A Cimbaliband immáron hat éve zenél a jó hangulatért, és a népzene megszerettetéséért. Fiatalok és idősek egyaránt tombolnak koncertjeiken itthon és külföldön, felfedezve a cimbalom ízeit, illetve a hagyományos és modern ütemek egyedi egyvelegét. Az alapító tag és cimbalmos Unger Balázzsal, illetve a dobos Horváth Dániellel csevegtem népzenei divatról, stíluskeveredésekről, véleményekről, emlékekről és tervekről.
Hogyan jellemeznétek a zenekart?
Unger Balázs: Nemzetiségünket és zenei hátterünket is tekintve sokfélék vagyunk. Akad köztünk dél-szláv harmonikás, roma-zsidó nagybőgős, mi az öcsémmel (Unger Gergő, gitár, vokál – a szerk.) pedig félig sváb, félig magyar családból származunk. Örömzenét játszunk keretek nélkül, de a cimbalomé a főszerep. Szeretnénk megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal ezt a hangszert és a népzenét.
Horváth Dániel: Azt szeretnénk, hogy ugyanúgy bulizzanak, mint máskor, csak kivételesen ne elektronikus zenére, hanem igazán minőségi dallamokra. A Cimbalibandban komoly technikai és hangzásbeli felkészültség van, a tagok pedig mind virtuóznak számítanak a saját hangszerükön.
Mit szóltok a hirtelen jött népzenei trendhez?
U.B.: Örülünk neki, hiszen ez csak kedvez nekünk. Magyarországon sajnos nem alakult ki egyöntetűen pozitív kép a népzenéről, míg a környező országokban máig megmaradt a köztudatban az adott nép zenéje, még a diszkókban is gyakran játsszák különböző feldolgozásokban. Ha itthon megemlíted valakinek a cimbalmot, azonnal egy piros mellényes, vendéglátós roma zenész ugrik be neki, aki a cirkusz polkát játssza. Mostanában ez a fals kép átalakulni látszik, ma a népzenéről legfőképpen a Csík Zenekarra asszociálnak a megkérdezettek.
Számos népzenét játszó zenekar keveri a stílusokat. Szerintetek ezt még nevezhetjük autentikus népzenének?
H.D.: A mi esetünkben a kezdetektől fogva a zenekar sajátosságának számított, hogy sokfélék vagyunk, így a zenénk is értetődően keveredik. Mi nem azért keverjük a stílusokat, mert ez éppen trendi, hanem mert alapvetően ilyenek vagyunk. Ha világszinten nézzük ezt a folyamatot, minden zenei produkció alkalmazkodik egy aktuális trendhez. Sokféle zenét hallgatok, köztük R’n’B-t is, és azt veszem észre, hogy a stíluson belül igazán autentikus zenét képviselő Beyoncé és Rihanna is belesimult a divatos, elektronikus ütemekbe. Szerintem itthon is ez történik, csak kicsiben. Mi hiába csinálnánk színtiszta népzenét, azzal nem érnénk el a fiatalokat. Nyitnunk kell a trendek felé, és közben arra kell törekednünk, hogy megőrizzük a sajátosságainkat.
Mi a véleményetek a többi népzenét játszó zenekarról?
H.D.: Bár én eredetileg jazz zenész vagyok, a népzenébe csupán két éve csöppentem bele, de szerintem az a lényeg, hogy mindenki próbálkozik. A Csík Zenekar meglovagolja a feldolgozásokat, és olyan nagy neveket állít maga mellé, mint Szörényi Levente, Bródy János és Presser Gábor.
U.B.: Illetve az újabb arcokat is, mint például Lovasi András, akivel már a fiatalokat is elérik. Ez kifejezetten jó dolog! A szomszéd zöldséges srác nemrég tőlem kért kölcsön egy Csík Zenekar cd-t, nyitni akart a népzenére, így hamarosan a Cimbalibandet is megkedvelte.
A népzenét gyakran azonosítják bizonyos politikai pártokkal. Érzitek-e ennek az előnyét/hátrányát?
U.B.: Egy kicsit igen, és nem a politikai párt mibenléte miatt, hanem a megosztás érzete miatt. Mi szeretnénk a zenét tisztán közvetíteni, és nem pedig azonosulni bármiféle politikával. Magánbeszélgetésben megvan ennek a helye, de a színpadon szerintem nincs.
H.D.: Külföldön rengeteg olyan eset van, ahol zenészek nyíltan felvállalják a politikai beállítottságaikat. Szerintem a zenét nem érdemes keverni a politikával, mert lehet valaki jó zenész, de attól még nem biztos, hogy jó politikus is. Zenekaron belül is megoszlanak a nézeteink, de a zenélésért vagyunk együtt.
Visszatudtok-e emlékezni egy-két különleges élményre a zenekar életében?
U.B.: Nemrég voltunk Japánban, a World Music and Dance Festival-on játszottunk. Meseszerű élmény volt megénekeltetni a japánokat magyarul. Jártunk Finnországban is, a legnagyobb skandináv világzenei fesztiválon, Olaszországban pedig visszatérő vendégek vagyunk. Külföldön a cimbalom kuriózumnak számít, így nincs szükség angol énekre, teljesen megállják a helyüket a magyar dalok. A legutóbbi Castro Bisztrós koncertünk is emlékezetes volt, asztal- és hastánccal megfűszerezve. Sok a jó élmény!
Tervek?
H.D.: Novemberben, a Fonóban kerül bemutatásra egy új projekt, a Fricska táncegyüttessel közösen. Igazi show műsorral készülünk! Külföldön továbbra is aktívak leszünk, szeretnénk még több helyet felfedezni. Nem sok hasonló van ahhoz, amit mi csinálunk, így megpróbáljuk kiaknázni ezt az egyediséget, amennyire csak lehet.
U.B.: Nem tudom, hogy elfogunk-e valaha érni hatalmas nemzetközi sikereket. Egyelőre viszont nagyon szeretünk egy évben többször utazgatni, mert feltöltenek minket ezek a külföldi utak. Ameddig ennyire szeretnek minket, és várnak, mi mindig menni fogunk!
Kabarcz Rebeka