Sokak szerint az egyik legszebb színésznőnk, mi pedig osztjuk is ezt a véleményt, az pedig már csak hab a tortán, hogy mindehhez egy elragadó báj is társul. Schell Judittal a Thália új darabja, a Liliom bemutatója előtti napon találkoztunk. Beszélgettünk vele filmekről, a nagy szerepekről, arról, hogy miért köt ki annyiszor Csányi Sándor mellett a színpadon és hogy egy kicsit mindenkiben van egy Liliom és egy Julika.
Mostanában nem igazán láthattuk a mozikban, fel fog tűnni újabb filmben?
Igen, a tervek szerint, az év második felében jön ki Török Ferenc Senki szigete című filmje, abban játszom.
Mit lehet tudni a filmről?
Még csak egy előzetesét láttam az interneten, így én is kíváncsian várom. Egy érdekes film lesz, főleg hogy Feri tulajdonképpen elrugaszkodott a forgatókönyvtől és más jeleneteket is leforgatott. Még nem tudom mit vágott össze az anyagból. Mindenesetre érdekes karakterek vannak benne, én is egy furcsa Hitchcocki nőt játszom.
Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy kellenek a mérföldkövek egy színész életében. Akkor Szofja szerepét emelte ki a Ványa bácsiban és Kate szerepét A kripliben. Lett új mérföldkő?
Az ilyen szerepeket a szerencse adja. Mérföldkőnek tekintem a Csak szex és más semmit is. A Tháliában meglátjuk mi lesz a következő. A Liliom nagyon sokat jelent nekem, de a mérföldköveket előre nem lehet tudni, mindig csak utólag. Olyan ez, mint a szerelem. Mindig utólag tudja meg az ember, hogy valóban szerelmes volt-e vagy sem.
„A mérföldköveket előre nem lehet tudni, mindig csak utólag. Olyan ez, mint a szerelem. „
Volt szerep, amit megbánt?
Mivel mindig színházi társulat tagja voltam, nem én válogattam a szerepeket, hanem kaptam őket. Megbánni nem bántam meg egyet sem, de volt olyan, amit kevésbé szerettem, mint a többit. De az olyat is el kell játszani, meg kell találni benne, hogy héttől tízig mi fog benne lekötni.
A „külsős”, nem színházi munkáim közül egyiket sem bántam meg. Valahogy eddig úgy hozta a sors, hogy ami olyan volt, hogy megbántam volna, azt valahogy arrébb rugdosta tőlem. Felkínálták, de nem vállaltam el, időhiányom volt, valamiért kételkedtem benne, vagy mást választottak… Tehát mindig valahogy úgy alakult, hogy végül nem vettem részt a filmben, és utólag látva, én boldog is voltam.
Vannak álomszerepei?
Nincsenek és soha nem is voltak – nem is akarom, hogy legyenek. Mindenképpen vágytam egy zenés szerepre a táncos múltam miatt, de ezt a Chicagóval megkaptam.
„Valahogy eddig úgy hozta a sors, hogy ami olyan volt, hogy megbántam volna, azt valahogy arrébb rugdosta tőlem.”
Csányi Sándorral harmadszorra alakítanak párt. Mit láthatnak magukban a rendezők?
Ebből a háromból egy film volt, azt máshova sorolhatjuk, azóta nem forgattunk együtt. A másik kettő pedig színház, az Esküvőtől válóperig két éve, most pedig a Liliom, amiben első körben nem is én voltam Julika.
Nem tudom ennek mi lehet az oka, az biztos, hogy nagyon értjük egymás nyelvét és nagyon szeretünk együtt dolgozni. Talán a rendezők is ezt látják, hogy jól dolgozunk, jól működünk együtt…
Milyenek voltak a próbák? Egészen lenyűgöző csapat gyűlt össze…
Nagyon jók. Isteni a szereposztás, nagyszerű színészekkel. Jó is volt mindenkivel együtt dolgozni. Ezek a jó munkák, mikor összekovácsolódnak az emberek. A létszám pedig még pont akkora ebben a színdarabban, amit jól össze lehet tartani.
Egy ilyen darabbal nagyon jó foglalkozni, de azért küzdelmes is. Itt nem csak azt kell kitalálni, hogyan mozogjunk a színpadon és ki, hogyan mondja el a szövegét. Itt egy picit mélyebbre kell ásni magunkban is néhány réteggel.
Sokaknak mégis a Liliom csak egy újabb szerelmes darab. Nekik mit üzen?
Hogy ez a darab sokkal inkább az összetartozásról szól, mint a szerelemről. Az pedig tovább tart, mint a szerelem.
„Ez a darab sokkal inkább az összetartozásról szól, mint a szerelemről. Az pedig tovább tart, mint a szerelem.”
Ellentétben Önnel, Julika egy áldozat, akit sodor a sors magával. Mennyire tudta megragadni a karaktert?
Nagyon szeretem ezt a szerepet. Azt hiszem. mindenkiben van egy kis Julika és egy kis Liliom. Megpróbáltam én is magamban megtalálni azt a szakaszát az életemnek, ami legjobban illik ehhez a szerephez, vagy ami leginkább használható ebben a szerepben.
Kicsit mindenki megtalálhatja ezáltal a darab által ezt a két szereplőt magában?
Igen. Szerintem minden férfiban megvan egy vagány, szuverén csibészember, egy igazi férfi, a nők pedig akármennyire is emancipálódtak, és nem mondom, hogy karrieristákká, de vezéregyéniséggé váltak, érzik, hogy tartozniuk kell egy férfihez – aki reptessen meg, én meg megyek utána.
Holnap bemutató és nem látok Önön semmi izgalmat. Jól titkolja vagy ez már csak egy rutin egy újabb darabbal?
Nem, nem úgy veszem, hogy még egy darab. Premier előtt én nem szoktam izgulni. Amikor bejövök a bemutató napján ötkor és látom a bemutatóra kiöltözött embereket, akik virágokkal szaladgálnak, és ajándékokat lopunk, csenünk egymás asztalára, akkor szoktam igazán felfogni, hogy ma van a nagy nap. De edzésterv szerint az a rendező dolga, hogy odajuttasson minket a premierre ahova kell.
„A nők pedig akármennyire is emancipálódtak, és nem mondom, hogy karrieristákká, de vezéregyéniséggé váltak, érzik, hogy tartozniuk kell egy férfihez”
A Liliom előadásairól ITT találhatsz információt!
További interjúinkat ITT olvashatod el!