A világ össznépességének 75%-át érinti súlyosabb vagy enyhébb formában, Magyarországon pedig összesen 3 millió ember szenved benne, mégis sokan forgatják a szemüket, ha a laktózintolerancia szóba kerül. Ugyan egyre többet hallunk és olvasunk róla, illetve nap mint nap találkozunk a laktózmentes termékekkel a boltok polcain, mégsem tudjuk, hogy mi is ez pontosan, ahogy azt sem, hogy milyen hátrányokkal jár a mindennapokban.
Mi is az a laktózintolerancia?
A laktóz (tejcukor) a tejben és tejtermékekben található diszacharid, vagyis egy összetett cukor, amit a laktáz nevű enzim alakít át a vékonybélben egyszerűen felszívódó cukrokká. A laktázenzim teljes vagy részleges hiánya laktózintoleranciát (laktózérzékenységet) okoz, melynek következtében a szervezet nem tudja átalakítani és hasznosítani a tejben található cukrot, így az nem emésztődik meg rendesen, ez pedig emésztőrendszeri panaszokat eredményez.
A laktázenzim szintje születés után a legmagasabb és onnantól folyamatosan csökken, így a betegség gyakorlatilag bármilyen korban előjöhet, leggyakrabban mégis 20-40 év között alakul ki, de nagyon ritka esetben akár örökletes is lehet: a laktóz így már a születés pillanatától kezdve problémát okozhat. Férfiakat és nőket egyaránt érinti, az egyetlen különbség, hogy sok nő terhesség alatt visszaszerzi a laktózlebontó képességét és minden probléma nélkül fogyaszt tejet vagy tejtermékeket.
Tünetek
A laktózérzékenység tünetei jellemzően a tej vagy tejtermék elfogyasztása utáni 30-120 percben jelentkeznek és egyénileg változóak lehetnek: a hasmenés, puffadás, teltségérzet, hasi fájdalom, hányinger, hányás, ezekből adódóan pedig a kóros fogyás mind előfordulhat. Fontos megjegyezni, hogy a laktázenzim aktivitásának függvényében van, akiknél már nagyon kis mennyiségű tejtermék is okozhat panaszokat, míg másoknál csak a nagyobb adagú laktózbevitel jelent problémát.
A mennyiség mellett a tejtermék fajtájától is függhetnek a panaszok, de általánosságban elmondható, hogy a betegek többsége az erjesztett formákat (tejföl, túró, joghurt) jobban tolerálja, mint a nyers tejet.
Kivizsgálás
Felmérések szerint sokan vallják magukat laktózintoleránsnak, mert egy nagyobb mennyiségű tej vagy tejtermék fogyasztását követően hasonló tüneteket tapasztaltak, ám számos más betegség is állhat ennek hátterében, vagy akár csak az, hogy régen fogyasztottak ekkora mennyiségű laktózt és a laktázenzimeik lassabban működnek. Az öndiagnosztizálásnak tehát semmi értelme, sőt kifejezetten káros is lehet egy fontos tápanyag ok nélküli megvonása, így a pontos szakorvosi diagnózis felállításához elengedhetetlen az erre specializálódott vizsgálat elvégzése.
A kórkép felállítására többféle vizsgálat is létezik: a laktózintolerancia- és a tejtolerancia-teszt keretében laktóz, illetve tejfogyasztást követően mérik a vércukorszint emelkedésének mértékét, vérvétellel pedig szintén egy bizonyos fokig kimutatható az érzékenység. Mégis, a legbiztosabb diagnózist a nem túl humánus hidrogén kilégzési teszt adja, amely során a páciensnek laktózt tartalmazó tesztitalt kell elfogyasztania, ami után három órán keresztül mérik a kilélegzett levegőmintákban a hidrogénkoncentrációt és, ha az egy bizonyos szint felé emelkedik, egyértelművé válik, hogy a páciens laktózérzékeny.
