Egy újabb Bourne rejtély, a Black Power mozgalom kialakulásáról szóló dokumentumfilm, sokrendezős „portré” Havannáról, egy újabb sztárszületős zenés-táncos film és egy Juliette Binoche-Mathieu Kassovitz románc – ezek jutnak erre a hétre.
A Bourne hagyaték
Öt év után újabb Bourne-film került a mozikba, az első héten letaszítva Amerikában az összes sikeres(nek hitt) filmet a trónról. A Bourne ultimátum az eredetileg trilógiának szánt sorozat záró része volt, most mégis itt az új film: új rendezővel és új főszereplővel, miután a második és harmadik rész rendezője, Paul Greengrass után matt Damon is kiszállt a projektből. Nem csoda, hiszen a film most csak nagyon gyenga szálakkal kötődik az előzőekhez: név szerint ugyan megemlítik Bourne-t, de főszereplője egy ügynöktanonc, aki – miután az életére törne, és ezt sikeresen megúszta – elindul megkeresni a csúnya, gonosz embereket. A feltörekvő Jeremy Renner mellé Rachel Weisz adja a szerelmi szálat, de lesz itt akció is bőven. Aki azonban a megszokott rejtélyeket várja, inkább keressen más programot.
Feketék jogai
A Feketék jogai először a 2011-es Sundance Fesztiválon, majd a Berlini Filmfesztivál Panoráma szekciójában tűnt fel. A dokumentumfilm az amerikai Black Power mozgalom születését próbálja meg feltérképezni – majd’ 40 év távlatából. A film nem mindennapi körülmények között született: egy 16 mm-es felvételből indul ki, amely egy svéd televízió raktárában porosodott évtizedekig, majd megkerült, és az alkotókat arra ösztönözze, hogy megvizsgálja a mozgalom és annak vezetői életét, a tagok későbbi sorsát. A ritka, értékes felvételeken olyanok mesélnek, mint Martin Luther King, Malcolm X, Stokely Carmichael, vagy Angela Davis.
Havanna, szeretlek!
A Cirko filmje kicsit hasonlít a Kávé és cigarettához – meg jónéhány követőjéhez. Laurent Cantet, Benicio Del Toro, Julio Medem, Gaspar Noé, Elia Suleiman, Juan Carlos Tabío és Pablo Trapero „szerelmi vallomása” egy városhoz, egy városhoz, amely egyszerre él a múltban és a jelenben – a hagyományokban és a puhuló szocializmusból, amely azonban mégsem enged. A hét – nem is akármilyen – rendező egy-egy kisfilmjéből áll össze az egész – vagy legalábbis a koncepció szerinti egész, amely a város 2011-es mindennapjait tükrözi, olyan szereplőkkel, mint Emir Kusturica vagy Daniel Brühl. Érdekesnek ígérkezik, kellemetlen meglepetés biztosan nem érhet…
Step Up 4 – Forradalom
A fiatal lány elindul szerencsét próbálni, és mit tesz isten, belebotlik. Ilyet már egy tucatszor láttunk, csak Step Upból is már volt 3 – de a közönség sosem unja meg Hannah Montanát sem, pedig a lány közben mocskosul híres lett. Itt annyival fejelik meg a történetet, hogy – az éppen aktuális trendnek megfelelően – a társadalmi felelősségvállalásról is mesélnek a gyerekeknek a vászonról, hiszen a főszereplő lány és kedvese szerelme csak akkor teljesedhet be, ha a gonosz befektetők nem építik fel a Banda nevű banda kedvenc helyén a luxusvillákat. Zene, tánc, szerelem – a nyár utolsó lehelete a sulikezdés borzalmai előtt.
Valaki más élete
A Valaki más élete egy közhelyes csavarral kezdődik: Marie másfél évtized után ébred fel. Kapcsolata, amelyet 25 évesen virágzóan romantikusnak gondolt, éppen az utolsókat rúgja. A trauma, hogy 40 évesen az ember már nem éppen úgy fest, mint régen, nem elég: párja szakítani akar vele, és a nőnek alig négy napja van, hogy visszahódítsa Pault. Marie a karriert választotta a családja helyett, úgy nagyjából 10 éve, és most lehetősége van arra, hogy a „régi” nő az „új” bőrébe bújva mindent visszacsináljon. A menthetetlen nyáltengerbe fulladástól csak Julienne Binoche és Matthieu Kassowitz humora mentheti meg a nézőt – pedig a könnyes szemű kisgyereket is bevetik…