Árva gyermekből lett mindenki ünnepelt művésze

Bár arra vállalkoztunk, hogy felfessük Budapest térképére a magyar festészet géniuszának lábnyomait, mindenekelőtt mégsem mehetünk el szó nélkül hullámzó életútja előtt. Így hát megadva a vázat a színes, budapesti eseményeknek, hadd meséljük el, hogy az 1844. február 20-án, Munkácson született Lieb Mihály Leóból miként lett mindannyiunk Munkácsy Mihálya.

A több száz év távlatából is ünnepelt festőművész 6 éves volt, amikor édesanyját elveszítette, majd két évre rá teljesen árván maradt. Ekkor nagybátyja, Reök István vette pártfogásába Békéscsabán, mígnem 1855-ben asztalosinasnak adta.

Pár évre rá a sors keze Szamossy Elekhez sodorta, aki felismerve a fiú tehetségét, elkezdte polírozni a csiszolatlan gyémántot. Munkácsy pedig végül a mester ajánlólevelével érkezett meg Pestre 1863-ban. Két évvel később a tudását már a bécsi képzőművészeti akadémián bővítette, de járt a müncheni akadémiára is, míg Düsseldorfban Ludwig Knaus, az egyik legnépszerűbb német festő volt rá nagy hatással.

A Németországban eltöltött idő semmiképp sem maradt nyomtalanul, ugyanis itt ismerkedett meg a bitumenes alapozással – amely miatt a képek idővel láthatatlanná sötétednek –, és a későbbiekben előszeretettel alkalmazta is a technikát.

Nevét 1868-tól, szülővárosára hivatkozva használta Munkácsyként, az 1870-es évekbe lépve pedig megannyi fordulópont billentette tovább életét. 1870-ben megízlelhette az igazi siker ízét a Siralomház c. műve által, egy évre rá Párizsba költözött, 1874-ben pedig Eduard de Marches báró özvegyével, Cécile Papier-vel kötött frigyet.

Mindeközben karrierje felfelé szárnyalt, hatalmas összegekért adta el festményeit, Charles Sedelmeyer osztrák műkereskedővel kötött szerződésének köszönhetően Amerikában is elismerték, palotában élt, műtermet bérelt, és a párizsi közélet meghatározó alakjává vált.

Egészségügyi állapota 1896-ban indult romlásnak, ekkortól kezdve szanatóriumban, majd az endenichi elmegyógyintézetben kezelték. Végül 1900. május 1-jén hunyt el. Bár az utolsó éveiben a száz legnevesebb franciaországi mester közé sorolták, hazai, budapesti gyökerei újra és újra Magyarországra húzták élete során.

A fiatal művész szárnybontogatása Budapesten

Egy időhurokkal visszarántva magunkat 1863-ba, azonnal Pest belvárosa lebeghet lelki szemeink előtt, hisz a fővárosba érkezvén Munkácsy első útja a Nemzeti Múzeumba vezetett – ahelyett, hogy Szepessytől kapott ajánlólevelével rohant volna a Képzőművészeti Társulat igazgatójához, Harsányi Pálhoz.

Mindenesetre a szerencse vele volt ekkor, ugyanis az Országos Képtár festményei mellett megismerhette Than Mórt és Ligeti Antalt is a múzeumban. Innentől kezdve, másfél éven át kettőjük fogta kézre a 19 éves művészt: Ligeti bemutatta Harsányinak, Than Mór átnézte a festményeit, illetve megengedték neki, hogy a Képtár lomtárjában dolgozzon.

A Budapesten töltött időszaka alatt megfordult az Egyetemi Könyvtárban is, ahol Petőfi, Jókai életműveivel, valamint régi festők életrajzaival gazdagította tudását. A pesti belvárosi reáliskolában, az Eötvös József Gimnázium elődjében pedig megszerezte végbizonyítványát annak érdekében, hogy bekerüljön a bécsi festészeti akadémiára.

De a források arról is árulkodnak, hogy fiatalkori szerelme miatt a budai hegyekbe is megannyiszor ellátogatott. Bár alighogy kinyíltak a románc bimbói, a viszonynak vége lett, ugyanis Ligeti lebeszélte Munkácsyt a házasságról.

A Föld nyelte el egykori otthonait

Egyes források szerint a Budapesten eltöltött másfél éve alatt egy Üllői úti hónapos szobában lakott, ámbár más írások két másik pesti lakást is említenek otthonául. Eszerint először a Lipót utcában, a mai Váci utca 78–80. számú telkén álló házban húzta meg magát.

A hajdani épületben egy Sonnenschein nevű folttisztítótól bérelt szobát, így adódott az is, hogy valamelyest Sonnenschein lett a festő első mecénása. Ugyanis Munkácsytól két arcképet és egy cégért is rendelt szállásadója, bár az utóbbit két napon belül ellopták a helyéről. Majd a következő évben a hajdani Huszár-házban alkotott, aminek napjainkban sajnos szintén hűlt helyét láthatjuk a Károly körút 3. szám alatt.

Az 1866-os izgalmak Budapesten

Bár 1865-től már egyre inkább kikacsintott külföld felé, Budapestre mindig vissza-visszatért. Legelőször 1866-ban, amikor a Rókus Kórházban mentették meg a teljes vakság veszélyétől. A festő pedig ahogy elhagyhatta a kórházat, többször is vendége volt a Kammon-kávéháznak (Kossuth Lajos utca 3., egykori Horváth-ház), ahol egy baráti társaság, a Kammon-kör építette szorgosan Munkácsy imázsát az akkori nyilvánosságban.

Az ottlétek egyik ominózus eseményeként történt, hogy egy este, a kávéházat elhagyva, játékból becsengettek házakba. Munkácsy pechére a Fenyítő Törvényszék csengőjét nyomta meg, így hát megtapasztalhatta, hogy milyen az éjszaka egy fogdában. A régi Városháza kőterében eltöltött órák pedig kiváló inspirációt adtak a Siralomházban és az Éjjeli csavargók c. művéhez.

Ünnepelt művészként a fővárosban

A későbbi esztendőkben már inkább volt Párizs az otthona, mint Budapest, mégis világhírű művészként is meglátogatta a fővárost. Ekkor pedig rendszerint a legújabb műremekekkel vagy éppen illusztris, külföldi társasággal együtt érkezett vissza hazájába, ahol jellemzően ünnepi fogadtatásban részesült.

Ezen látogatások közül nem hagyhatjuk szó nélkül 1879 nyarát, amikor előkelő, francia ismerőseivel együtt vette be az egykori Margit-szigetet. Az estét lampionok, cigány- és katonazenekar dallamai között kezdték a Nádorlak előtt, s végül az alsószigeti vendéglőben ropták Munkácsyval együtt. A fényes, jótékony célú ünnepséget egy elsüllyedt, francia hadihajó hozzátartozóinak javára rendezték. Ezzel is kifejezve hálájukat, hogy anno a franicák támogatták a szegedi árvízkárosultakat.

Bár magasra rakták a lécet a ’79-es ünnepéllyel, 1882-ben mégis sikerült túlszárnyalniuk, amikor a festőművész bemutatta a Krisztus Pilátus előtt című alkotását itthon. Ekkor több napon át ünnepelték Munkácsyt, megannyi díszvacsorát és -ebédet tartottak a város legfontosabb embereinek körében. A régi Műcsarnokban – ahol a képet kiállították – rendezett jelmezestélyen pedig Rubens-maskarában jelent meg a művész.

Ezt követően több műremekével is visszatért Budapestre, járt az Operaház megnyitóján, Feszty Árpád Bajza utcai műtermében is, mígnem 1896-ban végleg elhagyta párizsi műtermét. Utoljára a Pannónia Szállóban szállt meg, és a millenniumi ünnepségek alkalmából tért haza. Az egészsége ekkor már nem szolgált jól, de ő ennek ellenére is naponta többször kijárt az Ecce Homo c. festményének pavilonjába, hogy tovább tökélesítése a frissen bemutatott alkotását.

Munkácsy utolsó útja Budapesten

Bár Munkácsy Németországban hunyta le utoljára a szemét, örök nyugalomra a Fiumei úti Sírkertben helyezték. Endenich-ből hazánkba május 6-án érkezett meg a koporsója, amelyet a Nyugati pályaudvarról, gyalogos kísérettel vittek át a Műcsarnokba. Este 11 órakor festők, szobrászok, művésznövendékek fáklyát ragadtak, s Munkácsy özvegyével együtt lépdeltek a ravatal helye felé.

Ekkor már a város minden pontján fekete zászlók lengtek. Az utca két oldalán pedig sötétbe burkolózott tömeg alkotott sorfalat a menetnek. A ravatalban felállított koporsó körül művészek képviselői álltak őrt, akárcsak a temetés napján, május 9-én.

Aznap, ameddig a szem ellátott, gyászoló tömeg hömpölygött a gyászmenet útvonalán. A gyászkocsit tulipánok, pálmaágak díszítették, az utat karddal kivont egyetemi ifjúság törte a fáklyavivőkkel és a harsonásokkal együtt. Enyhe, májusi napnyugtakor köszöntek el tőle, örökre.

