Április 12. az űrhajózás világnapja, és habár Magyarország Farkas Bertalan és Charles Simonyi személyében már két szülöttét is Föld-körüli pályára állította, azért az űrhajós nemzetek világraszóló bulijából most is kénytelenek vagyunk kimaradni. Ünnepelhetünk viszont otthon, néhány remek űrös science fiction és pár csomag popcorn társaságában!
A FUNIVERSITY oldalán még több sci-fi klasszikust találhattok!
Napfény
A brit fenegyerek, Danny Boyle 2007-es filmje egy újabb ékes példája volt annak, hogy a Trainspottinggal berobbant rendező számára egyszerűen nem léteznek műfaji határok, minden zsánerben otthonosan mozog, és képes azokban maradandóakat alkotni. A Napfény a Mag-féle katasztrófafilmek, a 2001: Űrodüsszeia, meg valamilyen nyolcvanas évekbeli slasher mozi összeházasítása: az alapsztori szerint a Nap haldoklik, a Föld kezd jégbe fagyni, az emberiség utolsó reménye pedig egy Manhattan méretű nukleáris bombával felszerelt űrhajó és a bolygó legjobb tudósaiból álló csapata. Már sokéves útjuk végéhez közelednek, mikor a Merkúr közelében rátalálnak arra az űrhajóra, aminek szintén a Nap bebikázása lett volna a küldetése, de évekkel korábban minden kapcsolat megszűnt annak legénységével. És itt romlik el minden. A bő másfél órás mozi bővelkedik a szemet gyönyörködtető képekben, melyekhez éteri zene, meglepő fordulatok és az idegeket pattanásig feszítő jelenetek társulnak. Nem egy szép, de buta katasztrófa-sci-fi-ről van azonban szó, a Napfény cselekményének ugyanis nagyon komoly teológiai vonulata van, az utolsó húsz perc alatt pedig garantáltan leteszed a kalapodat.
Az ötödik elem
Amikor Luc Besson nevéhez még csak jó filmek fűződtek! Az ötödik elem egyike azoknak a moziknak, amit akárhányszor láthatott az ember, ha éppen elkapja a tévében, hétszentség, hogy végignézi. Annak, aki valamilyen kozmikus véletlen miatt még nem találkozott a filmmel, azért összefoglaljuk a sztoriját: maga a megtestesült Gonosz közeledik a Föld felé, hogy minden életet elpusztítson rajta, az emberiség egyetlen reményét pedig egy Leeloo nevű földönkívüli jelenti, aki a négy földi elemet szimbolizáló négy kővel még megmentheti a bolygót – ebben pedig segítségére van Korben Dallas, a repülőtaxisofőrként dolgozó ex-kommandós. Bruce Willis az egész világmegmentős procedúrát a Die Hard-szériából átmentett, „szűnni nem akaró másnaposság” arcával csinálja végig, minden karakter telitalálat (gondoljunk csak Gary Oldman Zorgjára, vagy Christ Tucker extravagáns rádiós műsorvezetőjére, Ruby „Zöld? Szuper zöld!” Rhodra), a cselekmény az utolsó pillanatig ezer fokon pörög, a sok akció és poén mellett pedig bőven van helye ebben a filmben az érzelmeknek is.
Csillagközi invázió
A távoli jövőben az emberiség egy messzi-messzi bolygó óriási méretűre megnőtt őslakos rovarjaival háborúzgat nagy boldogan. Annyira komolyan veszi a Föld népe az idegen fenyegetést, hogy csak az válhat a totalitárius, vicces propagandavideókon keresztül mesterien bemutatott világállam állampolgárává, aki már teljesített katonai szolgálatot. A frissen végzett gimnazista, Johnny Rico is így kerül a sereghez, egyszerű közlegényként. Miután a rovarok elpusztítják Johnny szülővárosát, Buenos Airest, az emberiség egy hatalmas ellentámadásba kezd, és Johnnyt is a Klendathura vezényelik. A bolygóra érve aztán kiderül, hogy a rovarok nem is olyan buták, mint gondolták… A felszínen a Csillagközi invázió egy buta, nagyon amerikai ízvilágú akciófilm, ami az ötvenes évek óriásszörnyes sci-fijeit hivatott újra életre kelteni. Nem kell viszont nagyon mélyre beleásni magunkat a film szövetébe ahhoz, hogy a felszín alatt „megbújó” szatírát megtaláljuk: ez a mozi ugyanis elsősorban egy remek szatíra és gúnyos röpirat a háború ellen, és csak másodsorban akció-sci-fi. Kineveti az amerikaiak túlzó patriotizmusát és a beléjük oltott militarizmust, rávilágít az amerikai állam pusztító és mindent eltaposni kívánó arcára, és még arra is utalást tesz, hogy nem is a bogarak, hanem az emberiség volt az agresszor, az invazív faj. Zseniális darab, kötelező a megnézése!
Apolló 13
„Houston, van egy kis gondunk” – LIBABŐŐŐR! Mindenki ismeri az Apolló 13 sztoriját: az Apollo-program egyetlen sikertelen küldetése könnyedén úgy vonulhatott volna be a történelemkönyvekbe, mint az űrhajózás Titanic-katasztrófája, de a földi irányítás és az asztronauták leleményességének köszönhetően épségben sikerült hazahozni a lélekvesztő háromfős legénységét. Ron Howard mozija egy real-life Gravitáció, egy modern-kori (űr)odüsszeia, ember és végzet összecsapása, zseniális színészi játékkal megbolondítva: Gary Sinise, Bill Paxton, Kevin Bacon, Tom Hanks és Ed Harris is felejthetetlen alakítást nyújtanak. Amiért még külön dicséret illeti Howardot, hogy egyáltalán nem dramatizálja túl az eseményeket, mindvégig hű a valósághoz és a balszerencsés űrhajóút legapróbb részleteihez is.
Halálhajó
Ritka dolog, amikor egy teljesen középszerű akciófilm-rendező kezei közül egy ehhez hasonló pokolian őrült gyöngyszem kerül ki. Paul W.S. Andersonnak azonban összejött az, ami Simon Westnek vagy McG-nek nem, és a Mortal Kombatért valamint a Resident Evil széria néhány darabjáért felelős, egyébként pedig a Vérző olajért felelős Paul Thomas Andersonnal nem összekeverendő rendező egy tényleg időtálló sci-fi horrort tudhat magáénak. A Ragyogás, az Alien– és a Hellraiser-filmek hangulatát és látványvilágát egy homogén, torz egésszé gyúró mozi mind a kritikusoknál, mind a mozikasszákban nagy bukta lett, azóta viszont a műfaj rajongói újra felfedezték maguknak, és egy egész szép kultuszt alakítottak ki a Halálhajó körül. Sőt, a nemrég triológiává bővült Dead Space című videojáték sorozat is sokat köszönhet Anderson filmjének, ennél jobb ajánlás pedig nem is igazán kell.
A címbéli Halálhajó egyébként egy fekete lyukat hajtóműként használó űrhajó, amellyel hét évvel korábban megszakadt a kapcsolat, és amely most újból jeleket sugároz. A hajó tervezője és egy csapatnyi űrhajós mentőmisszióra indulnak, annak reményében, hogy a hajó legénysége még életben van, viszont még ők sem sejtik, hogy az űrhajó és legénysége azt a hét évet nem a galaxis egy távoli pontján, hanem a pokolban töltötték.
