Mindenekelőtt egy vallomással tartozom; nem vagyok bátor ember. Legalábbis nem minden helyzetben. Lány létemre szó nélkül végig megyek a legsötétebb sikátoron is, bevállalom a varratást, sőt még a Fűrészt is láttam, de ha vidámparkról van szó, nos, akkor egy reszkető fülű, tágra nyílt szemű, sprintelő nyúl vagyok. Ezzel együtt múlt hétvégén még én sem tudtam ellenállni a budapesti Vidámpark éjszakai ajánlatának, ami a legbelevalóbb partyarcokat csábítja a helyszínre este 8 és éjjel 2 között. Megragadtam hát két nagyon bátor barátnőmet, és péntek éjszaka nekivágtunk a kihagyhatatlan kalandnak! Este 11-kor érkeztünk meg, én remegő kezekkel és lábakkal, Kitti és Luca kuncogva, mint két kisgyerek, akiknek idén korábban jött a Mikulás. A Vidámpark már a kapunál szinte hipnotizált bennünket; csábított az önfeledt sikítások, villódzó fények és a dübörgő zene irányába. A késői időpontnak köszönhetően ugyan nem volt hömpölygő tömeg, de a lelkes látogatók ide-oda rohangáltak, hogy mindent kipróbáljanak, és természetesen azonnal. Ahelyett hogy felmértük volna a terepet, hogy a számtalan járgány közül kiválasszuk azt a szerencsést, amire legelőször felülünk, inkább megrohantuk az első utunkba akadót. Amikor már a babarózsaszín, műanyag, mellvédes székekben ültünk, akkor láttam meg a kéken és sárgán világító feliratot: Flying Circus. Még mielőtt egy rekedt „O-ó!” elhagyhatta volna a torkomat, beindult a zene, és mi felemelkedtünk. Az még csak hagyján, hogy indulás után váratlanul és hihetetlen lendülettel átfordultunk, és mi Batmant megszégyenítő módon, fejjel lefelé lógtunk a levegőben, de hamarosan a szerkezet minden létező irányban dobált bennünket, a leggyorsabb sebességgel, ami csak elképzelhető, megtáncoltatva a szívritmust! Én sikítoztam, ahogy csak a torkomon kifért, a csajok pedig azon kacagtak, ahogyan én sikítozom. Csupán pár perces volt az utazás, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt! Szédelegve, de mámor ittasan pattantam ki az ülésből, és kóvályogtam pár méterrel odébb.
Ezek után nem volt megállás! A Break Dance mind közül a leggyorsabb, ami bár nem rugaszkodik el a földtől, de pörög, forog, dobál, ráadásul hosszabban, mint bármelyik másik menet. Valószínűleg így érezhetik magukat a ruháim a mosógépben. A Polip karjain csüngő fülkék körbe-körbe perdülnek, a T-Rex pedig szintén megemelve az üléssorokat, hatalmas lendülettel forgatja a merészeket, miközben füstfelhőket köhög a fogai közül! Figyelem, a Torony és az Ikarus egyenes oszlopon repítenek a magasba, vagyis a jóleső gyomorliftezés elkerülhetetlen! Ezt az élményt mindenki többször át akarta élni, így akadt olyan is, aki ötödszörre állt velem a sorban. A Top Spin egy gigantikus hinta, ami eleinte csak kedvesen leng, majd egymás után többször átfordul, olyannyira lassított felvételben, hogy a lelkes visítozóknak bőven van idejük végső búcsút inteni a rájuk várakozóknak! Egy-egy hot-dog után kipróbáltuk a lézer dodzsemet, ahol kis, világító autónkkal alaposan helyben hagytunk pár rivális egyedet. Levezetésként felültünk a 100 éves nosztalgia körhintára, ahol a klasszikus paripákon igazán lassúnak, és nyugodtnak tűnt az élet. Éjjel fél kettőkor tessékeltek ki minket kedvesen a gokart pályáról, és mi kicsit támolyogva, de annál boldogabban sétáltunk hazafele, egy felejthetetlen, gyomorröptető, és repülésgazdag élmény után!
Kabarcz Rebeka
