A Sztracsatella és A miniszter félrelép után ismét belevág a rendezésben Kern András, aki ezúttal is saját alkotásának lesz a főszereplője. A Gondolj rám című filmben egy elismert és közkedvelt sebész életét követhetjük végig, aki miután megtudja, hogy halálos beteg, különös vállalkozásba vág bele: megpróbál mindenkit meggyűlöltetni magával, ám hamarosan különös fordulat áll be életébe. A legendás színész-rendezővel a jövőbeli filmről, a mozibajárás elmúlásáról, a másik főszereplőről, Eszenyi Enikőről és a pestiség mibenlétéről beszélgettünk.
17 év után rendez újra. Hogy hogy pont most jött el ennek az ideje?
Mindig volt a fejemben olyan, hogy kellene filmet csinálni. Mostanra sikerült. De olyan nagyon nem volt akarás bennem, mert annyira elfoglalt voltam színészként. Az ember folyton próbál, játszik, filmben és színházban is. Ha színészileg le van terhelve valaki, nem jut eszébe, hogy filmet készítene. Vagyis eszébe jut, de eldobja magától.
Írtam is, eltelt három év azzal, hogy abból lesz-e valami vagy nem, végül nem lett. Aztán egyszer csak Vámos Miklósnál megtaláltuk ezt a novellát és azt mondtam, hogy na, ezt csináljuk meg.
Annak is már három éve. Rettentő lassú munka ez, én egy kicsit türelmetlenebb is vagyok ennél. Nem örülök ennek. Legszívesebben úgy csináltam volna, hogy elolvasom Vámos novelláját, holnapra írok egy forgatókönyvet és holnap után kezdjük el csinálni. Ez jobban tetszett volna. Most nem így történt.
Nagy lassan megírtam. Nagy lassan pályáztunk. Megfejlesztettük. Nagy lassan újrapályáztuk. Azt mondták elfogadják, támogatják. Nagy lassan lett értekezlet és hirtelene elment három év. Jövő héten elkezdünk forgatni, de igazából már 2011 tavaszán beszélgettünk erről a filmről. Nekem ez kicsit lassú.
A filmmel foglalkozó cikkek mindegyike eddig azt emelte ki, hogy mennyi pénzbeli támogatást kapott a projekt…
Nem én emelem ki, valakik kiemelik.
Mit szól hozzá? Nem bántó ez?
Nem örülök neki, de nem tudok semmit tenni ellene. Ha őket ez érdekli… Azt hiszem, ezek hivatalosan honlapokon megadott számadatok. Az újságot ez érdekli és ezt közlik. Az nem érdekli őket, hogy miről szól a film, hogy milyen lesz, ki játszik benne. Ennek nem örülök. De rengeteg dolognak nem örülök és rengeteg dolog ellen nem tudok semmit tenni. Ez ellen sem.
„Legszívesebben úgy csináltam volna, hogy elolvasom Vámos novelláját, holnapra írok egy forgatókönyvet és holnap után kezdjük el csinálni.”
Milyen sikerre számíthat ma egy magyar film?
Nem tudom. Ebből a szempontból meg vagyok ijedve. Kérdezték, nem ijesztő-e egyszerre rendezni meg játszani. Az nekem nem ijesztő, inkább természetes. Kérdezik, hogy nem félek-e, hogy 17 év után kimentem a rutinból. De nem, nem félek. Attól félek, hogy milyen sikere lesz a filmnek.
Másfél hónapja elmentem a feleségemmel moziba, hogy megnézzük a Mielőtt meghaltam című filmet, amiért Matthew McConaughey megkapta idén az Oscart. Bementünk, ott ültünk és mondtam, hogy majd jön a többi néző, de nem jött senki. Egy kétszáz fős teremben, a Mammutban hétköznap este 9-kor ketten ültünk, ráadásul még mozigépész sincs már. Megijedtem. Nagyon rossz egyedül ülni egy moziban.
Sajnálom, hogy a moziba járásnak az a szokása, hogy az emberek egymás mellett ülve megnéznek valamit a vásznon, ami felrázza őket, katarzist okoz nekik vagy nagyon sokat nevetnek, sírnak vagy elgondolkodnak, elmúlóban van.
Mások azt mondják, hogy jaj, rosszkor voltál, más filmek tele vannak, de én nem így tapasztalom. Múltkor mondta valaki, hogy megnézett egy magyar filmet délután. Kérdeztem hányan voltak, jön a válasz, hogy heten.