Ismerjétek meg Munkácsy jó barátjának, Liszt Budapestjét:

Liszt Ferenc Budapestje: 5 helyszín, mely a világhírű zeneszerző előtt tiszteleg

Olyan budapesti helyszínek közül válogattunk ezúttal, melyek nevükkel vagy épp alkotásaikkal tisztelegnek a világhírű zeneszerző, Liszt Ferenc előtt.

Funzine

Utcai cicából a város első számú hivatalnoka

Bürgi, csakúgy, mint sok más macska, maga intézte el, hogy ilyen magas rangot kapjon: karrierje 2016-ban kezdődött, amikor még kiscicaként az önkormányzat sajtófőnöke nyomába szegődött az utcán. Miután majdnem elütötte a séta során egy autó, egy kis időre bevitték a hivatalba, nehogy baja essen.

Ahogy az lenni szokott, a pár órára betérő vándorból állandó lakos lett, ami többek között az akkori jegyzőnek köszönhető, aki macskarajongóként engedélyezte, hogy az imádnivaló cica az önkormányzatnál maradjon.

Kezdetben, saját bevallása szerint, Gémesi György polgármester nem repesett az örömtől, ám hamar ő is beadta a derekát, azóta pedig már el sem tudná képzelni a kemény munkanapokat bájos segítője nélkül.

Bürgi rögtön feltalálta magát és bele is vetette magát a feladatokba: beül a megbeszélésekre, iratokat rendez, ha pedig szükséges, a portásfülkéből pásztázza gondosan az épületbe érkezőket. A kemény munka közben természetesen pihenni is kell, ám ez sem okoz akadályt, hiszen akár egy unalmas megbeszélés közben az íróasztalra helyezett papírokon, vagy az adott terem legkényelmesebb székén is könnyen elalszik.

Téli szabadság

2022. január 27-én nagy tragédia rázta meg a várost, majd az egész országot, ugyanis a sztárcica délután megszökött ideiglenes máriabesnyői otthonából, ahol éppen a hivatal átépítése miatt tartózkodott. Kollégái egy percig sem tétlenkedtek, és azonnal keresésére indultak, a legnagyobb viharban is éjjel-nappal keresték őt a környékén, rajongói pedig szórólapokkal igyekezték segíteni a hajtóvadászatot.

Ugyan a keresés nem járt sikerrel, Bürgi mindenki örömére február 6-án teljes nyugalomban besétált a bejárati ajtón és értetlenül fogadta a nagy felfordulást. Egy gyors orvosi vizsgálat után kiderült, hogy semmi baja, de a kemény munkából egy pár napra szabadságot kellett kivennie.

A jótékony cica

Már bevett szokásnak számít, hogy a rajongók novembertől megvásárolhatják a következő évi Bürgi-falinaptárt, amiben 12 modellfotóban gyönyörködhetnek a vásárlók az év során. Természetesen, városvezetőként Bürginek is fontos a jótékonykodás: a naptár bevétele minden évben más jótékony célt szolgál, a 2024-es naptárokkal például a gödöllői cicák ingyenes ivartalanításához járulhattak hozzá a vásárlók.

Egy igazi világsztár

Az évek során Bürgi nem csak az önkormányzat dolgozóinak és a Gödöllőn élők szívébe lopta be magát: 12 ezer fős Facebook-rajongótáborának oszlopos tagjai országszerte mindenhonnan követik mindennapjait.

Híre már a világ különböző pontjain is elterjedt, legutóbb például egy Franciaországból érkező turistacsoport jelentkezett be hozzá látogatásra. Bokros teendői között még a svéd nagykövet fogadására is szakított időt, lelkiismeretes és szorgos munkájáért pedig a rigai polgármestertől is kapott elismerő levelet.

Ha téged is érdekelnek Bürgi kalandjai, csatlakozz Facebook-oldalához!

Tavaszi programok Bürgi városában:

Egy bámulatos barokk épület története: A Gödöllői Királyi Kastély múltja és jelene

Magyarország legnagyobb és legfényűzőbb barokk kastélya meghatározó jelképe Gödöllőnek: a történelmi és műemléki szempontból is érdekes épület és hatalmas parkja pedig tökéletes úti cél egy tavaszi sétához.

Funzine

Sokan elfelejtik, hogy a kábítószerfogyasztás nem modern kori vívmány, sőt, az 1920-as években a felső körökben olyan méretekben terjedt a kokain, mint addig soha. A pezsgő budapesti éjszakák fő színterei a VI. és a VII. kerület mulatói voltak, ám a vénykötelesen és nagyon kis mennyiségben gyógyszertárakban is kapható kokaint a nyílt utcán is gyakran szívták.

A pezsgő mulatók és orfeumok világa: Múltidéző séta a pesti Broadway környékén

Ismerjétek meg a patinás környéken található egykori szórakozóhelyek és épületek titkait, ahol a nézőtereket minden este megtöltötték az éppen népszerű revü és varieté műsorok iránt érdeklődő nézők.

Funzine

Annak, aki nem elégedett meg a legálisan kapható adaggal, a feketepiac választékára kellett hagyatkoznia, ahol por és folyadék formájában is elérhető volt a szer, melyet a 20-as évek európai kokainfővárosaként emlegetett Berlinből hoztak Magyarországra.

Kokainmámor a fővárosban

Az óriási drogőrületet a korabeli sajtó sem hagyta annyiban, a kor leghíresebb lapjainak hasábjain rendszeresen cikkeztek a népszerű fehér porról, annak használatáról és fogyasztóiról.

A Pesti Napló így számolt be a jelenségről:

„[…] valóságos divatőrületté fajult a kokain élvezete. Csaknem mindegyik táncosnőnél van egy kis dobozocska, amely körülbelül akkora, mint a rizspordoboz. Ha megfelelő társaságba kerülnek, elegáns mozdulattal veszik ki retiküljükből a csinos kis dobozt és hintik ki belőle a port kézfejükre”.

Az egyik leghíresebb folyóirat, Az Újság pedig így összegezte az új divatot:

„Mint minden bűvös szenvedély, a nagyváros éjszakájában szinte észrevétlenül terjed, behúzódik a házakba, magánlakásokba, igen gyakran előkelő emberek lakásába is, és ezekbe a rendőrség szeme, természetesen, nem láthat be.”

A Nyugat-Európából beáramló szert kávéházak pincérjei, prostituáltak, vagy taxisok értékesítették, ám a leghíresebb díler a mindig elegánsan öltöző Sóhár Elek volt, aki a legelitebb körök ellátmányáért felelt.

Az alvilági körökben csak Kokós Lexinek, a bulvársajtóban pedig kokainkirálynak nevezett férfi vevői között szerepelt Kosztolányi Dezső, csakúgy, mint a korban kevésbé ismert báró Kövess Jenő. A fiú nem egyszerű családból származott, édesapja báró Kövess Hermann a Monarchia egyik utolsó tábornoka volt, édesanyja pedig az Andrássy úti dohánynagytőzsde tulajdonosa volt.

A titkos életet élő kokainbáró

Ugyan Kövess Jenő élete kívülről tökéletesnek látszott, hiszen mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett, mégis magányosnak érezte magát, az ebből fakadó szorongása elől pedig az éjszakai életbe menekült. A jó kiállású, magas, karcsú férfi rendszeres vendége lett a fővárosi mulatóknak, majd a bordélyházaknak, ahol különböző, az átlag kuncsaftok kéréseitől eltérő szexuális szolgáltatásokat vett igénybe.

A közeli barátai előtt is titkolt életvitelről 1929. január 16-án reggel hullt le a lepel, amikor a csupán 31 éves férfira eszméletlenül találtak rá saját lakásában. A családja közbenjárásával gyors és szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően megmentették életét, ám arra a kérdésre, hogy mitől lett rosszul, miért feküdt meztelenül lakásában, és miért borították horzsolások a testét, nem kaptak választ.

Jenő titkait látszólag magával vitte a sírba, hiszen a szanatóriumban elkapott tüdőgyulladásba belehalt, azonban családja nem hagyta annyiban az ügyet, és a legjobb nyomozókat felfogadva igyekeztek felderíteni a férfi rejtélyes halálának körülményeit.

Szexjátékok, orgiák és szerek

A nyomozás során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a mindenki számára ártatlannak tűnő Jenő rosszulléte előtti este egy kétes hírű, Zichy Jenő utcai lakásban járt, ahol a szomszédok szerint rendszeres vendég volt. A mindenkit meglepő hírek sora itt még nem ért véget: a lakás egyik szobájában található kifeszített kötelek és korbácsok hamar megmagyarázták a férfi testén keletkezett sérüléseket, a megtalált kokainmennyiség pedig a rejtélyes rosszullétet.

