Egy hónappal ezelőtt mi is beharangoztuk a Dohány utca új gyöngyszemét, a Pivo and More névre hallgató sörbisztrót, a Madách sétányon található PivoBar gasztrofókuszú kistesóját. A bisztró március 13-án, egy pénteki napon nyitotta meg kapuit, ami a babona szerint nem éppen a legszerencsésebb dátum egy ilyen manőverre, mi viszont nemrég kipróbáltuk a helyet, és megkönnyebbülten írhatjuk: a Pivo and More erősebb annál, hogy holmi rossz ómen legyűrje!
A Pivo and More enteriőrje a napjainkban oly’ népszerű indusztriális vonalat követi, de nem a látszóbetonos, négyes metrót idéző, kissé rideg változatát, hanem annak egy néhány fokkal emberközelibb verzióját, ahol a kellemes sárgás-barnás színvilág az igazán domináns. A bejárattal szemben találjuk a sörcsapot, az a melletti polcon pedig mind a 72 féle sört, amit itt kínálnak. Ha kedvünk tartja, akár mi is beállhatunk a sörcsap elé – a Pivo and More ugyanis az interaktív csapolás híve! A csapolt sörökhöz ráadásul a márkához és a sörtípushoz illő poharak is dukálnak!
Az ipari hatás az étlapon is érződik: na nem azért, mert mondjuk ételek helyett különböző gyárkéményekről és nehézipari gépekről találnánk benne fotókat, hanem mert szép súlyos fémes hatású lapokra van felvésve a sok étvágygerjesztő ínyenc fogás. Mivel alapjaiban azonban a Pivo nem egy hétköznapi, tizenkettő-egy-tucat étterem, hanem sörbisztró, ételeket sem érdemes csak úgy hasraütésszerűen választanunk: kérjük ki inkább a segítőkész pincér tanácsát, aki segít kikísérletezni a tökéletes étel-sör párosítást.
Mi előétel gyanánt és a pincér ajánlására egy Pivo korcsolyatálat kértünk ki, amihez egy belga, 10,5% fokos arany ale-t, a Piraat névre hallgató csapolt csodát választottunk. A korcsolyatál állt egyrészt három darab baconbe csavart és kolbásszal töltött datolyából, ami tökéletesen egyensúlyoz a keleti édességek ízvilágának és a „húst-hússal” konyhavilágnak a határzmezsgyéjén. Másrészt helyet foglalt még a tányéron sok-sok apró, olajban kisütött halacska (aquadella), amik panírozott hagymacsíkok hatását keltették, és még a mi tetszésünket is maradéktalanul elnyerték, ami azért különösen nagy dicséret, mert egyikünk sincs igazán oda a vizekben úszkáló kopoltyús lényekért. A halakhoz kínált wasabis majonéz pedig annyira jó találmány, hogy így, ebben a tálalásban, még órák hosszat szívesen csipegettünk-mártogattunk volna. Harmadrészt kaptunk még egy-egy pástétomos pirítóst is: az egyikre kecskegidamáj volt kenve, a másikat meg velővel szolgálták, fél pillanat alatt bepusziltuk őket, tehát nem hatalmas karéj szeletekre kell számítani, de pont emiatt nagyon jó beszélgetős-sörözős tétel a Pivo korcsolya.
Az előétel után megérkeztek asztalunkhoz a levesek is, név szerint egy póréhagymaleves, és a hely egyik zászlóshajójának számító libamájkrémleves. Előbbi nagyon határozott ízvilágával és a hozzá kínált mennyei sertésvelős pirítóssal hódít, utóbbi pedig olyan extrákkal, mint a pirított rókagomba és a pattogatott kukorica. A libamájkrémleves egyébként az átlag leveseknél testesebb, már-már főzelékes hatást kelt, úgyhogy a végén kellett is tartanunk egy kis pihenőt, mert túlságosan közel éreztük magunkhoz a véget jelentő telítődést.
A főétel választásnál előjött belőlünk a bátor gourmand, úgyhogy nem is agyaltunk sokat a választáson: kikértünk egy tál kakaós rizottóval körített kacsamellet, meg a magyar gyomor számára különösen csábító bourbon-mártásos szürkemarha hátszín steaket. Mindkettő tisztességes adag, a rizottós kacsához Praga Dark nevű barna sört kaptunk, a szürkemarhához pedig a bourbonos vonalat továbbvíve egy üveg Scotch Silly névre hallgató, 7,5% fokos barna ale-t, ami whiskey hordóban érlelt malátából készült. Mindkét ital remekül passzol a fogások ízvilágához, előbbi lágyít, utóbbi pedig felerősít, egyúttal könnyítik is az emberes falatok feletti győzelem kiharcolását. A szürkemarhához pirított sárga és lilarépa jár, kedves, harmonikus kiegészítői a medium rare-re sütött steaknek.
Desszert már nem is fért belénk, ahogy sör sem, de hogy az emésztésünknek adjunk egy kezdőlöketet, a számla kikérése előtt lehúztunk még egy-egy Agárdi prémium cigánymeggy pálinkát. Tudjuk, egy sörbisztróban ez szinte szentségkáromlásnak számít, de úgy voltunk vele, hogy majd legközelebb felkészültebb gyomorral jövünk. Mert biztosan vissza fogunk térni a Pivo and More-ba, hiszen az ételek jók (egyedül a kacsamelles kakaós rizottón kellene még egy kicsit csiszolni), a hatalmas sörválaszték pedig még jó pár tucat izgalmas tételt tartogat a számunkra. Meg azért csak végig kéne kóstolni a desszerteket is…
