Ha egy könyv előszó utáni első fejezetének Én, a stylist a címe, akkor érezhetjük, hogy nem egyszerű stíluskalauzt tartunk a kezünkben. Nem is…
Persze csak akkor utazhatunk Lakatos Márkkal a stílusos öltözködés világában, ha kiheverjük az első sokkot – az egyik nyitóképen ugyanis Katy Perry magát viaszbábunak álcázva pózol a Mester mellett. Szóval ha ezen át tudtunk lendülni, akkor valóban praktikus tanácsokat olvashatunk a könyvben – a női magazinok stílusában, csak épp azzal az előnnyel (hátránnyal?), hogy nem kell újságokkal beteríteni a fél szobát ahhoz, hogy megtudjuk, milyen alakformáló alsóruházatot kell felvennünk a hurkák eltüntetéséhez, vagy miként hozzuk ki nem létező mellünkből a legtöbbet.
Az orákulum felokosít bennünket, és igaza is van: Lakatos Márk letette már az asztalra tudása legjavát, szétaprózva, most viszont egyben, töményen kapjuk meg a tutiságot.
Viszont a vaskos kötet nagy előnye – a szponzorált színes képek tömkelegével együtt is –, hogy egyfajta bédekkerként is szolgál, ha valaki nem hallott még a kis fekete ruháról vagy fogalma sincs, hogy mi a különbség a haute couture és a konfekció között, az most megtudja, de kapunk egy kis divattörténelmet, megismerhetjük a menő magyar stylistok egy-egy titkát is. Ha képesek vagyunk felülkerekedni a szerző túlzott önbizalmán, akkor egy tartalmas, látványos, nem túl emelkedett, nem túl gyökerekig ható könyvet kapunk, amelyet éppúgy lehet olvasni a legkisebb helyiségben, mint a csajokkal lábköröm lakkozás közben.
Stílusterápia
Alexandra, 2011.