Az eset óriási visszhangot váltott ki a korabeli bulvársajtóban, hiszen mindenkit sokkolt a csendes, arisztokrata fiú titkos élete, így az újságok hasábjain rendszeresen írtak a gyanús körülmények között elhunyt férfiról. Az Újság a következőképpen számolt be a hírhedt lakásról:

„A fényűzően berendezett lakás több szobája valóságos kínzókamrának volt átalakítva. Még kényszerzubbonyt is találtak. Volt ezenkívül egy fapriccs is, amelyen kínozni szokták a kokainmámorba esett embereket. […] Megállapította a rendőrség, hogy gyakran a pincében folytak az orgiák. A pince egy része erre a célra volt kialakítva olyan módon, hogy megkínzott emberek jajgatását ne lehessen meghallani.”

A Pesti Napló pedig így foglalta össze a bohém életmódot folytató báró titkait:

„[…] nemigen fordult meg rangjának megfelelő társaságokban, ellenben igen gyakran járt olyan helyekre, ahol különös szenvedélyeknek hódolt. A többi között az egyik detektív kiderítette, hogy báró Kövess Jenő gyakrabban szedett kokaint.”

A nyomozás lezárásával felszámolták a végzetes éjszaka helyszínéül szolgáló lakást, a benne élőket és dolgozókat pedig bíróság elé állították, így egy szélesebb droghálózatot is le tudtak fülelni.

Az óriási visszhangot kiváltó ügy jelentős hatással volt a hazai kokainfogyasztásra, hiszen ezután mindenki egy fokkal óvatosabban nyúlt a fehér méregnek nevezett szerhez, illetve az eset után csupán egy évvel, 1930-ban meghozták az első olyan törvényt, ami jelentős bírságot szab ki azokra, akik kokainbirtoklás vagy -fogyasztás miatt bíróság elé kerülnek. 

Ismerjétek meg a kor másik híres bűnügyi esetét is:

Holttest a kosárban: A századforduló leghíresebb magyar bűnügyi esetének története

110 évvel ezelőtt, 1914. január 10-ére virradó reggel két fiú egy utazókosarat szúrt ki a Dunában, amiben egy fiatal nő holttestét gyömöszölték be.

Funzine

Kislány a nagyvárosban

Mágnás Elza Turcsányi Emília néven látta meg a napvilágot 1880-ban a mai Felvidéken, ahol egészen kiskorától mosónő édesanyja munkáját segítette. Mint oly sok fiatal lányt, 1896-ban, a millennium évében végül őt is felküldték Budapestre, ahol cselédként és mosogatólányként kezdett el dolgozni.

Szépségét és utánozhatatlan kisugárzását hamar kihasználva egyre nagyobb hírnévre tett szert a város mulatóiban, ahol felszolgálólányként helyezkedett el, majd a Fővárosi Orfeum hozta meg számára az igazán nagy áttörést, ahol tehetős úriemberek társaságában töltötte szabadnapjait.

Ekkortájt vette fel művésznevét is, amivel azt remélte, hogy előrébb kerül a társadalmi ranglétrán, és idővel eléri célját, hogy a lehető legillusztrisabb körökben mozoghasson.

A mindent megváltoztató találkozás: Max Schmidt

Mágnás Elzának nem kellett sokat várnia, hiszen egy buja orfeumi estén megismerkedett a nála 20 évvel idősebb, bécsi bútorgyáros Max Schmidttel, akit rögtön levett a lábáról. Annak ellenére, hogy a történetek szerint a lány nyilvánosan végig csak bácsinak hívta a férfit, hamar viszonyba kezdtek, amivel valóra vált az álma, hiszen egyik napról a másikra már nem dolgozóként, hanem vendégként jelent meg a mulatókban.

Maxtól mindent megkapott, amire csak vágyott, egy mutatós lakás tulajdonosa lett a Bem rakparton, emellett pedig folyamatosan rengeteg drága ruhát, ékszert és egyedi bútort kapott Európa különböző pontjairól. A férfi egy nyelvtanárt is felfogadott mellé, hogy „úrinőt” neveljen belőle, így németül és angolul is megtanult.

Minden igyekezete ellenére, bármennyire is próbálkozott, Elzát nem fogadták be az igazán elit körök, csak egy gazdag ember kitartottjaként tekintettek rá, akivel ráadásul sosem mutatkoztak együtt. A kor egyik legjelentősebb írója, Krúdy Gyula a következőképpen írt a hírhedt lány kapcsolatáról:

„Azokat a nőket, akik megtetszenek neki (Max Schmidtnek), fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval, érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket. Mágnás Elza sokkal butább volt – mint társnői mondták –, hogy ellentmondhatott volna a gazdag embernek…”

Annak ellenére, hogy sok irigye akadt, a kívülről pompásnak látszó élete is sok áldozattal járt: teljesen le kellett mondania függetlenségéről, és a férfi minden kívánságának eleget kellett tennie, aki még az öltözetét és az általa viselt színeket is meghatározta.

A gyilkosság, ami sokkolta egész Budapestet

1914. január 10-én, egy hűvös téli hajnalban két fiú egy, a köveken fennakadt utazókosarat szúrt ki a Margit rakpart alsó részén, ami a vízen hánykolódott. Kíváncsiságuk nem hagyta őket nyugodni, így belelestek, ám legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy egy, csupán egy szál inget viselő, fiatal lány holttestére találnak.

Az ismeretlen lányt a következőképpen jellemezték a jegyzőkönyvben:

„Körülbelül 30 éves, keresztény típusú, közepes nagyságú, mérsékelten táplált, gondosan ápolt testű. Szeme szürke, szempillái hosszúak, szőkék, szemöldöke szőke, ívelt szája közepes nagyságú, ajka duzzadt, orra közepes, széles egyenes orr, füle a fejétől kissé elálló. Kezén, lábán a körme gondosan ápolt. A holttesten fehér, silány minőségű batiszt ing, közönséges gépcsipke-dísszel.”

Az ügy hátborzongató mivolta miatt óriási por kavart a korabeli sajtóban, rengeteg pletyka keringett az ismeretlen holttestről, és az egész város azt találgatta, hogy vajon ki lehet a rejtélyes áldozat, és mi történhetett vele.

A nyomozók kezdetben a kosárból indultak ki, majd amikor ezzel kapcsolatban nem jutottak nyomra, a holttest arcáról készült fotó segítségével próbáltak tippeket kérni. Számos bejelentés érkezett, miszerint az említett hölgyet a Döbrentei utcában látták, egy tejárus asszony pedig egy fiatal nőt és férfit is látott egy utazókosárral az említett reggelen.

Miután a kép alapján sokan felismerték Elzát, páran a Szent János Kórház boncolóhelyiségében is azonosították a lányt, majd miután a lakásában hagyott ruhái és cipői is tökéletesen passzoltak a testre, lehullott a lepel a halott kilétéről.

A lebukás

Csupán három nap után, január 13-án el is kapták a rengeteg nyomot hátrahagyó tetteseket, akik nem voltak mások, mint Mágnás Elza nem rég felvett házvezetőnője, Kóbori Rózsi és szeretője, Nick Gusztáv.

Későbbi vallomásaik szerint Elza épp lefekvéshez készülődött a hálószobájában, amikor Rózsi beengedte szeretőjét, aki egy törülközővel megfojtotta a nőt. Miután minden készpénzét és értékes ékszerét ellopták, testét egy utazókosárba gyömöszölték, majd levitték a Duna-partra, abban reménykedve, hogy a sodrás majd elviszi.

A haszonszerzés céljából elkövetett gyilkosságért először halálbüntetést kapott a páros, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre csökkentettek. Rózsi 1926-ban, börtöncellájában hunyt el, míg szeretője 15 év után szabadult, és egészen a 60-as évekig kürtőskalácsot árult a Teleki téren.

Ugyan kétes megítélése miatt nem sok mély kapcsolatra tett szert, kitartója, Max Schmidt halála után is gondoskodott Mágnás Elzáról: kiscelli kastélyának közelében helyezte végső nyugalomra, ahol az egykori kiscelli kolostor templomtermében egy kápolnát is berendezett egykori kedvese emlékére.

Ismerjetek meg Pipás Pista hírhedt történetét is:

A 20. századi magyar tanyavilág leghírhedtebb gyilkosa: Pipás Pista története

Íme átokházi tanyavilág hóhérjának története, aki mindvégig meg volt győződve, hogy igazságszolgáltatást tett, amikor végrehajtotta szörnyű tetteit.

Funzine

A problémákkal teli gyermekkor

Pipás Pista Fődi Viktória néven látta meg a napvilágot 1882. február 23-án a Szeged mellett található, beszédes nevű Átokházán. Nagyon szegény családba született egy földműves és egy leányanya első gyermekeként, alkoholista édesapja pedig rendszeresen bántalmazta feleségét és lányát is. Az évek során a szenvedélybetegsége miatt jelentős tartozást halmozott fel, amit egyedül nem tudott megtéríteni, így Viktóriát 13 éves korában elküldte pásztornak.

Egy erőszakos gazdához szegődött, aki többször megerőszakolta és állítólag egyszer teherbe is ejtette, illetve ő szoktatta rá a pipázásra is, ami később a lány legnagyobb védjegyévé vált.

