A fa az egyik legősibb, de a mai napig legmegbízhatóbb építőanyag. Mégis egyre kevesebbet használják a tervezők, építészek. Hogyan lehet visszatalálni hozzá, és miként lehet ránevelni a leendő építészeket és dizájnereket, hogy fában gondolkodjanak? És persze: hogyan szervezzünk társadalmilag hasznos kezdeményezést, és nem mellesleg egy oltári nagy bulit a fa köré? Bakos Maxim, a Hello Wood igazgatója válaszolt kérdéseinkre.
Falepedő, Csiga, Anya – számodra mire hívószavak ezek?
A 2011-es Hello Woodra. Ezeket a neveket viselik a tavalyi alkotótábor művei.
Az ötlet mintájául eredetileg a koppenhágai International Wood Festival szolgált, ha jól tudom. Miben kellett változtatni az átültetéskor, mit kellett helyspecifikussá tenni, „magyarítani”? Miben több vagy más a Hello Wood?
2010-ben Pozsár Péter, akivel sokat dolgozom együtt, keresett meg az ötlettel, hogy szervezzünk egy, a dán fesztiválhoz hasonló alkotótábort. Az apropó az volt, hogy Dániában a fesztivál elmaradt, pedig Péter a MOMÉn is tanít, és diákjai egy nagy nemzetközi pályázat keretében bejutottak azok közé, akik megvalósíthatták volna ott az installációjukat. Így nem volt mit tenni, meg kellett rendezni itthon a fesztivált.
Magyarítani nem igazán kellett semmit. Az eredeti fesztivál szabálya nagyon egyszerű: csapatonként 1 km falécből kell installációkat létrehozni. Ebben az egyszerűségben rejlik a nagyszerűsége. Persze mi azért csavartunk egyet az ügyön. Nálunk már az első évtől kezdve nem csapatok pályáztak pályaművekkel, modellekkel, hanem portfólióval jelentkeztek diákok különböző egyetemekről. A diákokat ott a helyszínen osztottuk be csapatokba, figyelve arra, hogy az összetételük vegyes legyen, mind nemre, mind egyetemre való tekintettel. A csapatok élére egy-egy tapasztalt és kreatív vezetőt állítottunk, aki segítette munkájukat. A visszajelzések alapján ez jó ötletnek bizonyult. Az első Hello Woodhoz képest is sokat változott mára az alkotótábor. A faépítészeti workshop mellett, amely még mindig a Hello Wood gerincét képezi, rengeteg más workshop is lesz idén. Ezzel az a célunk, hogy interdiszciplináris alkotások szülessenek. Fontos számunkra, hogy a diákok tapasztalják meg, milyen más egyetemistákkal, más művészekkel, sőt, teljesen más szakmabeliekkel, mint például közgazdászokkal, mérnökökkel szociológusokkal dolgozni.
Milyen szabályok vannak nálatok? Kik jelentkezhetnek? Mi történik a tábor ideje alatt, és mi lesz a sorsa az itt készülő alkotásoknak?
Elsősorban egyetemek, főiskolák diákjainak jelentkezését várjuk, de jelentkezhet bárki, aki nem múlt el még 30, és érez magában erőt és kreativitást, hogy részt vegyen valamelyik workshopon. Idén lesz animáció, faépítészeti, fenntartható tervezési, film, fotó, irodalom, tájépítészeti, tipo, upcycling és új média műhelymunka is. Ezen kívül az alkotótábor előkészítési fázisában már volt egy stratégiai workshop, ahol a MOME és a Corvinus Egyetem diákjaival arra kerestük a választ, hogy milyen stratégia mentén lehet a Hello Wood fenntartható. Volt egy terepmunka is, ahol szociológusok vizsgálták meg azokat a településeket, ahova a Hello Wood alkotásait szánjuk idén. Ugyanis a mostani alkotótábor az első, amely témát kapott, mégpedig az egyéni felelősségvállalást. Jól ismert tény, hogy a designerek 90 százaléka a népesség 10 százalékának tervez. Úgy éreztük, hogy a jelenlegi gazdasági válsággal és társadalmi feszültségekkel terhes időben nem lenne helyénvaló, ha l’art pour l’art installációkat készítenénk. Arra kerestünk megoldást, hogy a designerek és építészek a maguk eszközeivel és módszereivel hogyan tudnak segíteni szerény körülmények között élő embereknek. Az alkotásaink ezért a helyi közösségek igényeit is alapul véve készülnek, és a tábor után ott is maradnak.
