Ganümédész
A görög mitológiában Trósz trójai király fiát, Ganümédészt, Zeusz elrabolta és az istenek pohárnokaként halhatatlanná tette az Olümposzon. A Ganümédész az elrablójáról elnevezett Jupiter (Zeusz római megfelelője) körül kering. Az első holdak között volt, amiket felfedeztek. Felfedezője nem más, mint a híres olasz csillagász, Galileo Galilei. A Ganümédész több szempontból is egyedülálló csillagrendszerünk holdjai közül. A 3-3,5 milliárd éves óriás akkora, hogy ha nem Jupiter, hanem a Nap körül keringene, akkor bolygónak számítana. Méretét jól szemlélteti, hogy saját holdunk mellett ő az egyetlen a Naprendszerben, akit ideális körülmények között szabad szemmel is megcsodálhatunk. Másik különlegessége, amit a ’89-ben útjára bocsájtott Galileo úrszonda fedezett fel, hogy tektonikus mozgásainak hála ő az egyetlen hold, aki saját mágneses térrel rendelkezik.
A NASA fotója a Ganümédészről
Walter Myers fantáziaképe a Ganümédész felszínéről
Európé
A Jupiter negyedik holdját szintén Galilei fedezte fel. Érdekessége, hogy a felszínét borító jégkéreg alatt megbúvó sós vizű óceánban elég nagy az esély arra, hogy életet találjunk. Bár a felszínen a földihez hasonló flóra es fauna kialakulására elég kevés (zéró) az esély, a felszín alatt a mi óceánjainkhoz hasonlóan vulkanikus kürtők lehetnek, amelyek környéken az extrém forróság, fény es oxigénhiány ellenére lehetnek különböző baktériumok, vagy akár még hasonló élőlények is azokhoz, amik a Földön az ugyanilyen helyeken megtálalhatóak. Azt, hogy ezt biztosra vehessük, a következő évtizedben útjára bocsájtjuk a Jupiter Europa Orbiter (JEO) nevű szondát, mely a hold felszínét hivatott tanulmányozni, előkészítve az utat a később induló tengeralattjáró drónoknak.
A NASA fotója az Européről, a holdról, amin a legelképzelhetőbb az élet csillagrendszerünkben
Fantáziakép egy vízkitörésről az Europén
Kees Veenenbos fantáziaképe a jeges Europé felszínéről – a távolság miatt a Nap itt már sokkal kisebb objektum az égen
Fantáziakép az Europén elénk táruló varázslatos látványrók
S/2004 N 1
Ez a nem túl elegáns nevű hold a Neptunusz körül kering. Ő a legutóbb felfedezett hold. Alig több mint két és fél éve, 2013. július 1-jén fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével. Mivel még nagyon új a holdak listáján, nincsen rendes neve, de valószínűleg Polyphemusnak fogják nevezni, Posszeidon és a tengeri nimfa, Thoósza, küklopsz fia után.
A Neptunusz gyűrűi és frissen felfedezett egyik holdja
Titán
A Szaturnusz legnagyobb, és a Naprendszer második legnagyobb holdja azzal emelkedik ki a többi közül, hogy számottevő légköre van, melyben szerves vegyületek is előfordulnak. Etán tavakkal tarkított, fagyott felszínén a földi élet kialakulásánál jelenlevő kémiai anyagokhoz hasonló vegyületek tálalhatóak, melyek páratlan lehetőséget biztosíthatnának a tudósoknak, annak a kutatásában, hogy hogyan jöhetett létre az élet a bolygónkon. A légkörnek hála a bolygón néha nem árthat egy esőkabátot magunkra ölteni, mert az égen lassan úszó metánfelhőkből időnként jeges eső hullik alá.
Metántengerek, jeges metáneső – a Titán csillagrendszerünk egyik legbarátságtalanabb helye….
…A Huygens szonda 2004-ben mégis felszínére merészkedett és készített néhány fotót – a projektben Magyarország is részt vett
Hold
A holdak felsorolásából nem hagyhatjuk ki hű társunkat, a Föld állandó kísérőjét, a Holdat. A 3,5 milliárd éves égitest a Föld és egy Mars méretű bolygó ütközésekor keletkezett és régen sokkal közelebb keringett bolygónkhoz, mint most. Lassan, de biztosan, évente 3,8 centiméterrel távolodik tőlünk. A Földre kifejtett gravitációjának köszönhetjük az apály és a dagály jelenséget, mely jelentős szerepet játszott a szárazföldi életformák megjelenésében. Felszínén eddig összesen tizenkettő űrhajós hagyhatta ott lábnyomát, többek között Neil Armstrong, aki elsőként sétált a felszínén 1969. július 20-án, az Apollo-11 program keretein belül.
Légkör nélkül a meteoritok kárterei nem erodálódnak el a Hold felszínén
Földfelkelte a Holdról
Belőlünk lett, de lassan és biztosan hagy el minket