19 évesen férjhez ment a nála 27 évvel idősebb Rieger Pálhoz, a jómódú gazdával 1902. február 3-án kötött házasságot, írástudatlansága miatt azonban az esküvői papírokat, majd később a bírósági papírokat sem tudta aláírni.

Sajnos férje csakúgy, mint apja és korábbi munkaadója, iszákos és erőszakos volt, így a friggyel sem menekült a folyamatos testi és lelki bántalmazások elől. Házasságukból öt gyermek született, akik közül csak egy maradt életben, akit feltehetőleg a környékbeliek neveltek, de biztos információ nem maradt fent vele kapcsolatban.

Végül a házaspár 1910-ben válást kérelmezett, miután a férfi egy kocsmai verekedés miatt börtönbe került, ám ezt sosem véglegesítették, így Pipás Pista élete végéig hivatalosan a Rieger Pálné nevet viselte.

Fődi Viktóriából Pipás Pista

Számtalan pletyka és történet kering arról, hogy pontosan mikortól és miért kezdett férfiként élni és a Pista nevet viselni, az egyik legvalószínűbb magyarázat, hogy az átlagtól eltérő fizikai ereje és teherbírása, illetve erős testalkata miatt kezdődött a folyamat.

Ezek előnyeire hamar rájött, hiszen napszámosként így előszeretettel alkalmazták, saját állítása szerint ez volt a fő indok arra, hogy erős férfiként mutatkozzon. Az sem volt utolsó szempont, hogy így fuvarosként is megállta a helyét, útjai során pedig rengeteg csempészárut vitt Szabadkáról Szegedre.

Nemcsak kinézetében és megjelenésében volt férfias, hanem a visszaemlékezések alapján viselkedése sem volt túl kifinomult: rendszeresen ivott, káromkodott, dohányzott, a helyi csárdában, a Kutyakaparóban pedig saját asztala volt, miután mindenki mással összetűzésbe vagy verekedésbe keveredett. Egyes történetek szerint a nőket sem vetette meg, előszeretettel táncoltatta meg őket az éjszakai nótázások során és még udvarolt is nekik.

Fizikai erejét máshogy is kamatoztatta, hiszen köztudott volt, hogy senki sem tudja leverni őt szkanderben, akik pedig fogadást kötöttek és mégis megpróbálták, jelentős összeget veszítettek.

A környékbeliek leginkább tartottak és féltek tőle, így, ha tehették, messziről elkerülték, megítélésének tökéletes összefoglalója az a rövid interjú, amit egy dokumentumfilm készítése során készített egy helyi idős emberrel Ember Judit rendező a 80-as években:

– Úgy kellett szólítani, Pista bácsi, de kendő volt a fején.
– Miért féltek tőle?
– Hogy férfi.
– Más férfitől is féltek?
– Más férfi nem volt nő.

A Pipás Pista által elkövetett gyilkosságok

Pipás Pista rendszerint a panaszkodó feleségek kérésére segített eltenni láb alól erőszakos férjeiket, mindezt pedig öngyilkosságnak álcázta. Mivel senki sem gyanakodott arra, hogy bárkinek lenne akkora ereje, hogy egy halott embert felakasszon, sosem kérdőjelezte meg senki az öngyilkosságot mint olyan. „Segítségét” az asszonyok borral, élelmiszerrel vagy pénzzel hálálták meg, amik mind nagy kincsnek számítottak a tanyasi mindennapokban.

Amellett, hogy nem merült fel senkiben, hogy valaki ilyen módon képes lenne eltusolni gyilkosságokat, az is a kezére játszott, hogy az első világháború után nem volt ritka, hogy a frontról visszatérő férfiak öngyilkosságot követtek el, így ezek az esetek nem tűntek ki a többi közül.

Első áldozata a bírósági nyomozás szerint Börcsök István volt, akihez 1919 májusában szegődött el Pista, hogy a tanyáján dolgozzon. A hónapok során első kézből tapasztalta, hogy a férfi milyen agresszív volt feleségével és többször puskával fenyegette, így Börcsök Istvánnéval arra jutottak, hogy a férfit el kellene tenni láb alól.

Ehhez ördögi tervet eszeltek ki, aminek következtében Pista egyik este megfojtotta a gazdát, majd testét felakasztotta a kamrában, ahol másnap a többi napszámos talált rá.

A másik gyilkosság, amit sikerült rábizonyítani, 1922 márciusában történt, amikor Dobák Antalnének segített be a tanyáján, miután férjét besorozták és rámaradt a terület felügyelése. A háború után, amikor Dobák Antal visszatért otthonába, meglepve konstatálta, hogy felesége és új segítője, Pista elverték a vagyont és csődbe vitték a gazdaságot. Mérgében megfenyegette őket, hogy utcára juttatja a két nőt, ám ezt egyikük sem akarta, így Pista ismét régi módszeréhez nyúlt.

Dobák Antal egy este épp egy vendégségből tért haza, amikor lefogták, hurkot dobtak a nyakára és egy gerendára felakasztották, majd az egészet úgy állították be, mintha a részeg ember öngyilkosságot követett volna el, holttestére pedig ijedt és meggyötört felesége talált rá, akit az eset után sokan támogattak.

A véletlenszerű lebukás

Pista, aki feltehetőleg ezeknél jóval több gyilkosságot követett el, csupán egy véletlen miatt bukott le, ami nélkül tettei feltehetőleg sosem derültek volna ki. Az egész egy családi perpatvar miatt robbant ki, amikor 1932. június 7-én bejelentés érkezett, hogy Vér József és élettársa, Németh Veron hangosan veszekednek és ütik egymást, amiért két csendőr a helyszínre sietett.

Miután tisztázták a helyzetet, miszerint Veron szakítani akart a férfival, aki ezt nem vette jó néven, a két csendőr megígérte, hogy biztonságban hazakísérik a nőt. A feldúlt asszony dühében elkezdte mondani, hogy majd ő is ráuszítja Pipás Pistát élettársára, amiért így elbánt vele, és míg az elején a két férfi nem vette komolyan szavait, idővel kezdett nekik is gyanússá válni, amiket a nő mesélt.

Végül az győzte meg a csendőröket, amikor a nő elmesélte, hogy Vér Józsefet állítólag már korábbi felesége, Dobák Antalné lánya, Tombácz Piroska is megfenyegette azzal, hogy könnyen apja sorsára juthat, ha nem fogja vissza magát. Utólag kiderült, hogy az akkor 5 éves kislány végignézte apja meggyilkolását azon a márciusi éjjelen.

A nyomozás meg is kezdődött, melynek során kihallgatták az érintetteket, és szépen lassan felgöngyölítették az ügyet, ami hamar bíróság elé is került. Habár feltehetőleg több gyilkosság, gyújtogatás és idős asszonyok megtámadása is Pipás Pista kezén száradt, végül csak a két fent említett esetet sikerült rábizonyítani.

Tárgyalás és börtönévek

Pistát 1933. január 13-án első fokon, majd áprilisban másodfokon is jogerősen halálra ítélték, tettét azzal indokolta, hogy ő csak igazságot szolgáltatott az erőszakos férfiak viselkedése miatt, azt azonban egy szóval sem említette, hogy jelentős anyagi hasznot is húzott a gyilkosságokból.

Miközben a kivégzését várta, jó barátságot kötött a szegedi Csillagbörtön egyik hittantanárával, Thaly Idával, aki szerint Pista óriási fejlődésen ment keresztül és megbánta tetteit. Ezért ő maga írt levelet egyenesen Horthy Miklósnak, hogy mentse fel Pistát a halálbüntetés alól. A kormányzó mindenki meglepetésére pedig megtette.

Pipás Pista így végül a Budapesti Gyűjtőfogházban halt meg szívelégtelenségben 1940-ben.

Ismerjétek meg a századforduló másik meghatározó alakját, Budapest fotósát:

A városfotózás úttörője: Klösz György fantasztikus képei mesélnek Budapest múltjáról

A kor egyik legjelentősebb fényképésze mintegy 1200 képpel dokumentálta a XIX. századi főváros változó arcát.

Funzine

Az első korzó

Először Boráros János városbíró tett javaslatot 1794-ben, hogy az elhanyagolt, mocsaras városszéli erdőt alakítsák át ligetes pihenőhellyé, ám a közparkra a pályázatot csak 1813-ban írták ki.

A számos, sokat ígérő pályamunkából Nebbien Henrikét választották ki, aki három éven át tanulmányozta a helyi fákat és bokrokat, hogy felmérje, hogy pontosan milyen típusú és elrendezésű park illene leginkább az adott területre. Végül egy angol stílusú kertet álmodott meg, illetve szem előtt tartotta azt is, hogy az elkészült Városliget a nemzetet képviselő, patrióta jelkép legyen.

Az előkészületeket 1817-ben kezdték el, ám hamar elfogyott a pénz, így csak egy kis részét tudták megvalósítani az eredeti tervnek. Mindezek ellenére, a szomszédos Kőrönd megépülésével így is rengeteg kikapcsolódásra és pihenésre vágyó kiránduló látogatott el a kis ligetbe, hogy elmeneküljenek a város zaja elől.

