Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi után az Ezeregy éjszaka virágai. Bozsik Yvette-tel saját társulatának bemutatójáról beszéltünk, amelyet a Nemzeti Táncszínházban mutatnak be a napokban.
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséit tavaly év végén mutatták be a Nemzeti Táncszínházban. Van kapcsolat az akkori gyerekelőadás és a mostani, felnőtteknek szóló között?
Az akkori előadás alapját mesék adták. Itt is a gyűjteményből válogatnak vagy egy szélesebb merítés lesz? Ha igen, akkor milyen történeteket építettek még bele a munkába? Az előadásban nem az Ezeregyéjszaka meséi vesszük alapul, hanem absztrakt megközelítésben fogjuk látni a férfi és a nő, az ellentétek találkozását. Nem lesz vetítés sem, a színpadkép teljesen más lesz, mint a gyerekelőadásé. Ebben a fények és a testek fognak dominálni. Fontos látványbeli szerepe lesz a jelmezeknek, melyeket Juristovszky Sosa tervezett. Az előadás elvontan formában ugyan, de a különböző találkozások és kapcsolatok története, közülük kiemelkedik egy szóló pár, Fülöp Tímea és Vati Tamás furcsa násza.
Az előadás színlapja Bruno Bettelheim gyermekpszichológust, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című kötet szerzőjét idézi. Közérthetően – és nagyon általánosítva – a szerző minden mesét a nemiségre vezet vissza. A kötet inspirálta az új munkát vagy csupán Az Ezeregyéjszaka legszebb meséinek értelmezéséhez használták?
Az új előadást nem a kötet inspirálta, hanem sokkal inkább erotikus álmok, fantáziák, illetve az a világ, amelyet Pasolini azonos című filmjében álábrázol. A film vadsága és nyers ereje ihlette az előadást, amely azonban nem archaizál, a mai világban játszódik.
Nem ez az első olyan előadás, amelyhez Philippe Héritier szerezte a zenét, nem ez az első együttműködésük. Ritka az ilyen hosszú „kapcsolat” társulat és zeneszerző között. Mi a titok? Hogyan sikerült őt egyáltalán megtalálni?
Philippe Heritier-vel 1993-ban, az edinburgh-i fesztivál kritikusi fődíjával is elismert Estély című előadásom óta dolgozunk együtt rendszeresen, ez volt az első olyan darabom, amelynek ő komponálta a zenéjét. A svájci Da Motus! együttessel készítettem egy közös produkciót, amelyhez ő szerezte a zenét, ott szerettem bele a zenéjébe. Úgy tudunk együtt dolgozni, hogy én csak elmesélem neki az előadás világát, és ő még soha nem küldött olyan zenét, amivel ne lettem volna maradéktalanul elégedett. Minden kompozícióját fenntartás nélkül elfogadom.
Mi lesz az előadás jövője? A Nemzeti Táncszínházon kívül megy még valahová?
A bemutató március 24-én 19 órakor lesz a Nemzeti Táncszínházban, ahol repertoáron marad, és bemutatunk belőle egy részletet Egerben is, a Tánc Világnapján, április 29-én.
Fotó: Horváth Judit