A Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok vigaszai cím nem a legszerencsésebb, ha a közönséget be akarjuk csalogatni. Ha azt mondjuk, Zsótér Sándor rendezte, akkor már nagyobb sikerünk lehet.
A darab abban a pillanatban kezdődik, amikor Ibsen Nórája végződik: Nóra bevágja maga mögött a „babaház” ajtaját, de nincs felkészülve arra, ami vár rá. Elfriede Jelinek Nobel-díjas író, első sorban nem drámaszerzőként ismert. A Mi történt… is erről árulkodik: kevés, nem túl pörgő párbeszéd, sokkal inkább egyéni „kinyilatkoztatások” jellemzik.
Ennek megfelelően a rendező a darabot egy rádióstúdióba helyezte. A szereplők hol fülhallgatóval a fejükön, hol mikrofonba beszélve-ordítva kommunikálnak, a normál, „segédeszköz nélküli” közlés pedig sokszor elrajzolt, felnagyított gesztusokkal, elváltoztatott hanggal történik.
Egyértelműen kiderül, hogy miért éppen most kerül az Örkénybe ez a bemutató: a spekulációk spekulációinak sora veszi körül a címszereplőt, aki oda-vissza sodródik a férfiak és a manipulációk között, miközben hol a végzet asszonyának, hol hivatásosnak, hol pedig kislánynak tetteti magát – ahogy a helyzet kívánja. A banki ügyletek kellemes velejárója, hogy a nőt, ameddig még érdekes, a miniszterek és a bankárok adják kézről kézre, de elég hamar el is dobják. A végeredmény: egy értéktelen földdarab indokolatlan felértékelődése és Nóra indokolt alulértékelődése.
Az előadás nem szájbarágósan aktualizál, legjobb pillanataiban például Szandtner Anna semmi mást nem csinál, csak bankok neveit üvölti egy mikrofonba. Ettől függetlenül azonban az este sajnos – leginkább a gazdasági szakkifejezések túltengése miatt – túl sok ponton követhetetlen. Kerekes Éva leginkább Kerekes Éva, de az előadás mellékszereplői simítják el sokszor az este puklijait. Vajda Milán bumfordisága többször válik előnyére, Máthé Zsolt újfent üde színfolt tud lenni, de Szandtner Anna sem véletlenül csillog ki a munkásnők kórusából…
Fotó: Éder Vera