Platánfák és paranormális jelenségek: Séta a Kodály-köröndön

Az Oktogon és a Hősök tere között található körönd várostörténetileg is izgalmas helyszín: fái, szobrai és épületei pedig számos titkot rejtegetnek.

Funzine

Az ekkor még Városerdőnek nevezett területen legelőször a tó és a hozzá illeszkedő szigetek készültek el, ami a nyár során halászversenyeknek és piknikeknek adott otthont, télen pedig korcsolyázók lepték el. A nyüzsgő élet a parkban a 19. század elején indult be, amikor kisebb rendezvényeket és nagyobb tömeget megmozgató izgalmas programokat kezdtek el ide szervezni.

Az egyik legjelentősebb nap a park életében 1811. június 3. volt, amikor Gregor Kraškovič szlovén származású orvos és Johann G. Menner bécsi fizikus Magyarországon először innen szálltak föl hőlégballonnal.

A nem mindennapi esemény számos nézőt csalogatott a parkba, a helyzetben pedig a kereskedők és mutatványosok is hamar meglátták a lehetőséget, így 1830-ra már számos bódé üzemelt a területen, illetve egy céllövölde és egy csúszda is felállításra került. A főváros első omnibuszjárat-vonala is érintette a parkot, ezzel pedig még elérhetőbbé vált mindenki számára.

A Lizsé fénykora

A tó 1863-as újraszabályozása egy óriási mérföldkőnek számított a park életében, hiszen a Kresz Géza által alapított Pesti Korcsolyázó Egylet a városi tanácstól megkapta a lehetőséget, hogy egy részét korcsolyapályává alakíthassa. A jégpályát 1870. január 29-én nyitották meg, amit egy kis, fából készült melegedővel egészítettek ki, ám ez pár évvel később leégett, az első kőépület megtervezését pedig Lechner Ödön nyerte el.

A korcsolyapálya megnyitásával hamar felpörögtek az események: 1866-ban megnyílt az Állatkert, majd 1877-ben az artézi fürdő is, a terület pedig hamar a legnépszerűbb kiránduló- és szórakozóhellyé nőtte ki magát, ami számos sétának, randevúnak és baráti találkozónak szolgált helyszínéül.

A parkot a cselédektől az arisztokratákig mindenki látogatta, ám sokáig nem nagyon vegyültek egymással. Míg a tehetősek a Stefánia korzó kioszkjai körül találkoztak, a köznépet a vurstli, a körhinták, a kiskocsmák és a cirkuszok vonzották.

Az 1880-as évekre érte el teljes pompáját az akkor már óriási népszerűségnek örvendő ligetes zöldterület, hiszen a nagyvárosi parkot már szökőkutak, pavilonok és kivilágított sétautak tették még rendezettebbé. A köztudatban elterjedt egy új elnevezés is: a „Lizsé” Tarján Vilmos újságíró, későbbi színházigazgató nyelvi leleménye volt, amivel a Ligetet tréfás franciás kiejtéssel illette.

Az 1896-os Ezredéves Kiállítás

A Városliget történetét megidézve kihagyhatatlan állomás az 1896-os Ezredéves Kiállítás, aminek egyik helyszíne a főváros legnagyobb parkja volt, ennek köszönhetően pedig elképesztő változásokon esett át. A már 1885-ben megépült Iparcsarnok és a Műcsarnok mellé más monumentális épületeket is felsorakoztattak: 1896-ra készült el a Vajdahunyad vára első, főleg fából épült változata, illetve ekkor nyitott meg a parkot is érintő Millenniumi Földalatti Vasút is.

1906-ban megépült a Szépművészeti Múzeum, amivel a Városliget hamar a nemzet kulturális értékeinek egyfajta központja lett, 1907-ben újjáépítették a Vajdahunyad várát, majd 1912-ben felújították az Állatkertet, aminek finanszírozásához bikaviadalt rendeztek. A Széchenyi Fürdő is ekkorra nőtte ki magát és híresült el, illetve megindult a Hősök tere kiépítése is.

A terület körülbelül 1930-ra érte el a ma is ismert közparki arculatát és funkcióját: a tágas közlekedőutak között pázsitfelületek, árnyékos, padokkal felszerelt pihenőhelyek és játszóterek tarkították.

A második világháborútól napjainkig

A második világháború bombázása, mint megannyi más fővárosi helyszínt, a ligetet sem kímélte, a legtöbb épület találatokat kapott: többek között megsemmisült a Közlekedési Múzeum kupolája, az Iparcsarnok, a kertészeti pavilon és a zenélő szökőkút is. A háború pusztításai az állatkertet sem kímélték: az itt élő állatok nagy része elpusztult, a zöldterületeken pedig fegyveres harc is folyt, így az is teljesen elhanyagolttá vált.

A háború után, a Rákosi-korszak során eltávolították a hazai alkotásokat a Szépművészeti Múzeumból, felszámolták a vurstlit, az angolparkból vidámpark lett, a panoptikumot pedig lebontották, majd a benne lévő bábukat elásták.

A Városliget egy egészen új funkciót kapott: a tömegrendezvények helyszínéül szolgált, amelyek érdekében kiirtották a növényzet egy nagy részét, hogy az ünnepségeken és felvonulásokon részt vevő tömeg elférjen. A Kádár-korszakban megkísérelték a terület helyreállítását, 1974–1978 között a magyar történelem legnagyobb parképítő programja keretében közel 100 000 darab cserjét és fát ültettek, illetve a Városligeti-tó vízinövényzetét is felfrissítették.

A számos próbálkozás ellenére a közpark sokáig nem pihente ki a világháború pusztításait, az ezredfordulóra különösen leromlott és a közbiztonság is kérdéses lett. A probléma orvoslására a Liget Budapest projekt során igyekeztek megoldást találni, hogy ismét egykori fényében tündökölhessen a közpark és ugyanakkora szerepet töltsön be a fővárosi életben, mint a századforduló idején.

Ha egy másik híres budapesti park történetét is felfedeznéd:

Budai vurstliból ideiglenes temető: A Városmajor park története

A park ideális úti cél a kikapcsolódásra vágyó budai lakosoknak, azonban ez nem volt mindig így: a park kalandos számos sötét titkot is rejteget.

Funzine

Szent Gellért legendája

Már a híres budapesti domb elnevezéséhez kötődő rejtélyes legenda is sötét történetet rejt, hiszen itt következett be Gellért püspök kegyetlen halála 1046-ban. A velencei származású szerzetes egy szentföldi utazás során ismerkedett meg az akkori pannonhalmi apáttal, aki meghívta Magyarországra, hogy segítsen az akkor alakuló egyház megszervezésében és térítsen. Gellért püspök elfogadta a meghívást, kiemelkedő munkájának köszönhetően sokáig a trónörökös, Imre herceg nevelője is lett.

A legenda szerint a végzetes napon Gellért éppen a Duna-parton sétált a rév felé, amikor a pogány magyarok egy csoportja elfogta, majd felhurcolták a mai Gellért-hegy tetejére, ahonnan egy szöges hordóban lökték a halálba.

A szörnyű történet nyomán, már a 15. századtól Szent Gellért-hegyként hivatkoztak a dombra a korabeli forrásokban, majd később, elhelyezkedése miatt Kelen-hegyként és Pesti-hegyként is emlegették.

A 16. században érkező német telepesek Blocksbergnek nevezték el, amivel nem is tudták, hogy milyen lavinát indítanak el, hiszen a nagy európai boszorkányperek idején, a néphagyományban a Blocksberg egy kitalált sziget volt, ahol a sátán élt. A névadást azzal indokolták, hogy több rejtélyes és különös jelenséget figyeltek meg a környéken, így elindultak a domb és a boszorkányok tevékenysége közötti asszociációk.

Boszorkányság Magyarországon

A boszorkányperek és maga a boszorkányüldözés a tévhittel ellentétben ugyan a középkorban kezdődött, az újkorban is jelentős szerepe volt, és a 16. századtól kezdve a 18. századig végigsöpört Európán és az amerikai gyarmatokon is. Európai példára Magyarországon is minden pogány eredetű tevékenységet boszorkányságnak tartottak, így a gyógyfüvekkel gyógyítóktól kezdve, a babonásokon át a tragikus kimenetelű szüléseken segítő bábákig mindenki a figyelem középpontjába került.

Az első hivatalos, a témát érintő bullát 1484-ben VIII. Ince pápa adta ki, amiben összegezték a boszorkányság fő jellemvonásait és megbocsájthatatlan bűneit. A bulla részletesen kitért azokra a vádakra, amikkel az érintettek felelősségre vonhatóak: a listában említették a kereszténységtől való elfordulást, a sátánnal és ördögökkel való közösülést, a termés megrontását, illetve az emberek és állatok újszülöttjeinek elpusztítását is.

A felsorolásban szerepelt még az is, hogy a boszorkányok bűbájaik segítségével a férfiakat impotenssé, a nőket meddővé teszik, illetve a férfiakat szó szerint lóvá változtatják, hogy a hátukon közlekedhessenek, innen ered a ‘lóvá tesz’ kifejezés is.