A moziba járás kezd kimenni a divatból. Abban reménykedem, hogy a filmnek van más fajta élete is. Megnézik a tévében, letöltik a netről, megveszik dvd-n, húsz év újra megint előveszi a tévé és megnézik, ha lesz még tévé, bevetítik majd egy napszemüvegbe, vagy az óránk kivetíti a fejünkbe. De egy film mindenképpen megmarad, nem száll el úgy, mint egy színházi este.
Mi a fontosabb Önnek? A siker a közönségen belül vagy a siker a szakmán belül, például egy fesztiválon.
Inkább a közönség a fontos. Ez nem tűnik fesztivál típusú filmnek, azt hiszem. Annak megvan a rendje, hogy mely filmek mennek fesztiválra, bár ez nem biztos, hogy jól van beosztva. Talán azt hívják művészfilmnek, amit fesztiválra küldenek. Nem hiszek a művészfilm-közönségfilm szétválasztásban. Én egy jó mozit szeretnék csinálni, ami mindenre jó.
Eszenyi Enikő a film másik főszereplője. Nincs félelme, hogy nehézség lesz abból, hogy egy rendező fog rendezni egy rendezőt?
Nincs. Amikor ő nem rendez, akkor odaáll, és azt mondja, hogy én egy színésznő vagyok, és azt csinálom amit mondasz.
„Nem hiszek a művészfilm-közönségfilm szétválasztásban. Én egy jó mozit szeretnék csinálni, ami mindenre jó.”
De tippek azért csak-csak elhangzanak…
Persze. Az már most is van. Mikor előre beszélgetünk vagy próbálunk, megmondja, hogy ez egy nem jó mondat, mert nem fejezi ki azt, ami felé tart a jelenet. Vagy ne így legyen vége, hogy ezt mondja, hanem mondja azt, vagy csak nézzen halkan a végén.
Miért pont Enikőre esett a választása?
A Sztracsatellában is ő volt a főszereplő és nekem mindig is nagyon tetszett, ahogy ő játszik és gondolkodik, édes a feje. Nekem természetes, hogy ő az én színésznőm ilyenkor.
Több helyen olvastam, hogy ez egy tipikus pesti film lesz. Mitől pesti egy pesti film?
Ezt csak úgy mondják, halandzsáznak az ilyen irományokban. Én szeretném, ha az lenne. De ez még csak egy remény, mert forgatások előtt vagyunk. Ez nem egy tipikus pesti történet, játszódhatna Frankfurtban vagy San Diegóban is, vagy akárhol. De pesti lesz.
Hiszen mitől lesz pesti? Hogy én játszom, én megyek benne az Andrássy úton, vagy nem tudom melyik utcában. És attól pesti lesz, mert én olyan pestinek érzem magam. Mert egy magyar dal fog szólni benne, egy magyar operatőr fényképezi, magyar rendszámú autók lesznek benne, de olyan nagyon pesti nem lesz szerintem, mint amennyire én szeretném. Annál egy kicsit abszurdabb, elemeltebb, különlegesebb a történet. És nincs is elég hely benne erre. Nagyon sok belső jelenet van, sokat beszélnek benne kórházban, lakásokban. Ez kár, jó lenne, ha ez egy tipikus pesti film lenne, én örülnék. Megpróbáljuk majd olyanra csinálni.
Az interjú több részében éreztem egyfajta bizalmatlanságot a sajtóval szemben, hogy nem arról írnak, amiről kellene. Mit akar olvasni mindenképpen erről a filmről?
Hogy ez egy mozi lesz. Mozi lesz. Úgynevezett jó mozi, ha a reményeink beválnak. Ha nem, akkor egy rossz mozi, de azt nem szeretnénk. Nem szeretném, ha egy bekategorizálható dolog lenne. Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy ez egy vígjáték, mert nem lesz az. Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy ez egy sötét drámai történet, ami ijesztő, mert nem az. Azt sem szeretném, ha azt mondanák, hogy ez egy művészfilm, ami nagyon finom, bonyolult és nem lehet érteni. Azt se szeretném, ha azt mondanák, hogy ez annyira értelmiségi, hogy ne is nézzük meg. Azt szeretném, ha egy középfajú film lenne, ami fenntartaná az emberek érdeklődését minél több ideig. Ezt szeretném. Ezt írjuk le.
Ez lesz leírva.