Egy-egy tábor ideje alatt nagyon kemény munka folyik. Szeretjük nagyon hangsúlyozni, hogy az ide jelentkezők ne láblógatásra számítsanak. Ahhoz, hogy egy hét leforgása alatt komoly művek születhessenek, mindenkinek teljes erőbedobással kell dolgoznia. Ez elsőre komornak tűnhet, de ha van arra alkalma valakinek, hogy megkérdezzen olyanokat, akik már részt vettek Hello Wood-on, azt fogja hallani, hogy ebben rejlik az egész nagyszerűsége. Olyan állapotba kerülhet így az ember, amit talán Csíkszentmihályi Mihály flow-élménye ír körül a legjobban. És persze semmi sem tud olyan jól esni, mint a kemény munka utáni fröccs vagy sör.
Több partnerrel közösen szervezitek a tábort évről-évre, milyen szerepet vállal a Hello Woodban a Krétakör és a MOME, és milyet a Sziget Fesztivál? Miben jelenthet ez változást, hová nőheti ki magát a Hello Wood, mik lehetnek a kilátások a nagy jövőre?
Szeretnénk, ha a Hello Wood nem csupán egy alkotótábor lenne, hanem egyben műhely is. Ezért törekszünk arra, hogy bevonjuk a szervezésébe a hozzánk hasonló vagy számunkra szimpatikus intézményeket, szervezeteket. A MOMÉval, azaz a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel a kapcsolatunk már 4 éve nagyon szoros, ugyanis a MOME line, amely a Reflekt Stúdióval (szociális építészettel foglalkozó szervezet, amelynek Pozsár Péter az építésze – a szerk.) együtt szervezi a Hello Wood-ot, a MOME design műhelye. A Krétakörrel egy remek dolgot találtunk ki. Az alkotótábor végén egy utcafesztivál keretében fogjuk átadni a helyi településeknek az installációkat. Ezt a fesztivált találja ki, de a Krétakör bonyolítja. Ők már most eljárnak ezekre a településekre, Upponyba, Mályinkara, Dédestapolcsányba és Borsodbótára, hogy az ott létező művészeti csoportokat is bevonják a folyamatba. A Sziget Fesztivállal tavaly kezdődött a közös munka. Kaptunk egy remek helyszínt, ahol amellett, hogy kiállítottuk az elkészült installációkat, szerveztünk a szigetlakók számára faépítészeti workshopot, illetve készítettünk egy óriási vendégkönyvet. A vendégkönyv a mérete és nagy oldalszáma ellenére pár nap alatt betelt. Nagy sikere volt az egész helyszínnek. Idén már a Sziget konkrét installációkat rendelt tőlünk, aminek nagyon örülünk. Ez egy izgalmas és sok lehetőséggel kecsegtető munkának tűnik.
A jövővel kapcsolatban is kezdenek körvonalazódni az irányok. Az alkotótábort valószínűleg kapacitásban már nem tudjuk tovább fejleszteni, ezért a minőségre fogunk koncentrálni. Ez azt jelenti, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a legjobbak jelentkezzenek a Hello Woodra. Azt szeretnénk, ha a legjobb magyarországi diákok mellett minél több tehetséges külföldi hallgató is részt vehetne a közös alkotásban. Vannak már megkereséseink külföldről is, ezért nem elképzelhetetlen, hogy más országokban is fogunk szervezni Hello Woodot.
A tábor helyszínválasztása sem a véletlen műve, sőt, tanulmányutakon méritek fel a terepet, a hely földrajzi és néprajzi adottságait. Mit takarnak pontosan ezek a „gyűjtőutak”?
Az utak során a szociológusok több kérdésre is keresnek választ. Nem szeretnénk úgy betoppanni a helyi közösségekbe, mint elefánt a porcelánboltba (elnézést a rossz poénért). Ők felmérik számunkra a közösségek összetételét, meghatározzák a véleményvezéreket, vizsgálják a települések múltját és jelenét, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban segítenek minket abban, hogy a közösség igényeihez igazítsuk a terveinket az installációkkal kapcsolatban.
Sokak számára köldöknézőnek tűnhet egy alkotótábor. Hogyan tudjátok bekapcsolni a civil kezdeményezéseket az életetekbe, miben tudtok hasznosak lenni egy adott közösségnek?