Az országban a jelenlegi adatok szerint körülbelül 850 nőt és férfit ítéltek el boszorkányság miatt, a legtöbb halálos ítélet és kivégzés Szegeden történt, a mai Budapest pedig a második helyet foglalja el.

Mivel a boszorkányok elítéléséhez nem volt szükség különösebb tárgyi bizonyítékra, sokaknak kapóra jött, hogy olyanokat gyanúsítsanak meg, akikkel éppen valami személyes bajuk volt, így nem volt ritka, hogy a férjek feleségeik, a feleségek pedig anyósaik vagy szomszédjuk ellen tettek feljelentést.

A leggyakoribb vádak a perek során a méregkeverés, a jövendölés és a rontó bűbájok alkalmazása volt, de a megigézés és a boszorkány-összejöveteleken való részvétel is gyakran szóba került. A históriák szerint a boszorkányok Szent György napján, pünkösdkor és Luca-napon gyűltek össze, illetve év közben is gyakran találkoztak szombat éjszakánként, ezeknek fővárosi helyszíne pedig a Gellért-hegy volt.

A magyar boszorkányhegy

Sok teória és történet kering arról, hogy miért éppen a Gellért-hegy híresült el a köztudatban, mint budapesti boszorkányok fő helyszíne, majd hogyan köznevesült el a fogalom. Sokan a régi kelta hagyományoknak tulajdonítják a helyszínválasztást, míg mások szerint a környék misztikus jellege, a gyógyító források és a rejtélyes barlangok állnak a háttérben.

Egy biztos: a 17. századi perek beszámolóiban már rendszeresen beszélnek arról a tanúk, hogy éjszakánként a seprűjükön repkedő boszorkányokat láttak a hegy tetején. Ennek híre pedig olyan gyorsan terjedt el, hogy hamarosan minden dombra, ahol boszorkányság folyt, országszerte “gellérthegy”-ként hivatkoztak, a vádiratokban pedig a “gellérthegyre járás” szerepelt.

Az első Gellért-heggyel kapcsolatos, országos szinten is korai boszorkányperre 1682. január 24-én került sor, amikor Dániel Kovácsnét és Csókási Györgynét is előállítottak, vádként pedig az állt, hogy túlságosan sokat jártak a hegyre, ahol feltételezhetően mások megrontásán szorgoskodtak. Az egyik leghíresebb eset pedig Kis Istvánné 1700. november 7-i tárgyalása volt, az asszonyt megégették, mert az ítélet szerint a hegyen töltött ideje alatt barátságot kötött az ördöggel és orgiákat szervezett vele.

Ugyan a boszorkányégetéseknek az 1720-as évek végén Mária Terézia új intézkedéseinek köszönhetően vége szakadt, a néphagyományban máig számos legenda kering a Gellért-hegyen tevékenykedő boszorkányokról, amiknek valóságalapját máig misztikum övezi.

Ha több izgalmas városi legendáról is olvasnál:

Platánfák és paranormális jelenségek: Séta a Kodály-köröndön

Az Oktogon és a Hősök tere között található körönd várostörténetileg is izgalmas helyszín: fái, szobrai és épületei pedig számos titkot rejtegetnek.

Funzine

Mi is az az imposztorszindróma?

Az imposztorszindróma rejtélyes kifejezése egyfajta önértékelési zavart takar, aminek következtében az egyén nem saját érdemeinek éli meg a sikereit, hanem azt érzi, hogy minden eredménye csak a véletlen vagy a szerencse szüleménye.

Nevét az angol impostor szóból kapta, ami szélhámost, csalót jelent, arra utalva, hogy az imposztorszindrómában szenvedők folyamatos félelemben élnek, hogy egyszer lehull róluk a lepel, és mindenki rájön, hogy nem is olyan jók, mint amilyennek gondolják őket.

Pauline Clance és Suzanne Imes amerikai pszichológusnők 1978-ban a jelenséget “a szélhámosság egy intenzív belső tapasztalásaként” definiálták. A témában először elkészült kutatáshoz 150 sikeres, sok elismeréssel bíró embert vontak be, hogy rajtuk keresztül térképezzék fel a lehetséges okokat, tüneteket és a jelenség előfordulásának gyakoriságát.

Kutatásaik szerint, amiket későbbi vizsgálatok is megerősítettek, az imposztorszindróma a magasan képzett nők körében a leggyakoribb, akik folyamatosan az átlagon felül teljesítenek és sok esetben magas pozíciót töltenek be munkahelyükön. Emögött feltehetőleg az évezredek alatt felállított nemi szerepek állnak, amelyek következtében még mindig sok esetben negatív a sikeres nők megítélése a hagyományosan férfiak uralta közegekben.

Hogyan ismered fel az imposztorszindrómát?

Az imposztorszindróma tüneteihez hasonló érzéseket és gondolatokat az emberek 70%-a átél, amikor például kételkedik a képességeiben egy vizsga előtt, vagy elbizonytalanodik önmagában egy új feladat előtt. Ennek kóros, az élet minden területére kiterjedő megjelenésekor beszélünk imposztorszindrómáról.

Az egyik legárulkodóbb jel, hogyha kellemetlenül érzed magad a dicsérettől, és azt érzed, hogy csak kedvességből ismerik el a munkádat, illetve minden nagy eredményt azzal nyugtázol, hogy nem is volt olyan nagy dolog elérni.

További jel lehet, ha állandóan félsz, hogy egyszer lebuksz mások előtt, és mindenki rájön, hogy az általad elért sikerekhez nem is a te munkád vezetett. Sok esetben a folyamatos elégedetlenség miatt azt érzed, hogy a legjobbnak kell lenned, ha pedig meg is ugrod az irreálisan magas elvárásaidat, azt sem érzed elégnek.

Mik a lehetséges kiváltó okai?

Az imposztorszindróma lehetséges okai mögött állhat általános szorongás, alacsony önbizalom vagy kóros félelem a negatív kritikától, illetve a személyiségből fakadó tulajdonságok, mint például a perfekcionizmus, vagyis a tökéletesség utáni vágy. Emellett szintén árulkodó jel, ha a legtöbb szituációt versenyként éled meg.

Ezek mögött, sok más viselkedésmintához hasonlóan, a legtöbb esetben negatív gyerekkori tapasztalat áll: eredményközpontú szülők, testvérekkel vagy más kortársakkal való rivalizálás, illetve a gyerek korához képest túl magas teljesítmény elvárása.

A jelenség egy ördögi kör, hiszen az egyén nem érzi elégnek magát egy adott feladathoz, emiatt mindent megtesz, hogy megugorja, majd miután sikerül teljesítenie, a sikert annak tudja be, hogy nagyon felkészült. Az egyes sikerek csak újabb negatív gondolatokat szülnek, például egy munkahelyi előléptetést sem önigazolásnak könyvel el, hanem ezzel egy még inkább olyan közegben érzi magát, ahol nála mindenki kompetensebb.

Az imposztorok 5 típusa

Az imposztorszindróma kutatója és szakértője, Valerie Young öt alcsoportba osztotta be az “imposztorokat”, ezek megismerése és önmagunk beazonosítása pedig sok esetben segíthet a probléma gyökerének megtalálásában és kezelésében.

A perfekcionista

Elvárja, hogy elérje a célokat, amiket magának támasztott, ám ritkán elégedett, mert még a tökéletes eredménynél is azt érzi, hogy jobban is teljesíthetett volna. Úgy érzi, munkája értékét csakis a minőség határozza meg, ezért folyamatosan csak a hibáira fókuszál.

A szakértő

Folyton tanul és képezi magát, de sosem elégedett a tudása mélységével. Úgy érzi, munkája értékét a mennyiség és a minőség határozza meg, ezért belső nyomást érez, hogy a szakterületén belül mindenhez értsen. Mielőtt valamibe belefogna, minden egyes dolognak utánajár az adott témával kapcsolatban, különben butának és inkompetensnek érzi magát.

A szólista

Azt érzi, egy egy embert az határoz meg, hogyan végzi el a feladatait, így a segítségkérést gyengeségnek hiszi és mindig elutasítja. Ahhoz, hogy megérdemeltnek gondolja a teljesítményét, kizárólag egyedül kell dolgoznia, a legkomplexebb feladatokat is a saját kezében szeretne tartani.

A született zseni

Elérhetetlen célokat állít fel és nagyon megviseli, ha nem tudja őket teljesíteni. Úgy érzi, munkája értékét a könnyedség és a gyorsaság határozza meg, így ha egy helyzetet vagy munkát csak erőfeszítéssel tud megoldani, szánalmasnak és szégyenteljesnek érzi magát.

A szuperhős

Az élet minden területén, minden szerepben elvárja, hogy tökéletesen teljesítsen, ami kiégéshez vezet. Folyamatosan kritizálja önmagát, úgy érzi, munkáját az határozza meg, hogy mindenkinél többet és jobbat tesz le az asztalra. Ennek következtében sok esetben munkamániás, amire gyakran rámennek az emberi kapcsolatai is.

