A Valyo kifejezést a két szó összetapasztásával hozta létre néhány budapesti fiatal, akik egyaránt a város és a folyó szerelmesei is, így szeretnék, ha egymással békességben meglennének. Tömör Miklóssal, a csoport vezetőjével beszélgettünk arról, hogy milyen volt az élet régen a Duna mentén, és arról, hogy milyen lehetne…
Mi is pontosan a Valyo?
Egy olyan kezdeményezés, amelyet barátok kis csoportja hozta létre. Mindannyiunk életét valahol, valamikor meghatározta a Duna, persze máskor, másként. Elhatároztuk, hogy a parton különböző összejöveteleket hozunk létre, csupán a saját magunk szórakoztatására. Idővel egyre többen és többen csatlakoztak hozzánk. Mi magunk is meglepődtünk, amikor a kacsakő dobó bajnokságunkra több mint 60-an jelentkeztek – a tél kellős közepén. Nagyjából így kezdődött. Múlt évben a soros EU-elnökség idején lehetőségünk nyílt arra, hogy tovább lépjünk. Ekkor terveztük meg a Duna tanösvényt.
Beszélnél erről a kezdeményezésről kicsit bővebben?
A Duna tanösvény a folyó mentén halad, 13 állomása van. Azt akarjuk, hogy amit tudunk a Dunáról, azt népszerű, érthető formában megosszuk a látogatókkal. Vannak ezek között lényegi információk, de érdekes tények, vicces infók és anekdoták is, amelyek a folyóhoz köthetőek. Minden állomás más-más nézőpontot állít fókuszba. Van, amely a Dunán rendezett vásárokról, de olyan is, amely a parton felállított régi stégekről mesél, de akad olyan is, amely a rituális öngyilkosságokról tájékoztat, amelyeket a Duna mellett követtek el. A táblákra írott információkon túl más is segíti a tájékozódást: QR-kódok, fotók, filmek, apró szösszenetek. Minden egyes állomást más és más művész alkotásai díszítenek. Ezzel együtt mindegyiknek az a célja, hogy a parton lejjebb és lejjebb csábítsa az érdeklődőket. El akarjuk érni, hogy a kemény fizikai teljesítmény mellett arra is rájöjjenek, milyen nagyszerű dolog, hogy ott lehetnek. A tanösvény ezzel együtt a PLACC Fesztivál részeként nyílt meg tavaly, olyan kísérőrendezvényekkel, mint az idegenvezetős túra, a kincskeresés vagy a digitális palackposta.
És mi a helyzet a Stéggel?
A stégek hosszú ideig a legfontosabb társadalmi eseményeknek adtak otthont a Duna-parton, nagyban meghatározták az épített környezetet. A Stég keretein belül hatalmas székeket és asztalokat helyeztünk el egy állóhalyón, amelyet a MAHARTtól kaptunk kölcsön a rendezvény idejére. Bárki oda jöhetett, nem volt belépő, nem volt bár, ahol sok pénzt kellett költeni: egyfajta közösségi helyszínként funkcionált. Csendes, nyugodt helyvolt, mindenki imádta, és nagyszerűen működött.
Erre az évre milyen terveitek vannak?
Az idei projekt neve Danube Flow, amely sokkal komplexebb lesz az eddigieknél. Még dolgozunk a terveken, a Mindspace-esekkel közösen. Az előadássorozat már a finisben van, ez arról szól, hogy a egyes városok milyen szoros összeköttetésben állnak a városokkal, szerte a világon. De nyitottak vagyunk mindenre, legyen az egy új Facebook-applikáció, egy dal vagy egy ötlet a tanösvénnyel kapcsolatban. Most a Víz Világnapjára készülünk, amelyet március 22-én ünnepel a világ. Később háromhetente kisebb rendezvényeink lesznek, de persze készülünk nagyobb durranással is. Április 22-én, a Föld Napján klassz parti partyval készülünk, a Duna Napjára június 29-ére nagyobb léptékben gondolkodunk. És persze közben, május 1-jén a tanösvény is megnyílik újra. A Stég sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy minden egyes állomásán, végig a Duna mentén egyfajta nyilvános „nappalit” hozunk létre. A kezdeményezés nyitottsága nagyszerű, inspiráló légkört teremtett, új és új ötletek merülnek fel, álmodni sem mertük volna, hogy ennyi embert érdekel a Duna jövője. Például kapcsolatot építettünk fel a 13. kerület kutyatulajdonosaival, és a parton kutyasétáltatót létesítettünk, hidrológus szakemberek felajánlották, hogy ingyenes előadásokat tartanak, együttesek jelentkeztek, hogy megírhassák a Duna himnuszát – ezek mind olyan dolgok, amelyekre gondolni sem mertünk volna azelőtt…
Nálad hogyan jött a Duna szeretete?
Egyszer Linztől Mohácsig elkerekeztem egy társasággal. A szervezett túrán előadásokat tartottak, miközben szinte sosem pihentünk, szinte együtt lélegeztünk a folyóval. Akkor „találkoztam” vele először. Elképesztő élmény volt, mindenkinek ajánlom. Mikor elköszöntünk „tőle” Mohácsnál, már-már elsírtuk magunkat. Nagyjából ezzel egyidőben ismerkedtem meg más városok biciklis közösségeivel, ez sarkallt arra, hogy új projektbe kezdjek. Hasonló indíttatással vágtak neki a többiek is: volt, aki kenuzott a Dunán, volt, mások a Rómain húzták a lapátot gyerekkorukban. Önző módon csak azt akartuk, hogy használhassuk a partot, ezért készek is voltunk harcolni. Elsősorban tudatossá akartuk tenni az itt lakó embereket. Eszükbe sem jutott, hogy le lehet menni a partra, a folyó mintha ott sem lett volna a város térképén számukra. Nem csoda – az igazság az, hogy a jelenlegi állapot sem sokkal jobb ennél. A part zajos, a levegő szennyezett, nehezen lehet odajutni: alig vannak zebrák azokon a forgalmas utakon, amelyek a parton végig húzódnak. Meg akartuk ezt változtatni. De amit akartunk, nem volt csupán lázálom: a régi fotókat nézegetve látható, hogy valami ilyesmi megvolt valamikor: a folyón végig piacok, vásárok voltak és nyilvános uszodák.
Ha te döntenéd el, milyen lenne az élet a Duna mentén, Budapesten?
Sok-sok dolgon változtatnék. Az egész partot pihenőövezetté nyilvánítanám, így aztán, akik biciklizni, sportolni akarnak vagy egyszerűen csak a gyerekekkel szeretnének egyet sétálni, biztonságban lennének. A 2-es villamos alatti viaduktot kávézókkal és kis lakberendezési boltokkal népesíteném be. Hétvégente kirakodóvásárok lehetnének. A folyót bevezetném a tömegközlekedésbe, így az emberek könnyebben jutnának a városba az agglomerációból. Ez nem csupán álom: ezek a dolgok a világ más pontjain működőképesek – gondoljunk csak a londoni nagysebességű hajókra –, de ugyanezek megvolt Budapesten is. A legnagyobb álmom, hogy újra stégek legyenek a vízen, és fa rácsokkal leválasztott helyek, ahol úszni lehetne a folyóban. Az 1910-es években 9 ilyen hely volt a városban! A Parlament elé például a politikusok kiülhetnének egy kellemes reggelire a munkanap előtt…
Friss információk a www.danubeflow.com-on!