Ha van olyan, hogy édességtúladagolás, mi átéltük. A Jócsoki Csokibolttól irodánk csodálatos Stühmer-szaloncukor-csomagot kapott, hogy édesebbé tegye a természetesen amúgy is édes irodai létet, mi pedig úgy döntöttünk, az ajándékot felhasználva a jó ügyért fogunk tenni. Vagyis megkóstoltuk mindet, pontoztuk és kiválogattuk a legjobbakat, hogy biztos ízes legyen a dísz a fán.
A játékszabály egyszerű volt. Minden finomságot hat ember kóstolhatott meg, hogy utána elmondja róla néha professzionális („Számomra a töltelék kompozíciója nagyon izgalmas, az utóíz a bevonat miatt viszont kicsit csalódást okozott”(, néha kevésbé professzionális („Ez jó volt”) véleményeket. Az iroda egyik dolgozója mellesleg cukrász végzettséggel is rendelkezik. Az egyik idézet az övé. Sejtitek melyik?
Húsz szaloncukorfajtát próbálhattunk ki, melyek mindegyike maximum 60 pontot kaphatott – vagyis a hat kóstoló 10-10 pontot adhatott. Úgy döntöttünk, az első öt helyezettet mutatjuk be nektek, bár el kell árulnunk, hogy mindegyik szaloncukor jól szerepelt ahhoz képest, hogy szinte mindenkinek más-más az ízlése a nagy kóstoló csoportban. Az első öt helyezett mellesleg nem is öt cukorkát jelent – a pontok megoszlása miatt végül 20-ból 8 édességről döntöttünk úgy, hogy a kóstolásban lévő részvétel eddigi legjobb karitatív megmozdulásunk volt.
Az ötödik: A keserű díva
Kezdjük az ötödik helyezettel, az étcsokis csodával, mely hatvan pontból 47-et szedett össze. Röviden jól jellemezhető egy elhangzott mondattal: „Ez durván csokis!” És tényleg! Az íz, az utóíz, az első pillanat és az utolsó pillanat is a csokoládé főszereplésével zajlik, méghozzá a fanyar, keserűbb csokoládéval. Igazi díva! Érdekesképpen bár ettől az ízvilágtól többen is tartanak – hiszen sokak számára a csoki jó cukros édesség – ebben az esetben az édesszájúak is könnyes szemmel dobálták a magas pontszámokat. Lehet, hogy a piciknek nem lesz abszolút favorit, de legalább nekünk nagyoknak marad elég. Muhaha!
A negyedikek: A klasszikus, a titokzatos és az álomkombó
A negyedik helyezés erősen megosztott lett, hiszen három szaloncukor is elérte a bűvös 48 pontot. Az egyik a klasszikus marcipán volt, ami már csak azért is meglepő, mert az egyik legelterjedtebb szaloncukor-ízről szinte minden kóstoló előre kijelentette, hogy nem rajongója a marcipánnak és próbált is kibújni a kóstolás felelőssége alól. Végül mindenki rájött, hogy nem kellett volna félni. A marcipán Stühmeréknél olyannyira bevált, hogy kitértünk hitünkből és szebbnél szebb pontokat adtunk. A másik befutó a karamelles édességbomba volt. Ugye, hogy mindannyian a kemény karamell-szaloncukrokat szoktuk meg? Éppen ezért voltunk az első harapásnál kicsit összezavarodva. Milyen íz ez? Konyak? Méz? Halleluja, ez karamell! A folyós karamellel töltött cukorka népünnepélyt eredményezett – bár néhány panaszkodtak a keserű utóíz miatt, ez mégsem járt komolyabb pontvesztéssel. Harmadik negyedik helyezettünk igazi álomkombó: epres töltelék fehércsokoládéban. Az első harapás érdekes szituációt eredményezett: mindannyian egymást túlharsogva adtuk a másik tudtára a nyilvánvalót: ez fantasztikus. És tényleg az volt. És tényleg az volt…
A harmadikak: Arany és arab
De hagyjuk a boldog meghatódottságot, jöjjenek a dobogósok! Ők is többen vannak – a harmadik helyen két szaloncukor függ: az Aranydesszert és a kávés. Előbbi fantázianeve egy marcipános belsőt rejt – már elmondtuk, mennyire fenntartásaink voltak a marcipánnal szemben, vagyis a marcipán ismét jól teljesített – itt viszont még pluszban volt valami finom, mennyből jövő krém a közepén, ami összesen 49 pontot eredményezett. A kávés szaloncukorról is csak jókat mondhatunk. Ami nem meglepő, hiszen egy szerkesztőség vagyunk, ahol az irodai költségvetés nagy része kávéra megy el. A kávé itt kellemesen üt át, nem olyan tolakodóan, mint a legtöbb kávés édességben és igazi aromája van. Igazi fenőttédesség. Bár egy kis szerény tippünk van Stühmer felé: próbáljuk ezt meg étcsokival is, és akkor lehet megteremtődik a szerkesztőségek szaloncukrának szaloncukra.
A második: Amitől féltünk, és amitől megszűnt a világ
A dobó második fokán 51 ponttal a tojáslikőrös szaloncukor áll, amitől kicsit mindannyian tartottunk. És látjátok mi lett a vége. 51 csodás pont. Sok szaloncukornál az volt a problémánk, hogy egyszerűen túl folyós volt a belsejük – éppen ezért a huszadik kéztörlés és kézmosás után félve vágtunk neki egy olyan édességnek, melynek nevében ki lett hangsúlyozva, hogy itt bizony folyékony dolgokat rejt a csokoládé. Ám meglepődtünk. Méghozzá kellemesen. Az állag ugyanis pont tökéletes volt. Nem mintha annyira tudtunk volna ilyen szemtelen részletekre figyelni. A töltelék olyan ízrobbanást detonál az első másodperctől fogva, amitől megszűnik a külvilág, és legtöbbünk csak egy dolgot tudott emlegetni: 10… 10… 10 pont!
A nyertes: Ami úgy jó, ahogy van
Dobpergés, jöjjön a nyertes, amiből csak egy van. Egy, aki mindent visz. Vagy egy, akit mindenki visz? A trüffeles szaloncukor 53 ponttal megnyerte az irodai versenyt. A töltelék, a külső, az illat, a harmónia, minden, minden, minden… Ismeritek az azt érzést, mikor valami annyira jó, hogy nem tudjátok szavakba önteni? Nos, nekünk újságíróknak ezt az érzést nem szabad ismernünk, hiszen mindent szavakba kell öntenünk. Ám miután minden egyes szaloncukornál volt egy kis tippünk, hogy lehetne még jobb, vagy mindenkinek volt egy apró észrevétele, hogy az ő ízlése szerint mi nem passzol 100%-an, itt a kóstolás utáni néma csendben felcsengő egy árva mondatocska leírja a nyertes nagyságát: „Az egész úgy jó, ahogy van”.
A 20 szaloncukor megkóstolása után úgy dőltünk vissza székeinkbe, mintha minimum Waterloonál harcoltunk volna – mi szegények, mi? Mindenesetre a harc megérte. Mindannyian tudjuk már mi kerül a fákra. És megnyugvással eltelve csuktuk be szemünket édes álomba merülve, hogy mások is tudni fogják, mi a legjobb választás.
