A tükrös szív régen minden falusi vásár slágere volt, de még mielőtt minden sarkon megjelent volna a „valódi”, „erdélyi” kürtős kalács, akkor is volt valódi és erdélyi – legfeljebb tényleg valódi és tényleg erdélyi volt.
Mézeskalács
Az egyik legegyszerűbbnek tűnő, ámde mégis legnehezebb sütemény – nem csoda, hogy szinte a világ minden táján megpróbálták már elkészíteni – kisebb-nagyobb sikerrel. Nálunk még az irodalomba is bevonult a tükrös szív: Rideg Sándor egy egész novellát írt róla. Hiszen nálunk különös jelentősége volt a tükrös szívnek: az a lány, aki tükrös szívet kapott, gyakorlatilag „foglalt” volt a közvélemény szerint, magát a piros – természetesen ehetetlen, de szépen, színesre díszített – szívet sokszor évtizedekig őrizték a vitrinben…
Az a háziasszony, akinek nem volt egy „tuti” mézeskalács receptje a nagyitól vagy a déditől, az nem sokat ért, de manapság megoldható a dolog egy guglizással, így mi is kiválasztottuk a magunk favoritját, íme:
Hozzávalók:
30 dkg liszt
2,5 dl melegített méz
1 citrom reszelt héja
1 tojás
fél tasak mézes fűszerkeverék vagy 1 kávéskanál fahéj+2-3 finomra tört szegfűszeg, esetleg pár édeskömény-mag
fél tasak sütőpor
Elkészítés:
A melegített mézet, az egész tojást, a reszelt citrom héját, a fűszerkeveréket összegyúrjuk a liszttel, amiben fél csomag sütőport elkeverünk. Könnyebb az elegyítés, ha külön vesszük a száraz hozzávalókat egy nagyobb edényben, alaposan összekeverjük őket, és ez után tesszük bele a folyékony/nedves alkotóelemekkel. A jól összedolgozott tésztát becsomagoljuk folpackkal. Egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük pihenni, majd másnap fél cm vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk. Vajazott tepsibe tesszük, és cukros vízzel megkenjük a formák tetejét. Sütőben, 170 fokon, 10-12 percig sütjük. Ha a kihűlt, zárható dobozba téve akár hónapokig is eláll…
Kürtőskalács
Mára már hétköznapi édesség, többszáz éves hagyománnyal rendelkező sütemény, amelynek tésztáját legendák övezik. Az eleinte hagyományőrzésből, később pedig a konkurencia letörésének érdekében titkos recept szépen lassan kiszivárgott „őshazájából”, és mostanra nemhogy Erdélyen túl, már külföldön is árulják. A bécsi adventi vásárban például nagy sikere van ennek a különlegességnek, amit meg is tudunk érteni – kell, hogy valami felszívja a sok forralt bort és puncsot… Mielőtt elvetnéd az ötletet, mivel nincs sem faformád, amire fel lehet tekerni a tésztakígyókat, és edényed sem, ahová a parazsat teheted, és felette forgasd őket, sejtheted, hogy a magyar ember kitalált már áthidaló megoldásokat. Fa forma helyett sörös/üdítős doboz (pláne karcsúbb és magasabb fajta), alufóliával betekert kéztörlős/vécépapíros guriga is megfelel, csak ki kell kísérletezned, neked melyik áll jobban készre. A kész szörnyetegeket pedig a sütőbe lehet állítani – még az sem baj, ha nem légkeveréses villanysütő…
Íme egy jónak ígérkező, mára már nem is olyan titkos recept:
Hozzávalók:
A tésztához:
30 g friss élesztő
800 ml tej
1 kg liszt
1 tojás
1 tojás sárgája
5 evőkanál porcukor
10 dkg vaj.
A máznak:
2-3 dkg vaj
1 tojás
100 g darált dió
100 g porcukor (a hintéshez, de lehet fahéjas porcukor, cukorral kevert darált dió, mandula, sőt akár színes tortadara is…).
Elkészítés:
A hozzávalókból kemény tésztát gyúrunk, és hagyjuk egy órát kelni. A darált diót feldaraboljuk vagy ledaráljuk, porcukorral összekeverjük. A tésztát kinyújtjuk, vagy csíkokat vágunk belőle, vagy kígyókat formázunk, és a fenti módon elkészítjük a kalácsformát. Kevert tojással megkenjük, meghintjük a kiválasztott díszítéssel, és nagyjából negyed óra alatt kisütjük a Nagy Művet.