Október 16-án mutatják be a Magyar Filmhét keretein belül a Senki szigetét, Török Ferenc, a kultikus Moszkva tér megteremtőjének új filmjét. A fiatal tehetséges színészek, mint Bánfalvi Eszter, Mohai Tamás vagy Jakab Juli mellett a filmkockákon olyan nagy nevek is feltűnnek, mint Stohl András, Schell Judit vagy Margitai Ági. A rendezővel az alkotás figuráiról, a különleges látványvilágról, a tipikus Török Ferenc-filmekről és a magyar filmiparról beszéltünk, de azt is megtudtuk, megéri-e jó nőkkel és szép férfiakkal dolgozni…
A film leírásaiban a „valóságtól kissé elemelt Budapestről” beszélnek. Hogyan kell ezt érteni?
Ez a történet egy nagyvárosi mese. Nem feltétlenül dokumentarista film, inkább egy kitalált történet, amit mi adaptáltunk a mai Budapestre egy olyan speciális látványvilággal, amit képzőművészek, dizájnerek és operatőr közreműködésével kreáltunk. Nagyon erősen támaszkodik arra a street art hagyományra, ami Budapestet a 2010-es években jellemzi. Stark Attilék tevékenysége nagyon hatással volt a főváros belvárosára, romkocsmáira és szórakozóhelyeire és közösségi tereinek dizájnjára, látványvilágára. Ezt próbáltuk beemelni ebbe a mesebeli történetbe.
Ismét olyan emberekről van szó, akik nem találják magukat ebben a világban. Miért jók ezek a karakterek?
Ez egy alapvető műfaj, ezt úgy szokták hívni, hogy „coming of age” mozi. A mára jellemző hosszúra nyúlt kamaszkornak a kedvelt filmstílusa. Tehát adott egy fiatalokról szóló útkeresős alaptörténet. Összeakad három ember, aki nyáron éppen nem tudja, hogy mit kezdjen magával, mindenki máshonnan jön és máshová tart, egy albérletben pedig összefutnak a szálak. Ez ugyanolyan műfaj, mint a vígjáték vagy akció. De persze ez alapvetően nem azt jelenti, hogy ebben a filmben nincsenek vígjátékos és akciófilmes jelenetek, de az alapja akkor is egy felnövekvés történet.
„ez a történet egy nagyvárosi mese”
Bánfalvi Eszter azt mondta, hogy ez nem egy tipikus Török Ferenc film lesz…
Hát én eddig minden filmemmel szerettem volna nem tipikus Török Ferenc filmet forgatni (nevet). Tehát ez egy nagyon nagy dicséret, mert nem nagyon szeretném ugyanazt a filmet húszszor egymás után elkészíteni ugyanazokkal a szereplőkkel. Mindig kísérletezem azzal, hogy újat mutassak. Fontos, hogy most nem én írtam a forgatókönyvet, hanem Sándor Pál keresett meg, hogy öltöztessem fel és formázzam a lehető legjobban a saját ízlésem és tudásom szerint. Ez alapvetően új fordulat és kísérlet számomra, hogy nem a saját sztorimat mesélem el, hanem más szerző forgatókönyvét.
Amitől viszont úgy hallottam forgatás során többször el is rugaszkodott. Ez mennyire kockázatos lépés?
Ez a legkockázatosabb lépés. De általában ezt a kockázatos lépést vállalom, ez már sajátommá vált. Viszonylag kis költségvetésű filmeket forgatok, amikben a forgatókönyv nem egy szentírás, az improvizáció és a színészi játék eredetisége sokkal inkább fontosabb. Vagyis az aktív színészi játék, mikor a színészek saját szövegeket, saját történeteket hoznak a filmbe. Hitelesítik a történetet, mert a filmet nem a rendező, hanem a színészek mesélik el, ők a médiumok, ezért szeretem ha aktívak, és nem megírt szöveget mondanak, hanem azt a saját szájuk íze szerint alakítják.
„eddig minden filmemmel szerettem volna nem tipikus Török Ferenc filmet forgatni”
Elvárás ezek szerint, hogy a színészek beleszóljanak a figurájukba?
Onnantól kezdve, hogy ki van osztva egy szerep valakire, nem kell beleszólnia a figurába, mert akkor már a színész maga lesz az a szerep, a karakter eggyé válik az énjével.
Schell Judit fogalmazott úgy, hogy az ő karaktere igazi hitchcocki figura. Az ő szerepéről keveset tudunk, holott a közönség őt például nagyon visszavárja filmvászonra.
