A Nemzet Színésze, egy kicsit mindenki álomnagymamája, a feltörekvő új nemzedék tanára és talán a magyar színház egyik legelkötelezettebb rajongója, aki még interjú közben sem felejti el elmesélni kollégájának, Csányi Sándornak, hogy vasárnap délelőtt milyen nagyszerű darabot látott. Molnár Piroskából fél óra alatt olyan mennyiségű szeretet és életöröm áradt, amit még egy embernél sem éreztem, de kár is ezen csodálkozni – hiszen felé is olyan szeretet árad, amit kevés színész érezhet Magyarországon. A színésznővel a szakmáról, az új nemzedékről, Elviráról és a Tháliában hamarosan bemutatásra kerülő Liliomról beszélgetünk, melyben olyan nagy nevekkel osztja meg a színpadot, mint Schell Judit, Udvaros Dorottya, Fodor Annamária, Vida Péter, Pindroch Csaba és az előbb említett Csányi Sándor.
Mikor mondtam néhány ismerősömnek, hogy Önnel interjúzom, mindenki el volt ájulva, valaki még azt is mondta, hogy üzenjem meg Önnek, hogy legyen a nagymamája (felnevet). Hihetetlen rajongással találkoztam. Hogy lehet elérni, hogy valakit egy ország imádjon?
Nem tudom, hogy lehet elérni, mert én nem tettem ezért külön semmit. De persze, nagyon jó érzés, ha szeretik az embert.
Ez lehet egy cél is a színész szakmának?
Ez nem cél. Ez vagy kialakul vagy nem, de nem minősít egy színészi pályát.
Ha az ember megnézi az életpályáját azt látja, hogy Ön nem csak egyszerű színésznő – ott volt a Katona alapításakor, nagy segítője volt Alföldinek, a Nemzet Színésze, tanít… Rengeteg dolgot tett a szakmáért…
A Katona nem az én külön érdemem, hál Istennek így alakult. Én vagyok büszke és boldog, hogy ott lehettem a Katona alapításánál. A tanítás… Nem is nevezném áldozatnak, de igen, az egy plusz, amit az ember megtehet, ha kérik rá vagy úgy alakul az élete. Nézni a feltörekvő új generációt, gyönyörködni bennük és megpróbálni segíteni nekik… ez egy nagyon jó dolog.
Milyennek látja az új generációt?
Ugyanolyanok, mint mi voltunk. Lelkesek, fiatalok, tehetségesek…
Miben más a helyzetük?
Nehezebben tudnak elhelyezkedni. Mi ránk még vártak állások.
Lehet már ilyenkor látni, hogy kik lesznek majd a nagyöregek?
Azt már felvételenél látszik többnyire, hogy ki az, aki született színész vagy kiemelkedő tehetség. Ez az első pillanatban meglátszik.
Máshogy bánik ilyenkor velük az ember?
Nem. Többnyire azokat veszik fel az egyetemre, akik igazán tehetségesek. Az, hogy valakiből esetleg vezető színész lesz vagy hős, a másikból pedig egy karakterszínész vagy epizodista, aközött az ember nem tesz különbséget, csak tudja, hogy ki fog majd nagy valószínűséggel Rómeót játszani és ki az, aki soha. Ki az, aki később érik be. A színházban minden féle szereplő kell.
„Nézni a feltörekvő új generációt, gyönyörködni bennük és megpróbálni segíteni nekik… ez egy nagyon jó dolog.”
Egy interjújában azt mondta, hogy színésznőnek 35-40 évesen a legnehezebb lenni…
…A negyven, az egy nehéz dolog. Akkor éppen abba a korba ér, amikor a fiatal szerepeket már a fiatalok játsszák, az idősebb szerepeket pedig az idősebbek. És negyven éves korra nem sok szerepet írnak.
És mikor a legkönnyebb színésznőnek lenni?
Nekem speciel talán most. (Nevet) De fiatalon is elkényeztetett a pálya, nem panaszkodhattam. De mikor az ember átvészelte ezt a bizonyos negyven éves kort, én, mint karakter színésznő egyre több szerepet tudhattam magaménak, egyre többször gondoltak rám.