Élet a diagnózis után
A laktózérzékenységre nincs gyógyszer, vagy kifejezett gyógymód, így sajnos az egyetlen kezelési mód a tej és tejtermékek elhagyása, illetve a bennük lévő, a szervezet számára elengedhetetlen kalcium, folsav és B vitaminok más módon való pótlása, amikkel kapcsolatban érdemes dietetikushoz fordulni.
Ugyan az ételallergiával szemben az ételintoleranciáknak nincs hosszú távú következménye, a tünetek tartós fennmaradásának viszont annál inkább van: a hasmenés utáni károsodott bélflóra helyreállítása elengedhetetlen, csak úgy, mint a tünetek által eredményezett kóros fogyás kezelése is.
Emellett természetesen a konstans emésztésrendszeri problémák az életminőséget is jelentősen rontják és a rosszkor, rossz helyen megjelenő tünetek nem kevés kellemetlenséget okoznak. A súlyosabb – ebből a szempontból szerencsésnek mondható – intoleranciában szenvedők általában annyira viszolyognak a tejtől és tejtermékektől, hogy a közelükbe se mennek, de azok, akiknek enyhébbek a panaszaik, vagy csak éppen nagy sajt- vagy csokirajongók, már jóval nehezebben mondanak le bűnös szenvedélyeikről.
Laktózmentesen a mindennapokban
A tiltott gyümölcs a legédesebb, avagy az a fránya önmegtartóztatás
Ha feltennénk a kérdést, hogy mi tartalmaz laktózt, vagyis mik azok az ételek, amiket el kell hagynia egy laktózérzékenynek, mindenki rögtön felsorolná a legegyértelműbb élelmiszereket: a tejet, a sajtokat, a tejfölt, a joghurtot és a csokis édességeket. Ennél a lista jóval hosszabb és számos meglepő elemet sorakoztat fel, többek között például a rágók, instant levesek, salátaöntetek, italporok, felvágottak, mesterséges édesítőszerek és gyógyszerek is tartalmazhatnak tejcukrot.
Ezek után érthető, hogy nem kis önkontrollra van szükség, ha valaki teljesen ki akarja zárni a laktózt az életéből, nem beszélve arról, hogy milyen nehéz feladat egy kisgyereknek megmagyarázni, hogy miért nem ehet meg egy túró rudit, nutellás palacsintát vagy gombóc vaníliafagyit.
A feladat az idősebb korosztály számára sem egyszerűbb és általában a következmények ellenére is sikerül meggyőzni magunkat, hogy mégsem ehetjük a töltött káposztát tejföl nélkül karácsonykor, vagy, hogy ha már ott vagyunk egy olasz étteremben, kár lenne kihagyni a lasagnet vagy a panna cottát. Kicsit olyan ez, mint, amikor egy átmulatott éjszaka után megfogadjuk, hogy soha többet nem iszunk alkoholt, de aztán a következő péntek estére már újra megjön hozzá a kedvünk: egy-egy laktóz utáni rosszullétkor is hasonló gondolatok cikáznak a fejünkben, aztán ismét elcsábulunk, ahogy elénk tolnak egy jó kis vajas péksütit vagy egy tál krémlevest.
Modernkori finnyásság és hiszti
Mivel a betegségről a rendszerváltás előtt nem nagyon lehetett hallani és még mindig számtalan tévhit övezi, a laktózérzékenységet – csak úgy, mint megannyi más ételintolerenciát – sokan zsinórból csak egy hóbortnak vagy divatdiétának tekintik, ami nem könnyíti meg a laktózérzékenyek megítélését a társadalomban.
A betegség félvállról vétele a mindennapokban is megmutatkozik: nem ritka, hogy egy pincér elveszti a türelmét, amikor egy étteremben a többedik ételről is megkérdezzük, tartalmaz-e laktózt, vagy egyenesen a szakácsot hívja, aki pedig ezt személyes támadásnak veszi. Hasonlóan frusztráló helyzet az, amikor egy korábbi rossz tapasztalat után, egy kávézóban nem akarjuk szem elől téveszteni a készülő italunkat, hogy meggyőződhessünk róla, valóban alternatív tejet tesznek-e bele.
