Mi történik, ha a diótörő herceg és a patkánykirály történetét 1920 karácsonyára tesszük át? Ráadásul Csajkovszkijba Tim Rice belepiszkál? A megfejtés a mozikban.
A Diótörőt 3D Magyarországon, magyar szakemberekkel, és a kisebb szerepekben magyar színészekkel készült – akiket néha ugyan lehetetlen beazonosítani a maszk alatt, de legalább filmben szerepelhettek, és ma már ez is nagy szó. Ennyi az összes pozitívum, amit elmondhatunk a filmről, esetleg még az, hogy a kisebbik Fanning-lány, Elle is főszerepet kapott végre. Aki már eddig is bizonyított – John Turturro, Nathan Lane, Richard E. Grant – itt csak szekundál a kislánynak. Turturro felismerhetetlen a patkánymaszk és a fehér paróka alatt. Lane igazi Broadway-sztárként még egy lírai dalt is kap – Csajkovszkij dallamra, csapnivaló magyar szöveggel, szegény Mikó István hiába erőlködik, hogy kihozzon a dologból bármit is. Grantnek jut egy sírós nagyjelenet, nagyjából ennyi…
A Diótörő 3D egy olyan film, amelyben Andrej Koncsalovszkij (igen, a mester) tökéletesen mellényúlt: a kisebb gyerekeknek a látványos tündérmese kell, a kiskamaszoknak a mindenféle kütyük, a nagyobbaknak meg az akció. Ő mindent belezsúfolt 110 percbe, így aztán született egy 12-es karikás, néhol egészen rémisztő film, amelynek rendezője nem döntötte el, ki a célközönsége. És persze ott a felnőtt néző is a gyerek mellett, akinek a szürke egyenruhákról és a rohamsisakról egészen furcsa asszociációi lehetnek – de persze csak azért furcsa a dolog, mert éppen gyerekfilmet nézünk.