Fordulópont ezek szerint ez a szakmai életben?
Nem. Nincs fordulópont. Mindig sok szerepet játszottam. Az a negyven év körüli is azzal telt, hogy elmentem Kaposvárra és ott játszottam mindent. Magamnál fiatalabbat, magamnál öregebbet, zenéset, mindent. Csak színházat kellett váltanom hozzá.
A legújabb generáció most Elviraként ismerik. Van még olyan szerep, amiről egy időszakra beazonosították Önt az emberek?
Persze, hiszen most ezt látják a televízióban, ha nézik. Ha a televízióban látnak egy szerepben, főleg egy sorozat főszerepében, akkor számukra az az ember vagyok. Nekem őszintén szólva Elvira szerepe nem sokat jelent. Eljátszom boldogan, sokat nevetünk a forgatásokon, szeretem magát a sorozatot, de Elvira megformálása nem döngöl a földbe. Nem azt mondom, hogy a kisujjamból kirázom, mert csúnya ilyet mondani, de hát Elvira nem tartozik azok közé a szerepeim közé, amikért meg kell küzdeni. Fölteszem a parókát és Elvira vagyok.
Mi volt olyan szerep, amiért nagyon meg kellett küzdeni?
Minden színházi szerepért meg kell. Ahol az ember végigéli azt a 6-7 hét próbaidőszakot és az előadásokat. Hála Istennek sok ilyen szerep tulajdonosa is vagyok.
A Nagy Füzettel megérintette az Oscar szele. Milyen érzés ez egy magyar színésznőnek?
Jó. (Nevet) Semmi különös. Az ember csinált valamit, nézi magát a filmen és mindez csak jó érzést kelt az emberben, nem többet.
Azóta is csak egyszer nézte meg?
Egyetlen egyszer láttam, Karlovy Varyban. Mit nézegessem magam? (Nevet)
„Az ember csinált valamit, nézi magát a filmen és mindez csak jó érzést kelt az emberben, nem többet.”
Milyen Schell Judittal játszani?
Csodálatos partner. Egy az öltözőnk is, még a színpadon túl is jóban vagyunk és hál istennek az öltözőben is remekül el tudunk beszélgetni. Remek ember, remek színésznő. Örülök, hogy vele játszom, és ilyen közelről ismerjük egymást.
Udvaros Dorottya is játszik az előadásban…
Akivel pedig a Nemzetiben öltöztem együtt. (Nevet)
A Liliom egy örök klasszikus, örök üzenetekkel. Ennyi szerep után meg tudja mondani, hogy mitől is lesz jó egy színházi darab?
Jó író, aki jó témát választ, színpadra való-e, eltalálja-e éppen… Örökérvényű tud-e lenni. Hiába írt Shakespeare sok száz évvel ezelőtt, nem talál olyan darabot tőle, ami ne lenne máig érvényes. Ez fontos kritérium.
A Molnár Ferenc darabok máig megtalálják a mához az utat. A Liliom például az egyik legerősebb drámája, ami a mai napig hatással van az emberre. Akár a romantikájával, az érzelgősségével, de a világról alkotott véleményével is. Egy gyönyörű felnőtt mese.
Hihetetlen a szereposztás, az ember megdöbbenhet azon, hogy ilyen színészeket lát egy színpadon. Mennyire éri el az embereket ezzel a színház?
Mindig olyan társulatokban voltam, ahol nagy, ismert színészek voltak és többnyire olyanokkal léptem egy színpadra, akik a közönség által szeretett és nagyra tartott kollégák voltak. Természetesen ez hatékonyabb tud lenni, mint egy olyan szereposztás, amiben ismeretlen nevek szerepelnek. Össze tud fogni egy stábot, hogy ismerik egymást régről, játszottak már együtt, nem kell magyarázkodni, rá tudnak állni egymást stílusára. Itt ez is megvan.
Molnár Ferenc: Liliom
Thália színház
1065 Budapest, Nagymező utca 22-24
Bemutató: Június 13. 19:00
További információk ITT!
További interjúinkat ITT olvashatod el!