A listáról pedig nem maradhatnak le a családi vagy baráti vendégségek, ahol, ha a házigazdának eszébe sem jutott laktózmentes ételt készíteni, választhatunk, hogy őt bántjuk meg azzal, hogy nem kóstoljuk meg a főztjét vagy magunknak okozunk pár nem túl kellemes órát.
Kiskapuk a te(l)jes élethez
Manapság egyre több élelmiszert forgalmazó cég dob piacra laktózmentes termékeket, illetve a cukrászdákban is egyre többször találkozhatunk laktózmentes süteményekkel, ám ezeket is óvatosan kell fogyasztani, hiszen a nevükkel ellentétben ezek mind tartalmaznak laktózt, csak laktózt lebontó enzimek is vannak bennük, amelyek ideális esetben elegendőek a probléma elkerüléséhez.
Sajnos, a súlyosabban érzékenyek számára általában ezek is kiváltják a nem kívánt tüneteket, csak úgy, mint a laktózfogyasztás előtt alkalmazandó, laktázenzimeket tartalmazó cseppek és rágótabletták, amikből a szükségesnél nagyobb adagban bevett mennyiség ugyanazokat a tüneteket okozza, mint maga a tej. Természetesen ezekből is számtalan fajta létezik, amelyekkel mindenki maga kísérletezhet: a drogériákban a legegyszerűbb hozzájuk jutni, de egy fokkal biztosabbak (és hatásosabbak) az orvos által receptre felírt laktáztabletták.
Laktózmentes életmód = luxus?
Bárkinek feltűnhet, ha a boltok polcain feltüntetett árakat pásztázza, hogy a laktózmentes termékek, legyen szó tejről, tejfölről, vajról, süteményről vagy kész ételről, mindig jelentősen drágábbak a tejcukrot tartalmazó társaiknál, ha pedig ne adj’ Isten a laktóz teljes kiküszöbölésére törekszünk és növényi alapú terméket vásárolunk, végképp átlépjük a heti bevásárlásra szánt összeget.
Hasonló a helyzet a kávézókban és éttermekben is (tisztelet a kivételnek), ahol bevett szokás, hogy a kávé mellé kért laktózmentes vagy növényi tejhez extra 80-100 forintot is felszámítanak, ami ugyan érthető az alapanyag árát tekintve, mégis igazságtalannak érződik annak, aki csak egy kiadós rosszullétet szeretne megelőzni.
Öröm az ürömben
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy bármilyen előnye lenne a laktózintoleranciának, az azonban pozitívum, hogy napjainkban jóval több lehetőség áll rendelkezésre a tejet tartalmazó dolgok pótlására: az enyhébb panaszokkal rendelkezők számára ott vannak a laktóztabletták, az éttermekben szélesedik a laktózmentes ételek kínálata, illetve a vegán életmód elterjedése és népszerűsége a laktózérzékenyek kezére is játszik.
Nem annyira köztudott tény, hogy az ázsiai, dél-amerikai és afrikai rasszoknál majdnem minden embernél megjelenik a laktózintolerancia, így a – magyar konyhával ellentétben – a tradicionális ételeik is ehhez igazodnak: ezeket pedig egyre több helyen kóstolhatjuk meg itthon is.
Végül, de nem utolsó sorban, egyre inkább kezdik fel-és elismerni a laktózmentes életmód miatti extra költségeket: az orvosi igazolással rendelkezőket (akár visszamenőleg is) megilleti a személyi adókedvezmény, illetve érdemes utánajárni a gyermekekre vonatkozó kedvezményeknek is, mert sok helyen biztosítanak számukra például ingyen tankönyveket vagy jutányos árú iskolai étkeztetést.
Ha továbbolvasnátok még a témával kapcsolatban, megbízható információkat ITT találhattok.