad meg a szemem. Persze arra is van példa, hogy konkrét dolgot szeretnék fotózni, és ilyenkor sokkal tudatosabban készülök a munkára. A profizmus ellen szól, hogyha valaki túl sokat kattintgat, hiszen ekkor előbb vagy utóbb valamelyik kép úgyis jól sikerül a nagy számok törvénye alapján. Az igazi kihívás kevés fotóból jót kihozni.
Épületet, vagy hangulatot fotózol?
Először a témát találom ki, és az időjárástól, napszaktól függően tudom bekalkulálni, hogy milyen hangulatú lesz a fotó. Nagyon nehéz a mainstream témáknál olyan nézőpontot találni, ami annyira új, hogy senki, vagy csak nagyon kevesen gondoltak volna rá előttem . Az egyik kedvenc képem, amelyiken a Parlamentet úgy fotóztam le, hogy az épület előtt lévő tócsában tükröződik egy sétáló sziluett és az épület is. Egy nagyon gyakran fotózott témát örökítettem meg, egyedi módon. A Bazilikánál például egy hangulatot akartam megörökíteni. Sajnos nem minden sikerült úgy, ahogy elterveztem, mert kétórás koncert volt a Bazilikában, és mire véget ért, már nem voltak jók a fényviszonyok.
Mennyire módosítod utólag a képeket?
Mindig csinálok utólagos korrekciókat. Ez nem is retusálás, hanem a valóság visszahozása, a fényképezőgép ugyanis másképp „lát”, mint mi. Az emberi sem sokkal kifinomultabb. A kontrasztot és fehéregyensúlyt reálisabbra állítom, és ha olyan kedvem van, néha egyes értékeket a valóságtól eltérő irányba módosítok.
Van olyan képed, melyen sokat módosítottál utólag?
Egyszer egy régi képemet szedtem elő, amit egy gyalogos felüljáróról készítettem, és azt fotóztam, ahogy este az autók húzták maguk után a fénycsíkot. Az egyik ilyen fotót vettem alapul, négyféle irányba tükröztem, hogy végül „X” formában tűnjenek fel a fénycsíkok. Ez már absztrakt fotó volt, inkább a digitális képalkotás határmezsgyéje. A valóságra való törekvés egyébként inkább jellemző rám.
Jelenleg még egyetemre jársz, ám hamarosan befejezed a képzést. Hogyan képzeled el azután a jövődet?
A Corvinuson vállalkozásfejlesztést tanulok. Ezek az ismeretek még hasznosak lehetnek, ha egyéni vállalkozóként, fotósként szeretnék élni. Alapképzésen kereskedelem-marketinget tanultam, azon belül is reklám szakirányt hallgattam, ami szoros kapcsolatban áll a digitális kultúrával, és fényképezéssel is. Még a jövő zenéje, hogy mi fog az egészből kisülni, de legalább mellékállásként meg fogom tartani a fotózást.
Laci további fotóiért kattints ide!
