A helyesírás teljesen önkényes. Van tehát egy központi szerv, Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Helyesírási Bizottsága, amely szabályozza, hogyan helyes írni, itthon helyesírási szabályzatok kiadásával. A magyar helyesírás szabályai című kötet legújabb kiadása 2015-ben jelent meg, ez tehát az ún. nyelvtani bibliánk, ezt ütöttem hát fel, mikor megpróbáltam kideríteni, hogyan kell helyesen írni az –i melléknévképzővel ellátott földrajzi neveket.
Még az általános iskolában megtanultuk, hogy a földrajzi neveket nagy kezdőbetűvel kell írni, arra viszont nem emlékszem – bár ez biztosan csak az én hiányosságom –, hogy a tanítónő említette volna, hogy előbbieket két csoportba oszthatjuk: egy- és többelemű nevekre. Míg az egyelemű földrajzi neveket mindig nagy kezdőbetűvel írjuk (pl.: Budapest), addig a többeleműeket írhatjuk egybe (pl.: Dunántúl), kötőjellel (pl.: Dél-Amerika), de akár külön is (pl.: Villányi út).
Ha ez eddig nem lenne elég bonyolult, az –i melléknévképzőt többféleképpen kapcsolhatjuk egy-egy földrajzi névhez, amelyre számos szabály vonatkozik.
Ha egy egyelemű földrajzi névhez (pl.: Európa) csatoljuk az –i képzőt, kisbetűvel kezdjük az így kapott szót (pl.: európai). Ugyanígy kell eljárnunk akkor is, ha az –i többelemű országnevekhez (pl.: magyarországi), országrésznevekhez (pl.: dunakanyari), tájegységekhez (pl.: kárpátaljai) vagy magyar nyelvű helységnevekhez (pl.: békásmegyeri) kapcsolódik.
A kötőjellel írandó földrajzi neveknél viszont más a szabály: amennyiben az előtag (vagyis a szóösszetétel első fele) tulajdonnév (pl.: Balaton-felvidék), meg kell tartanunk a nagy kezdőbetűt (Balaton-felvidéki). Remélem, még velem vagytok, mert most kezd csak igazán bonyolulttá válni a szabály. Szóval, ha az előbbi eset fordítottja a helyzet, tehát az utótag (a szóösszetétel második fele) tulajdonnév (pl.: Holt-Tisza), az előtag pedig köznév (itt: holt), az –i képzős szó minden elemét kisbetűvel kezdjük (pl.: holt-tiszai). Hogy ne legyen ilyen egyszerű, ebben az esetben az előtag helyén tulajdonnév is állhat, tehát több tulajdonnévből képzett földrajzi név esetén is kisbetűvel írjuk az –i képzős változat minden tagját (pl.: győr-moson-soproni).
Ha két földrajzi név közötti valamitől valameddig terjedő viszonyt akarjuk kifejezni – mondjuk a Budapest és Bécs között közlekedő vonat –, nagykötőjellel kapcsoljuk össze őket, –i képző esetén pedig mindkét tagot kisbetűvel írjuk (pl.: budapest–bécsi járat).
Tovább is van, mondjam még?
Az államnevek minden tagját ugye külön, nagybetűvel írjuk – az és kivételével –, mint például Egyesült Királyság. Ha egy államnévhez kapcsoljuk az –i képzőt, általában kisbetűvel kezdjük az alkotó tagokat (egyesült királysági), viszont ha bármelyik elem tulajdonnévnek minősül (pl.: San Marino Köztársaság), meghagyjuk annak nagy kezdőbetűjét (San Marino köztársasági). Ugyanez a helyzet az intézménynevekkel: az és kivételével minden alkotóelemüket nagybetűvel (pl.: Nemzeti Múzeum), míg –i képzős alakjukat kisbetűvel (nemzeti múzeumi) kezdjük, amennyiben azok nem tulajdonnevek (pl.: Madách színházi).
Csillagászati elnevezések írásakor nagybetűvel kezdjük a csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. neveit (pl.: Tejút, Merkúr), amelyek –i képzős alakjait kisbetűvel (tejúti, merkúri) írjuk.
Pályaudvarok, megállóhelyek, repülőterek, mozik, szállodák, vendéglők, eszpresszók, üzletek, fürdők, temetők és lakóparkok esetében nagybetűvel írjuk a tulajdonnév(szerű) tagot és kisbetűvel a köznévi tagot (pl.: Keleti pályaudvar). Az i-t változtatás nélkül utánuk írjuk (Keleti pályaudvari).
Most jön a lényeg!
Ha idegen írásmód szerint írt, egyelemű földrajzi nevekhez (pl.: Greenwich) kapcsolunk –i képzőt, általában kis kezdőbetűvel, kötőjel nélkül írjuk az így kapott szót (greenwichi). Amennyiben az egyelemű idegen tulajdonnév i-re végződik (pl.: Helsinki), az –i képzős alak végén természetesen csak egy i-t írunk (helsinki /élet/), ha pedig y-ra (pl.: Coventry), közvetlenül kapcsoljuk az –i képzőt a szóhoz (coventryi). A szabály alól kivételt képeznek azok az egyelemű idegen tulajdonnevek, amelyek utolsó i hangját kétjegyű betű jelöli (pl.: Sidney), ilyenkor a képzőt kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz (sidney-i). Ha a tulajdonnév utolsó hangja néma (pl.: Seattle), az –i képzős alakot kis kezdőbetűvel kezdjük, és kötőjellel kapcsoljuk a tulajdonnévhez (seattle-i).
Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll (pl.: New York), akkor az –i képzőt mindig kötőjellel kapcsoljuk a szó végéhez, és megtartjuk az alapforma szerinti kezdőbetűket, így lesz tehát a New York-i az egyetlen helyes alak.
Ha úgy érzed, készen állsz, hogy letesztelt helyesírásod, kattints az alábbi képre!
Te tudsz helyesen írni? Teszteld le a tudásod nyelvtani kvízünkkel!