Hogyan segíthetsz magadon?

Ha magadra ismertél a leírásban, nem kell megijedned, hiszen kellő figyelemmel és tudatossággal menedzselhető, sőt le is győzhető a berögzült séma. Érdemes elsősorban tisztázni és feltérképezni a probléma gyökerét, hogy azok orvoslásával könnyebben győzd le a hamis gondolatokat.

Fontos a felismerése azoknak a dolgoknak és eseményeknek, amelyek kiválthatják vagy beindíthatják az ördögi kört, és tudatosan elhatárolódni a másokhoz való hasonlítgatástól, a “csak szerencsém volt” és a “nem is volt olyan nagy dolog” gondolatoktól.

A türelem, megértés és tudatos odafigyelés mellett segíthet egy sikerlista létrehozása is, amiben felsorolod, hogy miért vagy elég egy adott feladathoz, vagy egy sikernaplóban folyamatosan vezetheted, miket értél el, ehhez miket kellett teljesítened, és milyen kihívásokat győztél le. Hasonlóan hasznos lehet egy nap végi áttekintés, amiben összegzed, hogy aznapra miket kellett megcsinálnod, és skála szerint, objektívan értékeled a feladatok sikerességét.

Természetesen, ha ezek az apró praktikák nem válnak be, és azt érzed, hogy ezen egyedül nem tudsz túllendülni, fordulj szakemberhez, akivel együtt dolgozva találhattok megoldást!

Ha más pszichológiai jelenségről is olvasnál:

Gaslighting, avagy a legalattomosabb érzelmi manipuláció

Mindent a gázláng-effektusról, ami a 21. századi érzelmi és pszichológiai bántalmazás egyik legsunyibb formája és több embert érint, mint hinnénk.

Funzine

Kihívásokkal teli gyermekkor

Marilyn Monroe Norma Jeane Mortenson néven 1926. június 1-jén látta meg a napvilágot Los Angelesben, a filmiparban dolgozó Gladys Baker (leánykori nevén Monroe) gyermekeként. Édesapja kiléte a mai napig bizonytalan.

Gladys először 15 évesen ment férjhez, majd két évvel később újra megházasodott, de vele is hamar különváltak, még azelőtt, hogy Marilynnel terhes lett. A lány születési anyakönyvében ugyan Gladys második férje szerepel, édesapja valószínűleg Charles Stanley Gifford, akivel anyja viszonyt folytatott.

A fiatal Gladys nem állt készen az anyaságra, ezért a pár hónapos kislányt nevelőotthonba adta, ahonnan hamar különböző nevelőszülőkhöz került, majd mikor biológiai anyja úgy érezte, hogy talpra állt, visszavette magához Marilynt és egy kis kertes házba költöztek Hollywoodba.

A nyugodt családi légkör sajnos nem tartott sokáig, hiszen a költözés után pár hónappal Gladys idegösszeroppanást kapott, kórházba került, majd paranoid skizofréniával diagnosztizálták és élete hátralévő éveit különböző szanatóriumokban töltötte. A kislánynak ekkor nem árulták el, hogy pontosan mi történt, csak annyit mondtak, hogy édesanyja meghalt, Marilyn pedig csak felnőtt korában tudta meg az igazságot.

Az ekkor 7 éves kislány ismét visszakerült a rendszerbe, aminek köszönhetően 12 éves korára összesen hét különböző családnál és három árvaházban fordult meg. A folyamatos változás miatt nem sikerült stabil kapcsolatot kialakítania az emberekkel, bizalmatlanságát pedig tovább fokozta, hogy három nevelőcsaládnál is szexuális bántalmazás érte.

Utolsó nevelőszülője államon kívül kapott állást, ahova a törvények értelmében nem vihette magával nevelt lányát, ezért inkább lemondott róla. Marilyn ezután, annak érdekében, hogy ne kelljen visszakerülnie ismét a már jól ismert állami gondozásba, 16 évesen férjhez ment. 1942-ben házasodott össze az akkor 21 éves James Dougherty gyári munkással, aki a lány szomszédjában lakott.

Ezzel egy időben az iskolát otthagyta és háztartásbeliként gondoskodott férjéről. Kapcsolatukról később annyit nyilatkozott, hogy nem volt nagyon miről beszélniük, csak unatkoztak egymás mellett. A háború miatt Jamest behívták a hadseregbe, Marilyn így az anyósához költözött, akivel együtt egy haditechnikához szükséges termékeket előkészítő gyárban dolgoztak.

Úton a világhírnév felé

1944 nyarán David Conover fényképész a gyárba látogatott, hogy a légierő megbízásából fényképeket készítsen az itt dolgozó lányokról, amiket később propagandacélokra használhatnak. Ekkor fotózta le a különleges kisugárzással bíró Marilynt, akit rögtön kiszúrt a sok lány közül. A fotónak akkora sikere lett, hogy Marilyn hamarosan le is szerződött egy modellügynökséggel, ám ez házassága végét is jelentette, hiszen férje és családja óriási szégyennek élték meg a lány által választott karriert.

Az egyre több címlapon szereplő lány a Norma Jean művésznevet használta, szépségére pedig nemcsak a modellvilág, hanem a filmszakma is felfigyelt. Az 1940-es évek végére már mellékszerepeket kapott a 20th Century Fox és a Columbia Pictures filmstúdióknál, majd állandó szerződést is kötöttek vele, ám elsősorban nem kimagasló teljesítménye miatt, hanem azért, hogy nehogy lecsapjon egy másik cég egy ilyen ígéretes tehetségre.

Ekkor kapta mára már mindenkinek ismerősen csengő nevét is: egyik rendezőjét Marilyn Miller Brodway-sztárra emlékeztette, hozzá jól passzoló vezetéknévként pedig felvette anyja leánykori nevét.

A Marilyn-jelenség megszületése

1951-ben egyre többen ismerték meg az akkorra már számos vígjátékban és drámában szereplő színésznőt, ezért ügynöksége beíratta őt ének- és táncórákra, illetve beszédtanárhoz is, hogy tovább fejlődhessen.

Mint sok más színészt, Marilynt is hamar bekategorizálták: a “buta szöszi” szerepből élete végéig nem tudott szabadulni. Legtöbbször olyan, naiv hölgyszerepeket kapott, akik elragadó kinézetükkel elnyerik választottuk szerelmét.

Átlagon felüli szépsége és különleges kisugárzása miatt hamar felfigyeltek rá a szakmában, filmszerepek mellett pedig más pozíciókban is kipróbálhatta magát, ő volt például az Oscar-díj átadási gálájának műsorvezetője 1951-ben.

A közönség is megőrült érte: hetente több ezer rajongói levelet kapott, hotelekbe már csak álnéven tudott bejelentkezni, hogy ne rohamozzák meg a fotósok hadai, emellett a Stars and Stripes katonai folyóirat 1951 legszebb pin-up girljének választotta.

Sikereit nem mindenki nézte jó szemmel, a konkurens filmstúdió annak érdekében, hogy megtörje a lány karrierjét, kiszivárogtatta a róla 1949-ben készült meztelen naptárfotókat, ám tervük fordítva sült el, hiszen ezzel még nagyobb felhajtást generálták körülötte.

A botrány másik hozadéka volt az is, hogy Marilyn egyre többször viselt kihívó öltözetet, interjúkban pedig arról beszélt, hogy nem hord fehérneműt és az ágyban csak Chanel parfümöt visel magán. A már akkor is szexszimbólumnak tartott lány a Playboy alapítóját, Hugh Hefner-t is lenyűgözte, így ő lett a magazin első címlaplánya 1953-ban.

A szépség átka

A szórakoztatóiparba hirtelen belecsöppenő fiatal lányból hamar szexikont akart kreálni a filmes szakma, így az első forgatása előtt göndör barna tincseit szőkére festették és kiegyenesítették, majd elektrolízissel kiszedték elől a haját, hogy magasabb legyen a homloka. Ezek után fogait is korrigálták, állkapcsába pedig szilikonprotézist ültettek.

A beavatkozások után nem kevés önbizalomhiányban szenvedő lány testképzavara is ekkortól datálható: míg mások valósággal odáig voltak az alakjáért, ő kényelmetlenül érezte magát a bőrében, a különböző diétáktól pedig annyira ingadozott a súlya, hogy későbbi forgatásain minden ruháját több méretben készítették el.

Filmsikerek

Első főszerepét az 1953-as Niagara című film noir-ban kapta, ami egyben az év legjövedelmezőbb filmje is lett, sokak szerint azért is, mert több pár perces jelenetben is csak egy szál törülköző takarta a csinos színésznőt.

Legsikeresebb filmje, ami a kritikusok elismerését is kivívta a Hogyan fogjunk milliomost? volt, ezután azonban összeveszett a filmstúdióval, mert nehezményezte, hogy nem kap megfelelő fizetést annak ellenére, hogy miatta mennek el a nézők megnézni a filmeket, illetve a beskatulyázásból is elege lett.

