Gulyás Lídia (@szialidia) neve jól ismert a hazai Instagram-felhasználók körében. A Kedves Üzenetek-projekt ötletgazdájával alkotásról, a követőkre gyakorolt hatásról és szakmai kérdésekről beszélgettünk.
Milyen pályára készültél érettségiző diákként?
Már gimiben nagyon sok tapasztalatot szereztem PR és online marketing téren a Samsung nagyköveteként, de eleinte nem tudtam, hogy pontosan mit is szeretnék tanulni. Később összeállt bennem, hogy legszívesebben művészekkel dolgoznék, hogy mögöttük állva a brandingben segíthessem őket. Ennek megfelelő szakot, művészetmenedzsmentet viszont csak a mesterképzések között találtam, így végül – annak ellenére, hogy nagyon gyakorlatias ember vagyok – művészetelmélet alapképzésre jelentkeztem. Sajnos nem vettek fel, amit 18 éves fejjel hatalmas kudarcnak éltem meg. Visszanézve viszont ez volt az egyik legjobb dolog az életemben, mert enélkül nem jutottam volna el Skóciába és Ausztráliába egyetemre, ahol lehetőségem nyílt egyből brandinget tanulni.
Mivel foglalkozol jelenleg?
Az Artificial Group reklámügynökségnél dolgozom content creative-ként, vagyis online tartalmakért, stratégiákért, kreatív koncepciókért felelek. Többek között olyan ügyfelekkel dolgozhatok együtt, mint a Telenor, a Rossmann vagy az Allee. Bár ez a bradingnek egy kisebb szeglete, nagyon élvezem. Rengeteget tanulok, és szeretem is ezt a közeget. Nagyon érdekes az ügynökségi világ.
A Kedves Üzenetek-projektnek köszönhetően 2017-ben az egész ország megismerhette a nevedet. Honnan indult a kezdeményezés?
Már tiniként is hajlamos voltam azonnal rákapni a social őrületekre, Instagramra is egyből regisztráltam, amint elérhetővé vált nálunk. Egy idő után a profilom egyfajta napló lett, ahol elkezdtem megosztani a gondolataimat. Mindig szerettem firkálgatni és az embereket bátorítani, lassan pedig az is megfogalmazódott bennem, milyen jó lenne, ha nemcsak Instán jönnének velünk szembe inspirációk, hanem offline is. Munkába menet, vagy amikor egyedül kávézunk valahol, annyira ki tudnak zökkenteni bennünket a kedves üzenetek, a bátorítások. Talán így még nagyobb erejük van, mivel nem számítunk rájuk. 2017-ben, az akkori Worldwide InstaMeet keretében ráadásul pont a „kind comments” tematika lett meghatározva, így egyből tudtam, hogy a sokéves tervezgetés után itt az ideje, hogy megvalósítsam. Eleinte még egyedül írtam üzeneteket, kiragasztgattam mindenfelé és posztoltam róluk, aztán jókor és jó emberek kapták fel a sztorit. Akkor éreztem meg, hogy ez több, mint egy egyszemélyes kis projekt.
Egyre többen csatlakoztak hozzád.
Eldöntöttem, hogy szervezek egy budapesti Kedves Üzenetek-eseményt, és szóltam egy kávézónak, hogy ötvenen, maximum százan náluk írnánk meg a cetliket. Amikor viszont létrehoztam Facebookon az eventet, azt láttam, hogy ezresével jeleznek rá vissza az érdeklődők! Egy-két héttel ezután rendeztünk egy országos eseményt is, amire több mint húszezren jelöltek vissza. Hatalmassá nőtte tehát ki magát a kezdeményezés.
Mostanában magyar GIF-eket keltesz életre.
