A héten (pontosabban április 18-án) ünnepeljük a Műemlékvédelmi napot, Magyarország pedig csak úgy dúskál a műemlékekben! Üröm az örömben, hogy műemlékeink jó része egészen elképesztően borzalmas állapotban van. A hét során a FUNZINE virtuális hasábjain bemutatunk nektek néhány szépen kipofozott, képeslapokra kívánkozó műemléki épületet, és néhány olyan romos szépséget is, ami remélhetőleg nem sokáig omladozik majd tovább, és hamarosan újra régi pompájában ragyoghat!
A keszthelyi Festetics kastély ma látható formáját az 1880-as években nyerte el, az alapjait pedig az előző század közepén fektették le. A közben eltelt cirka 130 év alatt többször is átépítették, bővítették, szem előtt tartva az éppen divatos stílusirányzatokat. 1799 és 1801 között építették hozzá például azt a szárnyat, ami később a Helikon otthona lett, az ország legnagyobb és egyetlen teljes épségében megmaradt magánkönyvtára, ami több mint 90 ezer 18. és 19. századi kötetnek ad helyet. Az épület neoklasszikus stílusú bútorzata szintén eredeti állapotában maradt ránk.
A kastély belsejében és környezetében folyó élet a kultúra és az oktatás jegyében telt. Festetics György, a kastély ura 1791-ben hagyta ott az osztrák sereget, hogy visszatérjen keszthelyi otthonába és a magyar irodalmiság mellett kiállva, a Habsburgokkal szemben fellépve mindent megtegyen az ország műveltségének felemelésére. Megalapította a Georgikont, Keszthely mezőgazdasági iskoláját, és nagy összegekkel járult hozzá a katonai oktatás minőségének javulásához is.
1817-ben Festeticsnek sikerült valóra váltania egyik nagy álmát, és évente két alkalommal (a király névnapján és a Georgikon iskola évzáró ünnepélyén) megrendezte a Helikon névre hallgató irodalmi eseményt: a meghívottak a legnevesebb magyar írók és költők közül kerültek ki, akiket aztán a házigazda különböző díjakkal és emlékfa-ültetésekkel örvendeztetett meg. Telente a Helikon felolvasó estek sorozatából állt, tavasszal pedig a Georgikon diákjai adtak elő táncokat, dalokat és rövidke színjátékokat, mellesleg koncerteket is szerveztek. Berzsenyit, a kor meghatározó költőjét is megihlette a kastély falai között folyó irodalmi forradalom, el is nevezte „kis magyar Weimar„-nak – ezzel utalva a német városra, melynek Goethe, Schiller és Herder is szülöttei voltak.
Bár a költők és írók már eltűntek a kastély vendéglistájáról, a magyar irodalom nagyságát nem csak a hatalmas könyvtár antik kötetei hirdetik: a festői szépségű parkok, a gyertyafény-világította szobák, és a gazdagon díszített homlokzat egész évben csak úgy árasztják magukból a poétikus szépséget.
