Henri Gonzonak, a Fran Palermo frontemberének mozgalmas a nyara, fellépésről fellépésre jár. Nekünk mégis sikerült elcsípnünk őt az egyik jelenése előtt.
Az Eiffel téren lévő Zsiráfnál nagyban folynak az előkészületek: 8 órától Henri Gonzo és öccse szórakoztatja az összegyűlteket. A Funzine éppen a színpadi beállás előtt érkezett a helyszínre, hogy feltegyünk pár kérdést Henrinek.
Az énekes hiába még csak 22 éves, már rutinos, és cseppet sem izgul a fellépés előtt. Az ujján ragtapasz virít, mivel előző éjszaka a nagymamájánál a húga szülinapjára készülvén a konyhai sürgés-forgásban megvágta magát paradicsomszeletelés közben. Egy üveg sör és egy szál cigi mellett válaszol a kérdéseinkre.
Hogyan jellemeznéd a stílusotokat?
Az öcsémmel többnyire kedvenc számainkat dolgozzuk fel a saját stílusunkban, rock ’n’ roll, indie, pop, folk és alternatív műfajokban. Amikor a Fran Palermoval játszunk, szintén valami hasonló történik. Mindkét társaságban megtalálom önmagam.
A magyar zenei világ egyik legüdébb, legklasszabb színfoltjának nevezik a Fran Palermot. Mit szólsz a megtisztelő megnevezéshez?
Örülök neki. Talán azért lettünk ennyire népszerűek, mert törekszünk sokszínüek és kreatívak maradni, és sikerült egy olyan piacai rést kihasználnunk, ami még nem volt telített. Sokféle zenét hallgatunk, sok stílusból merítünk, és elég sok dalt írunk.
Hogyan döntitek el, hogy melyik szám kerül majd a CD-re, és melyik íródik a fióknak? Szokott köztetek konfliktus lenni emiatt?
Mivel nyolcan vagyunk az együttesben, akkor kerül fel a CD-re egy dal, ha mindenkinek tetszik. Nem szokott köztünk konfliktus lenni, sokan már kisiskolás korunk óta ismerjük egymást. Hasonló a hozzáállásunk a zenéhez és a közös munkához, ezért könnyű együtt dolgoznunk.
Mikor vált a hobbitok a munkátokká?
Az utóbbi két-két és fél évben túlléptünk a hobbizenekar kategóriából, és igyekszünk folyamatosan jobban teljesíteni, újabb szintre lépni. Talán ez az, ami miatt fent tudunk maradni, és egyre több embernek tetszik a zenénk.
Tanultál Londonban, zenéltél már ott is, itthon is, színpadon és aluljárókban is. El tudod képzelni, hogy megint a Deák téri aluljáróban zenélj?
Nem csak ott zenéltem, hanem nagyon sok helyen. Egyébként most is zenélnék aluljárókban, bár attól függ, hogy melyikről beszélünk. A Deák téren már nem, az a hely már másról szól, kicsit le van lakva. Londonban nagyon szép metrómegállók vannak, amik sokkal jobb hangulatúak, mint az itteniek. Ott bármikor simán játszanék megint, Angliában imádják ezt az emberek.
Melyik fellépésedre vagy a legbüszkébb?
Pár hete a Bánkitó Fesztivál nagyszínpadán léptünk fel, az volt az egyik legjobb szereplésünk. Egyrészt azért, mert egy olyan fesztivál volt, ahol rengeteg hasonló korú és ízlésű ember volt a mi generációnkból. Másrészt nagyon sokan ismertek minket, nagyon hálás közönség volt, vették a lapot, értették a bulit.
Az idei nyaratok is bővelkedik a fellépésekben.
A mostani nyarunk volt eddig a legzsúfoltabb. Szinte az összes nagyobb fesztiválon ott voltunk, augusztusra már csak 2-3 maradt. Legközelebb a Szigeten fogunk fellépni a Magic Mirrorban.
Van valamilyen fellépés előtti rítusotok?
Nincs csapatkiálltásunk, vagy ilyesmi. Beöltözni meg koccintgatni szoktunk, közben valaki épp mesél valami vicces sztorit… ilyesmik.
Mit csináltok, ha nem dolgoztok?
Sajnos elég kevés szabadidőnk van. Legutóbb a Tiszánál töltöttünk együtt egy hetet a zenekarral, de a városban is elég sokszor lógunk együtt.
Mi a kedvenc budapesti helyed?
Gyakran vagyunk a Madách tér és a Kazinczy utca környékén. A Pontoonba is gyakran járunk mostanában, leginkább Pesten. Szerettem a Roham Bárt is, mikor még nyitva volt, az Ellátó Kertet vagy a Beat on the Brat-et. Kedvenc kajáldám nincs, teljesen random szoktam enni, de jó lenne találni valami sea-food helyet valahol.
Hol lépnél fel szívesen Budapesten?
Az állatkertben nagyon jól nézne ki egy fellépés. A Fővárosi Nagycirkuszban már felléptünk tavaly a Budapest Essentials-ön, azt hiszem hogy ők akartak is szervezni az állatkerbe bulit, de végül nem kaptak rá engedélyt.
Mi lennél, ha nem lennél énekes?
Nagyon szívesen lennék filmzene író, de ugye az is zenéhez kötődik… Szívesen dolgoznék filmeken, fotózni, festeni is szeretek.