Ez a projekt tavaly indult, a kiváltó ok pedig nagyon egyszerű: nem találtam jó magyar GIF-eket az Insta-storykhoz. Az első magyar GIF-csomagot eredetileg egy ügyfelünknek szerettem volna kiajánlani, de nem volt rá vevő, úgyhogy helyette megcsináltam én. Azóta is igyekszem naponta, minél relevánsabbakat gyártani, olyanokat, amelyeket én is szívesen használnék. Ebből szintén hihetetlen hullám alakult ki: több márka, rengeteg hazai alkotó és sok ügynökség kezdett GIF-eket készíteni, a szakmában megnőtt irántuk a lelkesedés, és teljesen feltöltődött a magyar matricatár. Nagyon élvezem, hogy szerepem lehetett ennek elindításában.
Két Instagram-profilt kezelsz egyszerre. Mennyi energiát igényel ez tőled?
A magyar nyelvű profilomat (@szialidia) ugyan stratégikusabban indítottam, mint az angolt (@lidiaontheroad), de már azt sem kezelem olyan tudatosan, azaz nem szabom meg előre, hogy hetente hányszor posztolok. Viszont amikor megfogalmazódik egy mélyebb gondolat bennem, és érzem, hogy meg akarom jeleníteni vizuálisan is, még aznap időt szánok rá, mert ki kell adnom magamból.
A magyar profilodnak több mint 22.000, az angol nyelvűnek pedig már 51.000 követője van. Lépést tudsz tartani az értesítésekkel és a beérkező üzenetekkel?
Már évek óta nincsenek bekapcsolva az Instagram-értesítések a telefonomon, mert nem is lenne értelme állandóan figyelni, mi történik. Egy ideig ugyan próbáltam minden üzenetre válaszolni, bárkitől is jött, de mostanra fizikailag lehetetlenné vált, hogy egy 8 órás állás, meg a saját kis projektjeim mellett mindenkinek visszaírjak. A családom, a barátaim és az ismerőseim prioritást élveznek, nem hagyhatom, hogy az Instagram háttérbe szorítsa a fontosabb dolgokat. Nem vehet el időt a munkámtól, nem vehet el a barátaimmal meg a családommal együtt töltött órákból, és a saját kis szerelemprojektjeimtől sem. Ennek ellenére nagyon szeretek üzeneteket olvasni, válaszokat írni, vagy akár különböző témákról vitatkozni – de ha nem tudok rá nyugodt szívvel időt szánni, akkor ezt el kell engednem.
Mit gondolsz, valamilyen szinten te is influencer vagy?
Nagyon szeretem az „influence” szó eredeti jelentését, abban az értelemben szerintem mindenki influencer, mivel mindenki hatással van másokra. Marketinges megközelítésben viszont a kifejezés mostanra negatív tartalmú lett, köszönhetően azoknak a véleményvezéreknek, akik nem feltétlenül jóra fordítják a hatalmukat. Ezért nem is szoktam az influencer szót magamra használni, mivel sajnos elvesztette az igazi, mély jelentését. Magamat egyszerűen alkotónak szeretem hívni, és mindenki mást is, akit Instagramon követek. Viszont annak ellenére, hogy a szót nem szeretem, a téma nagyon közel áll hozzám, mert megvan annak a szépsége, ha valamit, amit később megosztunk másokkal, tudatosan kreálunk meg. Nem titkolt célom megmutatni, hogy jóra is használhatjuk az online felületeket.
Mit üzennél annak, aki hozzád hasonlóan valamilyen kreatív szakmát választ?
Azt, hogy elsősorban magának kezdjen el alkotni, mert amit örömmel csinálunk, abban fejlődünk, és az egy idő után ki fogja nőni magát egy olyan szenvedéllyé, amit már nem tudunk magunkban tartani. Amikor pedig másokkal is megosztod az alkotásodat, mivel annyi közös pont van bennünk emberekben, garantált, hogy valaki tud majd vele azonosulni. Ha pedig szívvel-lélekkel alkotsz, dolgozol, a műveidből ki fog nőni egy-egy szerelemprojekt – és ilyenekből szoktak jönni a munkalehetőségek is.
Fotók: Németh Kriszti – Egy Jó Kép Rólad