Ahogy az élet írja a legjobb sztorikat, úgy az evolúció teremti a legjobb rémeket is.
Míg Hollywood emberi bőrökbe bújtat szörnyeket és rémeket, addig néha elég lenne körbenéznünk bolygónk faunájában, hogy elfogjon minket a rettegés és megfagyjon bennünk a vér. Hét állat, amivel biztosan nem találkoznál. Talán még a filmvásznon sem…
Boa Sárkányhal
A Stomiidae család becses tagja az elbűvölő Boa Sárkányhal, mely a világ legmélyebb pontjain talált otthonra. Büszke hal, mindig felfelé néz, bár ez inkább testfelépítésének köszönhető. Bőre érdes, teste elérheti a 32 centiméter hosszúságot is. Körülbelül egy kilométeres mélységben érzi jól magát, de az éjszakai órákban gyakran merészkedik felsőbb rétegekbe, így mosolyt csalva az emberek arcára. Ragadozó, halakkal táplálkozik.
Ingolafélék
A régebbi rendszertanban a körszájúakhoz sorolták az ingolaféléket, akiket mi inkább a „tíz kilométert rohantam mikor megláttam” kategóriába sorolnánk, barátságos formáját és köralakú fogazatát nézve. Jó hír, hogy a trópusi vizeken kívül világszerte elterjedtek és kis hazánkban is jól érzik magukat a Dunában és a Tiszában. Méretük 13 centitől kezdődik, de vígan elérhetik az egy métert is. Különleges szervük a szájuk, melyen kívül rojtszerű tapogatók és erős izmok vannak, belül pedig szarufogak, nyelvüket kiválóan mozgatják előre és hátra. Emberre nem veszélyesek, halakra tapadnak rá, hogy kiszívják azok testnedvét. Azért az egy méter hosszú példányokkal vigyázzunk.
Horgászhalalakúak
Szép kiejtés verseny rémei is lehetnek a horgászhalalakúak, de mi most inkább külsejükre koncentrálunk, mely bármikor lehet inspiráció egy-egy bátrabb horrorfilm-készítőnek. Méretük 21 centiméter és egy méter között mozog, súlyuk könnyen elérheti az ötven kilogrammot is. Különösen bizalomgerjesztőek tűéles, óriási fogaik és fejük tetején található csápjaik, melyekkel áldozataikat szájukba csalogatják. Néhány fajuk veszélyeztetett, sok országban pedig különleges finomságnak számítanak, a húsuk állítólag olyan, mint a homáré. Mint a régi csoki: ronda, de finom!
Psychrolutes marcidus
Hivatalosan is a világ legrondább állatának számít a Psychrolutes marcidus, ami máig nem kapott tisztességes magyar nevet. A halacska 800 és 2500 méter közötti mélységben fordul elő, Ausztrália és Tasmania partjainál. A körülbelül harminc centiméteresre megnövő példányok leginkább annak köszönhetik kiváló szépségüket, hogy izmaikat az evolúció során elvesztették és helyette testük kocsonyás anyagból épül fel. Pikkelyeik hiánya sem növeli túlságosan bájukat. Esetlen fajta, úszás helyett inkább sodródik és aközben mindent megeszik, ami a szája elé kerül. Emberre veszélytelen .
Csillagorrú vakondok
A legkevesebb, hogy széttúrja a kertet, csak ne nézzen ránk! – Juthat eszünkbe a csillagorrú vakondokról, mely az USA északkeleti államaiban és Kanadában hozza rá a frászt a kertészekre. A vakondok orra helyén egy kellemes és dekoratív csápszerű kinövés van, melynek mindkét oldalát további 11 darab, külön-külön is mozgatható csáp díszíti, melyek különösen érzékenyek. Bár ez a dekoratív orr sokban segíti a vakondokok életét, nekünk menthetetlenül az Alien-filmek gonoszai jutnak eszünkbe, akik hasonlóan szuper érzékenyen szabták szét áldozataikat, kijőve a barátságtalan űrlények szájából. Ami még ijesztőbb, hogy láttunk már ennél csúnyább orrokat is…
Hordószemű hal
Először csak bambácska tekintetén akadhat meg a szemünk, majd kicsit kiráz minket a hideg, hogy mintha nem is lenne szeme, mikor pedig realizáljuk, hogy tökéletesen be tudunk látni a halacska agyába, már azt kívánjuk, bár sose találkoznánk ezzel a lénnyel. Mindenkit megnyugtathatunk: nem fogunk. A teljesen átlátszó fejű hordószemű hal bár messze áll a veszélyeztetett jelzőtől, mivel mélytengeri állat és körülbelül 600 méter mélyen érzi otthonosan magát, így úszás közben biztos nem fog egyszer csak elénk settenkedni. Meg amúgy sem embert eszik – inkább medúzát és halakat.
Hogy heten legyenek, mint a gonoszok, íme még egy csoda, akiről meglepő módon semmilyen információt nem találtunk az interneten.
Talán bújkál.
Talán készül valamire.
Talán rád vár.