Fontos itt megemlítenem, hogy mind a Hello Wood önmagában, mind az idei tábor témája nem más, mint egy kísérlet. Nem biztos, hogy jó válaszokat találunk, de azt gondolom, hogy anélkül, hogy gondolkodnánk valamiről, hogy válaszokat fogalmaznánk meg önmagunknak feltett kérdésekre és anélkül, hogy ki is próbálnánk ezeket a válaszokat a gyakorlatban, nem is tudnánk jó válaszokat találni. Az utóbbi számomra különös jelentőséggel bír. Az idei tábor helyszíneit 2 csoportra bontottuk. A közösségek és a települések anyagi lehetőségeinek szűkülése miatt a kulturális események száma visszaesett. Nincsenek közös programok és találkozók, így a lehetőség a beszélgetésre és az együttműködésre is folyamatosan csökken. Épp ezért a kulturális helyszínekre készülő installációkkal a fő célunk a közösségépítés támogatása.
A szociális helyszínek kiválasztásánál a falvak gazdasági körülményeit, az itt lakók életszínvonalát valamint kulturális lehetőségeit vettük figyelembe. Az ide készülő alkotások célja, hogy a települések lakóinak mindennapi életét segítsék.
A tábor egyik fő szponzora a JAF Holz Kft., amely több kilométernyi gyalult faléccel járul hozzá az alkotómunkához. Hogyan sikerült megnyeri a céget ennek az ügynek, szerinted mennyire jellemző ez a fajta szponzori magatartás itthon?
A JAF Holz megtalálása sokak szerint a véletlen műve volt, de én az első pillanattól fogva érzem, hogy ez nem lehetett az. Varsányi Tibor személyében, aki a Jaf Holz ügyvezetője nem csupán egy szponzorra, hanem egy igazi partnerre találtunk. Az volt a szerencsénk, hogy Tibor meglátta a lehetőséget abban, hogy bemutassa a fa lehetséges használatát egy ilyen alkotótáborban készült műveken keresztül. Azt pedig már a saját érdemeink számlájárta írom, hogy bizalmával nem éltünk vissza, és tényleg nagyon látványos installációkat hoztunk létre évről évre. Osztozunk Tibor azon törekvésében, hogy a fiatal tervezők visszataláljanak a fához, mint alapanyaghoz, hiszen ez az egyik legjobb ökologikus építőanyag. Sajnos az ilyen szponzor ritka itthon, de nem csüggedünk. Tudjuk, hogy egy cégvezető számára nehéz meghozni az ilyen döntéseket, vagy egyáltalán értelmezni olyan kezdeményezéseket, mint a Hello Wood. Ezért sokat dolgozunk azon is, hogy közösen találjuk ki azokat a modelleket, ahol mindkét fél boldog lehet.
Egy külön tábort is elindítotok 8-14 éves gyermekeknek. Ez miben más, mint a felnőtt Hello Wood?
A Hello Wood tábort megelőzi a Wood Junior, azaz a DEMO tábor. Ezt Huszár András szervezi, aki a Hello Wood szervezésében is részt vesz. A DEMO sokban hasonlít a Hello Wood-hoz, más workshop struktúrával és fiatalabbak számára. Az egyik radikális különbség, hogy a workshopok mellett a szervezők az egészséges életmódra is nevelik a résztvevőket. Mi erre nem vállalkoztunk a résztvevő diákjainkkal.
Személyesen mit vársz az idei tábortól?
Most mondhatnám, hogy milyen nagyszerű alkotások fognak születni, milyen hazai és nemzetközi visszhangja lesz az idei tábornak, mennyire izgalmas együttműködéseknek leszünk tanúi, mekkora buli lesz a tábort záró utcafesztivál. Ezek természetesen mind nagyon fontosak. Számomra mégis a közösség a legnagyobb élmény, amely egy ilyen tábor végén létrejön. Nagyon izgalmas megtapasztalni azt, hogy mitől működik egy közösség, mitől lesz belőle egy olyan alkotóműhely, amely az alkotótábor után is él. Mi az, ami motiválja a résztvevőket, mi az, ami arra kényszeríti őket, hogy akár hajnali 3-ig is dolgozzanak az installációjukon. Azt várom, hogy mindez idén is olyan erős és építő élmény lesz, mint az elöző években.
—
Részvételi díj: 35000 Ft, amely magába foglalja a szállást és a napi háromszori étkezés az egy hetes tábor ideje alatt.
A jelentkezéshez motivációs levelet valamint portfóliót kell belküldeni, jelentkezési határidő: május 18.
Bővebb információkat a Hello Woodról a fesztivál honlapján találsz.