Köd, eső, hideg. Nem lehet mindig a meleg takaró alatt ülni – irány a színház és nevess sokat!
Kövek a zsebben
Öreg előadás nem vén előadás – a térdet csapkodva röhögős esték egyik nagy „öregje” a Kövek a zsebben, amelyet a Thália Új stúdiójában játszik Kálloy Molnár Péter és Rudolf Péter. Két színész folyamatos improvizációja mindenféle helyzetre pár tonettszékkel és asztallal– az a legjobb, ha már ők sem bírják ki nevetés nélkül.
A humor forrása
A Mikroszkópból Mikroszínpadra keresztelt régi-új játszóhely A humor forrásával nyitotta meg kapuit. Vinnai András és Mózsik Imre kompakt megfogalmazásánál jobbat nem tudunk, íme:
„Megbíztak minket, hogy írjunk egy szórakoztató darabot. Az első változat, egy erdőbe helyezte a történetet. Főleg szarvasos és harkályos jelenetekben gondolkodtunk, de a színház udvariasan arra biztatott minket, hogy találjunk ki egy új koncepciót. A második változat a Humorsérült Emberek Rehabilitációs Egyesületében (HERE) játszódott, de a színháznak ez sem tetszett. Azzal fenyegettek minket, hogy nekünk is ott lenne a helyünk, és új koncepciót követeltek. Ekkor megpróbáltunk visszatérni a harkályos verzióra, de nem sikerült becsapnunk őket azzal, hogy ez egy új koncepció. Újabb nehézségek jöttek. Egyikünk macskája megbetegedett, másikunk kedvenc ventilátora elromlott. Az ezek ihlette egyfelvonásosokat már nem mertük megmutatni a színház vezetőségének, és miután ocsmány módon követelőzni kezdtek a közelgő olvasópróbára hivatkozva, végképp összeomlottunk. Három napig bolyongtunk egy mocsárban, abban bízva, hogy találunk egy olyan szövegkönyvet, amely megfelel a céljainknak. Nem találtunk. Egyre jobban aggódunk, hogy a színház visszafizetteti velünk az előleget, amit egyébként fingópárnákra költöttük, mivel mindkettőnk régi álma volt, hogy egy ilyen halomban hancúrozzunk, és ez nem is okozott csalódást. Most, midőn ezeket a sorokat írjuk, újabb koncepció sziluettje kezd körvonalazódni. Született néhány nagyszerű dal főleg sajtokról és kutyákról. Amennyiben a bemutató megvalósul, sok-sok szeretettel várjuk önöket, és teljesen jó szórakozást kívánunk!”
http://www.youtube.com/watch?v=9eprLyyfabA
Bolha a fülbe
Egy fém szájpadlás és egy nadrágtartó a két legfontosabb elem Gergoes Feydeau klasszikus vígjátékában, amelyet a Mohácsi testvérek csavarnak tovább a Radnótiban. A mohácsiasított szövegeken csuklásig nevethetsz, miközben a klasszikus férj/feleségcserés, félreértéses, féltékenykedős, hasra eséses vígjátékot is megkapod. És végre Csányi Sándort is láthatod esendő emberként, pedig már azt hihetnéd, hogy a dalia-mosoly ráégett az arcára. Mohácsi Jánosék már egyszer feldolgozták a darabot Kaposvárott, most ezt a változatot porolták le, és dobták fel újabb poénokkal. Ha elmész, biztosan nem nyúlsz mellé…
Jógyerekek képeskönyve
November 4-én robbantott a Tiger Lillies az Akváriumban, az ő munkásságuk és az általuk összehozott darab adta az ötletet Parti Nagy Lajosnak, hogy létrehozzon egy nagyon angol, néha horrorisztikus elemekkel tűzdelt darabot egy 19. századi gyerekeknek szóló intelem-tankönyvből. A szövegből Ascher Tamás „gyártott” előadást az Örkényben, rémvarieté műfaji meghatározással. Nem biztos, hogy ez lesz a kedvenced, de ha bírod az angol humort, mindenképpen megér egy estét. Az azóta szállóigévé vált „Nincs a hómnál szvítebb hóm” mondat jól mutatja: nyelvi humorban nem lesz hiány, és az sem baj, ha nem ismered a korszak gyerek-rémtörténeteit…
Kaiser’s TV, Ungarn
Kossuth, Petőfi és a Kaiser’s TV divatműsora: abszurd párosítás, nem? Ha te úgy gondolod, hogy a „Magyar Nemzeti Élőkép Vibránc” fejlődhet még tovább, nem jársz messze az igazságtól: a Szkénében a Pintér Béla és Társulata előadásában 1881-ből az egészségügy szeszélye folytán 1848-ba csöppent Amália találkozik halottnak hitt apjával, a Sukorói Oroszlánnal, aki megváltoztathatta volna a történelmet – ha nem hoz egy rossz döntést. Az előadás legjobb pillanataiban Petőfi Sándor és Kossuth Lajos azon vitatkoznak, hogy kinek kellett volna előbb kijönni a takarásból – és persze azon, hogy ki üljön le előbb. Miközben röhögünk, magunkon röhögünk, hiszen 1848 nem is különbözik annyira a mai közélettől. Vagy mégis?
Ajánljuk még:
A történelem színe és fonákja – írásunk a Kaiser’s TV-ról
Röhögésből jeles – cikkünk a Bolha a fülbe-ről