Igen, Schell Judité talán a legtitokzatosabb figura. A promócióban fiatal színészek vannak ugyan csak kiemelve, de nagyon komoly színészi erők mozognak a háttérben: Margitai Ági, Schell Judit, Keresztes Tamás, Stohl András! Arra törekszünk, hogy az ő szerepük nem csak a filmben, hanem a kommunikációban is titokzatos legyen. Hitchcockinak azért nem nevezném, de az biztos, hogy sejtelmes háttértörténete van ennek a felnövekvős történetnek. Nem thriller, de játszik olyan elemekkel, amik feszültséget teremtenek, a történetünknek újabb és újabb energiát adnak.
„onnantól kezdve, hogy ki van osztva egy szerep valakire, nem kell beleszólnia a figurába, mert akkor már a színész maga lesz az a szerep, a karakter eggyé válik az énjével”
Mohai Tamásról nyilatkozta, hogy ő lesz a jövő jó pasija, ahogy Karalyos Gábor is sokak kedvence lett a Moszkva tér idején. A női szereplők is rendkívül dekoratívak. Biztosíték jó nőkkel és szép férfiakkal dolgozni?
Ha már Schell Judit Hitchcockot emlegette, én is megteszem. Ez pont Hitchcocki tradíció, de például Woody Allen is nagyon szeret szép színészekkel dolgozni. Ez egy nagyon nehéz kérdés, a szépségkultusz mindig a művészet egyik alapproblémája volt. Most úgy futottam neki ennek a történetnek, hogy nagyon pozitív szeretnék lenni, és ha lehet, sok nézőhöz el szeretnék jutni. Mikor a szereplőket válogattam, így erre is figyeltem, persze azért nem fotómodelleket kerestem. De azon kívül, hogy ezek a szereplők jól néznek ki, mindegyik nagyon okos és gondolkodó figura is. Nem a szépségüket emelném ki elsősorban, hanem eredeti személyiségüket.
Tavaszra volt tervezve a film, mégis csak most jelenik meg. Ennyi akadály lenne a magyar filmiparban?
Nagyon lelassult a piac, rengeteg film van és a forgalmazók nagyon nehezen tudják eljuttatni a moziba a filmeket. Nem a magyar filmmel van a probléma, a gyártás profi, a filmek le vannak forgatva, csak állnak a laborban, dobozokban vagy winchestereken. De kijutni a magyar mozihálózatba irtó nagy munka, nagyobb, mint pár éve volt. Inkább ez a munka tart nagyon sokáig, amíg megtalálja az ember a forgalmazót, és a forgalmazó pedig megtalálja az utat a mozikhoz. Mert ma már óriási teljesítmény bejutni a Cinema City mozikba, gyakorlatilag el is viszi az energiák nagy részét. A promóció ehhez képest nem is annyira fontos. Arra már nem marad annyi energia. Sajnos.
„kijutni a magyar mozihálózatba irtó nagy munka, nagyobb, mint pár éve volt”
A Magyar Filmhéten lesz a premier. Mennyire lehet mérföldkő ez a rendezvény?
A filmhét semmiképpen sem lesz mérföldkő. De az idei év és az őszi-téli szezon az lehet. A mi filmünk után még hét-nyolc magyar film fog kijönni, ezek két-három év elég komoly kihagyás és leállás után érkeznek. Az idei év elején kezdődött az új éra, elsősorban a két közönségfilmmel, a Coming Outtal és a Megdönteni Hajnal Tímeáttal, aztán jött a fesztiválsiker, a Fehér Isten. Már akkor megmozdult valami. Nagyon bízunk a sikeres folytatásban és abban, hogy visszacsábítjuk a fiatalokat a mozikba.
Most talán vannak olyan erők, amik újra odafordíthatják a nézőket a magyar film felé. Ezen vagyunk mi rendezők és a Filmalap is ezért dolgozik, hogy visszaszerezzük azokat az elvesztett nézőket, akik az elmúlt években az amerikai alkotások felé pártoltak. Be akarjuk bizonyítani, hogy érdemes magyar filmet nézni, mert a magyar filmek jók. Más szinten működnek és hatnak, sokkal inkább a sajátunknak érezzük őket. Itt játszódnak a városainkban, magyar nyelven beszélnek és ezek a történetek valóban rólunk szólnak. A magyar nézőnek a fiatal tehetségeink és a már jól ismert színészek valahogy sokkal közelebbi ismerősök, mint a péppé marketingelt sztárok Hollywoodból. Ha végre moziba mehetek mindig örülök, ha ismerős arcokat látok és sokkal jobban magamra vonatkoztatom a történeteket.
Interjú Bánfalvi Eszterrel, a film egyik főszereplőjével ITT!
Interjú Schell Judittal, a film egyik szereplőjével ITT!
Interjú Keresztes Tamással, a film egyik szereplőjével ITT!
Fotó: Szilágyi Lenke