Szakmai karrierjét saját kezébe akarta venni, így egy új élet reményében, 1954-ben New Yorkba költözött, ahol megalapította a Marilyn Monroe Productions (MMP) céget, illetve elkezdett magánórákra járni, hogy még jobb színésznő születhessen belőle.

Munkásságának jót tett a kis szünet és az új irány: 1959-ben a Van, aki forrón szereti c. vígjátékban Tony Curtis oldalán nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat, aminek köszönhetően ismét egyre több szerepet kapott.

Magánéleti nehézségek

Míg szakmai sikerei egymást követték és az évek során világhírnévre tett szert, magánélete közel sem volt ilyen zökkenőmentes, hiszen gyerekkori traumái és szorongásai végigkísérték életét, az egyre növekvő stressz miatt pedig altatókat kezdett szedni, amiket sokszor alkohollal öblített le.

1954-ben San Franciscóban összeházasodott Joe DiMaggio baseballjátékossal, akivel ugyan kívülről álompárnak tűntek, rengeteget veszekedtek, a férfi folyamatos féltékenykedése pedig többször fizikai erőszakba csapott át. A rövid házasság után kis ideig Marlon Brandóval találkozgatott, majd megismerte Arthur Millert, akivel 1956-ban, a zsidó vallás felvétele után összeházasodott.

Az öt éven át tartó házasságuk alatt Marilyn többször is teherbe esett, majd elvetélt, az emiatt felgyülemlő feszültség és a lány romló mentális állapota miatt hamar szétköltöztek, majd 1961-ben el is váltak.

Magánéleti válsága a karrierjét is veszélybe sorolta: az addig tisztességes munkavégzéséről híres színésznő egyre többet késett a forgatásokról, folyamatosan akadékoskodott a kollégáival, sokszor pedig a szövegét sem tudta.

Utolsó elkészült filmje, az 1961-es Kallódó emberek forgatásán többször begyógyszerezve jelent meg, ami miatt felfüggesztették a forgatást és egy hétre kórházba szállították. A forgatás befejezése alatt epegörcsök és egyéb hasi problémák gyötörték, visszatérő depressziója miatt pedig befektették egy jó nevű szanatóriumba, amit saját felelősségén pár hét után ott hagyott.

1962, az utolsó év

1962. május 19-én Marilyn részt vett John Fitzgerald Kennedy elnök New York-i születésnapi ünnepségén, ahol a színpadon mindenki előtt feszes, kristályokkal díszített ruhában énekelte el a mára már ikonikusnak számító “Boldog születésnapot, elnök úr!” című dalt.

Az esemény nagy port kavart a sajtóban, hiszen már jó ideje mentek a találgatások kettejük titkos viszonyáról, ez a fajta rivaldafény pedig nem segített a lány mentális állapotán. A gyógyszerfüggőségben szenvedő Marilyn egyre többet betegeskedett, forgatásait így gyakran le kellett mondania, depressziója pedig végleg felőrölte.

Holttestére pszichiátere talált rá 1962. augusztus 5-én kora hajnalban, ágyán pedig különböző altatók dobozai hevertek, halálát több mint 40 gyógyszer bevétele okozta. A fiatal lány váratlan halála világszerte sokkolta az embereket, hiszen míg közeli hozzátartozói és orvosai tudták, hogy nagy a baj, a nagyközönség csak a sikert és a csillogást látta.

Marilyn Monroe-t Los Angelesben helyezték végső nyugalomra, ahol több száz fős tömeg kísérte el utolsó útjára.

Margitszigeti Víztorony

Habár már az 1870-es években fürdőház, vendéglő és két szálloda várta a Margitszigetre látogatókat, a tömegek számára is elérhető városi pihenőparkká csak az 1900-as évek elején kezdett válni, nagyrészt a szigetre vezető szárnyhíd átadásának köszönhetően.

A Közmunkatanács kezelésében lévő közkert fenntartásához szükséges öntözővíz biztosítása érdekében 1911-ben épült meg hazánk leghíresebb víztornya, amely a 60-as évektől kezdődően kizárólag kiállítóhelyként és kilátótoronyként funkcionál.

A vasbetontechnológia úttörőjének számító Zielinski Szilárd építőmérnök és Ray Rezső Vilmos építész tervei alapján felhúzott szecessziós remekmű 57 méteres magasságának köszönhetően messziről is jól látszik, nyolcerkélyes panorámaterméből pedig páratlan kilátás nyílik az egész városra.

Újpesti Víztorony

A belga Compagnie Générále des Conduites d’ Eau Liége Belgique társaság pénzéből 1912-ben megvalósult Újpesti Víztorony ugyan alig 90 évig láthatta el funkcióját, a vasbeton-tégla szerkezetű, 57 méter magas szecessziós vízmű a mai napig a városrész egyik szimbóluma.

Tervezői Dümmerling Ödön és Mihailich Győző voltak, az akkor még önálló településnek számító Újpest 55 000 fős lakosságának (és gyárainak) vízellátásáért pedig egy 1500 köbméter térfogatú, 15 méter átmérőjű tartály felelt.

A tornyot 1944-ben a nyilasok megpróbálták felrobbantani, ám az újpesti partizánoknak ezt sikerült megakadályozni: a hőstettnek tábla állít emléket a műtárgy falán.

Svábhegyi Víztorony

A Hegyvidék vízellátásáért felelős Svábhegyi Víztorony egyike Budapest azon kevés víztornyainak, amelyek több mint egy évszázaddal átadásukat követően még mindig működnek.

A Margitszigeti Víztornyot is jegyző Zielinski Szilárd által papírra vetett, majd 1912-ben üzembe helyezett, nyolcszögalaprajzú vasbeton építmény 30 méter magas, stílusát tekintve a historizáló-szecessziós építészet táborát erősíti, több mint 6 méter átmérőjű medencéje pedig 200 köbméter vizet tud befogadni.

Érdekesség, hogy a Svábhegy már a középkorban is fontos víznyerőforrásnak számított: Mátyás király 6 kilométeres vízvezetékkel biztosította a Budai Vár vízigényét.

Óbudai Gázgyár víztornya

Az 1914-ben átadott Óbudai Gázgyár nem csak a mézeskalácsház-esztétikát megvalósító munkás- és tisztviselőtelep okán tartozik a kora 20. századi Magyarország legjobban sikerült ipari beruházásai közé, hanem a város talán legszebb víztornya miatt is.

Az 55 méter magas, várkastélyokat megidéző torony esténként kékesfehér színben derengő hatalmas óralapja akár a Big Bent is eszünkbe juttathatja, míg három, egyenként 36 méteres szomszédjában a gáz és kátrány tárolására alkalmas tartályokat helyezték el.

A gyár egészen 1984-ig működött, a tornyok viszont tovább élnek a magyar Szilícium-völgyként is becézett Graphisoft Park látványos díszeiként.

Mesébe illő sétaútvonal az Óbudai Gázgyári lakótelepeken

A hely, ahol megállt az idő: varázslatos város a városban, sétával egybekötött időutazás, a múlt kincseinek felfedezése az Óbudai Gázgyári lakótelepeken.

Funzine

Budafoki Víztorony

A főváros legfiatalabb víztornyát 2008-ban adták át, és a Tétényi-fennsíkon, a Memento Park közelében található.

A 3000 köbméteres tárolókapacitású, 42 méter magas struktúra külsejét tekintve sem áll túl távol a magyarországi szocializmus építészeti formanyelvétől, hagyományosnak mondható megjelenését azonban feloldja a szerkezet aszimmetrikus kialakítása: a félbevágott gömbhéjkehely patkó alakú törzse ugyanis nem annak súlypontja alatt helyezkedik el, a forma két alkotóeleme, a tartály és a láb elválnak egymástól, így az eredmény egy, a műfaj korábbi képviselőihez képest sokkal könnyedebb, már-már lebegő hatást keltő betonépítmény.

Budafok 7 felfedezni való kincse, amiért megéri nyakunkba venni a várost

Budafok, korábbi nevén Promontor voltaképpen egy kisváros a nagyvárosban, ahol a főváros külső kerületeihez hasonlóan mai napig számos kincsre lelhetünk.

Funzine

MÁVAG Kolónia víztornya

A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak munkásai, tisztviselői és családjaik számára 1909-ben megépített Kolónia egy valódi miniatűr város volt saját mozival, könyvtárral, étteremmel, orvosi rendelővel, tekepályával, óvodával, sőt a mintegy 2000 lakó még egy nyilvános fürdőházat is kapott!

A pontot az i-re az erődszerű kialakítású lakótelep közösségi házából az ég felé törő, középkori donjonokra hajazó, 56 méter magas víztorony tette fel: Lipták Pál vizet ma már csak nyomokban tartalmazó tervezése ugyan messze nem a mezőny legformásabb darabja, ennek ellenére is a budapesti városkép egyik szerethető, ódon hangulatot sugárzó eleme.

Különleges érzés kerít hatalmába Budapest egykori vasutas lakótelepén

A Keleti Pályaudvar közvetlen közelében található Ganz-MÁVAG Kolónia ügyesen megbújuk a fővárosi rengetegben, pedig különleges ...

Funzine