Misztikus, titokzatos, meglepő és varázslatos. Nem, nem a FUNZINE szerkesztőségéről beszélünk, hanem a Naprendszerről, melyről összegyűjtöttünk néhány érdekességet a közelgő űrkiállítás örömére. A Gateaway to Space a Millenárison január 15. és és március 15. között lesz megtekinthető.
Ha a Marsról szeretnél néhány kőzetet, nem muszáj egészen a vörös bolygóig utaznod. Elég, ha elmész a Szaharába vagy az Antarktiszra, ahol betakarítottak már néhányat. De hogy került oda? Több magyarázat is lehetséges. Lehet, hogy egy marsi vulkánkitörés szakított ki olyan erővel kőzeteket a Marsból, hogy az az űr és a Föld felé vette az irányt, de az is lehet, hogy egy Marssal ütköző meteroit az okozó. Vagy űrlények. Biztosan űrlények.
Lehet, hogy csak egy olcsó facebookos teóriának tűnik, de nem az: a Hold és a Föld közé beférne Naprendszerünk maradék bolygója. Ha a bolygók átmérőjét nézzük és összeadjuk őket, az összesen 380,008 km-re jön ki. A Föld és a Hold közötti távolság pedig 384.400 kilométer. Ez azt jelenti, hogy marad még hely a 2373 km átmérőjű Plútónak is.
A Földnek a Hold előtt volt gyűrűje, a Marsnak pedig néhány millió év múlva lesz, miután gravitációs mezőjével szétrombolja saját holdját. Ám ez nem azt jelenti, hogy így jelenleg a Szaturnusz az egyetlen gyűrűs bolygó a csillagrendszerünkben. Szó sincs erről. Valójában az összes nagy gázóriásnak van gyűrűje, csupán vékonyabbak és halványabbak.
Ha a Jupiterről van szó, mindig csak a földnyi méretű Nagy Vörös Foltról beszélünk, holott van még bőven menő dolog Naprendszerünk legnagyobb bolygójával kapcsolatban. Például az, hogy ő a nagyfőnök. Olyan gravitációs ereje van, hogy gyakran eltéríti a meteorokat, valószínűleg már sok esetben megmentve így a Földet. Persze könnyen eltérítheti úgy is őket, hogy épp a Földnek csapódjanak. Jobb lesz jóban lenni a nagyfiúval.
A Nap nehéz. Mármint tényleg nagyon nehéz. Bár csillagrendszerünk tele van kőzetbolygókkal, meteoritokkal, aszteroidaövvel, kisbolygókkal, gázóriásokkal és holdakkal, ezek az egész naprendszer súlyának összesen 0,14 százalékát teszik ki. A maradék 99,86 százalék pedig csillagunk. Így még ijesztőbb belegondolni, hogy Napunknál sokkal de sokkal nagyobb csillagok is vannak a világegyetemben.
Apropó aszteroidaövek… Minden scifi elmaradhatatlan része egy rázós utazás bennük. Holott valójában igencsak ritkák. Olyannyira hogy jelenleg az egész világegyetemben csak egyről tudunk: ami a Jupiter és a Mars között van. És azon átkelni sem lenne rázós, hiszen bár rengeteg óriási kőzet- és jégdarab utazik benne, ezek olyan közel vannak egymáshoz, hogy nem lenne probléma az átjutás. Kerülgetni nem kellene semmit.
Melyik a naprendszer legforróbb bolygója? A logikus válasz az lenne, hogy a Merkúr, hiszen az van a legközelebb a Naphoz, ám… Valójában a Vénusz az. Hogy miért? Bár a Merkúr több hőt kap, nincsen légköre, ami azt megtartaná. A Vénusz légkörben naprendszerbajnok (elnézést). Atmoszférája 100-szor vastagabb a Földénél és tele van széndioxiddal. Ennek hála az üvegházhatás olyan felturbózva működik, hogy a bolygó felszínének hőmérséklete eléri a 460 Celsius fokot.
A Hold nem túl hűséges. Vagyis egyáltalán nem az. Földünk holdja ugyanis minden évben 3 centimért távolodik bolygónktól, szép lassan elhagyva Földünk gravitációját. Ez a jelenség mellesleg azzal is jár, hogy egyre hosszabbakká válnak a napok. Voltak idők, mikor még közeli volt a kapcsolat. A Hold sokkal-sokkal nagyobbnak tűnt az égen, közelsége miatt pedig egy nap csupán 4 órából állt.
De hogy került a Hold egyáltalán a Föld köré? Ez egy csúnya affér története. Naprendszerünkben néhány millió éve volt egy Theia nevű bolygócsíra, körülbelül pont akkor volt mint a Mars. Theia pedig egy szomorú napon beleütközött a Földbe. A csúnya találkozás végén a Föld jött ki győztesen, a Theia beleolvadt otthonunkba, a két égitest kőzetdarabkáinak pedig óriási része került ki a világűrbe, amit aztán a Föld gravitációja maga körül tartott, a Földnek kialakult a gyűrűje, melynek darabjai lassan összeállva létrehozták a Holdat.
Sok esetben Naprendszerünk határaként a Plútót vagy a Neptunuszt jelöljük meg, holott a Nap gravitációja sokkal tovább elér. Nagyon sokkal. Az űrben a távolságokat sok esetben az AU nevű mértékegységgel mérik, mely megegyezik a Föld és a Nap közti távolsággal. A Neptunusz távolsága 50-60 AU. A valódi határ, az Oort köd távolsága pedig körülbelül 50.000 AU. Azon túl már elenyésző Napunk gravitációja.
Tévedés, hogy a holdak aprók. Valójában lehetnek méretesek is. Ilyen például a Jupiter Ganümédésze és a Szaturnusz Titánja, melyek mérete nagyobb a Merkúrnál is, vagyis ha egyedül a Nap körül keringenének, rendes bolygók lennének. Ráadásul a két hold más miatt is kivételes. A Titán az egyetlen ismert hold, melynek van atmoszférája – ráadásul kis oxigénnel – a Ganümédész pedig kivételes mágneses mezővel büszkélkedhet. Mindkét égitest esélyes arra, hogy mikrobiológia élet alakult ki rajtuk.
