A Védegylet egy 2000 óta létező civil szervezet, amelynek küldetése, hogy óvja a jövőt. Az évezred eleje óta építenek hazai és nemzetközi kapcsolatokat, kezdenek olyan kampányokba, mint a tiltakozás a nukleáris energia hasznosítása vagy a Duna szennyezése ellen, de védik a fákat is a budapesti közterek átépítésénél. Vida Viktorral, az egyesület főtitkár-helyettesével beszélgettünk.
Röviden; hogyan definiáljátok a Védegyletet, mik a fókuszpontjai a tevékenységeiteknek?
A Védegylet egy teljesen egyedi civil szervezet, nem nagyon van hasonló Magyarországon. Nagyon sokszínűek a témái, az eszközei a lobbizástól és oktatástól a tüntetésig, és polgári engedetlenségig nyúlnak. Egy civil szervezet általában egy területen aktív. A Védegylet ellenben egyszerre foglalkozik a környezeti problémákkal, a szociális igazságossággal, illetve az emberi jogokkal és a demokrácia állapotával. Ezért van az, hogy hol a soproni védett erdőért harcol egy kalandpark ellen, hol az afrikai kávétermelők és a magyar gazdák érdekeiben lobbizik, hol arról tart konferenciát, hogy mit gondoljunk az IMF-ről és az államcsőd lehetőségéről egy gazdasági válság idején. Ráadásul szerintünk az ökológiai katasztrófa, a szegénység, az emberi jogok mind összefüggő területek, csak együttes kezelésükkel lehet eredményt elérni. Mi nagyon kritikusak vagyunk a mostani rendszerrel kapcsolatban. A Védegylet szerint a környezet mint olyan, önmagában védhetetlen, a rendszer egészét kell megváltoztatni, mert a mostani rendszerhez hozzá tartozik az önpusztítás, hogy profitérdekek mentén föléli a saját ökológiai és társadalmi alapját. Mindig igyekeztünk új témákat behozni vagy támogatni, mint fair trade, a környezeti igazságosság, az élelmiszer-önrendelkezés, a pénzügyi spekulációk elleni nemzetközi adó, a tájfajta növények és állatok megőrzése és terjesztése, a klímaigazságosság, a globalizációkritika, az energiaszegénység.
Melyek voltak az elmúlt év legfontosabb sikerei, melyek a célok a mostani évre?
Sólyom László köztársasági elnök (2005-2010) ajánlása a posztra a mi ötletünk volt, több mint száz bal- és jobboldali közszereplővel kértük a pártokat, hogy szavazzanak őrá. Egy világon egyedülálló, előremutató hivatalt is javasoltunk, amely a jövő nemzedékek ombudsmanja, amely azért működik, hogy a jövő generációknak is maradjon döntési joga egy élhetőbb életet választani. Más szervezetekkel együtt közösen is értünk el sikereket. Megakadályoztuk a társadalombiztosítás privatizációját 2007-2008-ban. Betiltattuk a cianidos bányatechnológiát az országban. Egy értékes élőhelyre, a Zengő-hegy csúcsára – egyébként alkotmányellenes módon – tervezett NATO-lokátor ellen tüntettünk és lobbiztunk. Segítettünk a magyar kistermelőknek, hogy a házi élelmiszereiket (lekvár, kolbász, stb.) piacra vihessék. Tavaly sikeresen hívtuk föl a média és a közvélemény figyelmet egy jogsértésre, amikor négy hónapig tartották börtönben Zsák Ferenc természetvédőt, mert föl mert lépni egyedüliként az Audi új gyárának helyszínválasztása ellen. A gyár helyszíne ugyanis teljes egészében egy európai jelentőségű, védett terület lett a kormány támogatásával, holott máshol is megépülhetett volna. Jelenleg is küzdünk azért, hogy az autógyártó cég betartsa az ígéretét, az állam nyilvánossá tegye a dokumentumokat, és fölkértük a Helsinki Bizottságot, hogy vigye Strassbourgba az ügyet. Jó ideje kampányolunk az atomenergia ellen, vagy hogy ne tegyék tönkre a Dunát és folyó menti óriási ivóvízbázist gátakkal, túlzott kotrással, szivattyús energiatározóval. Nemrég megmentettünk több fát a fővárosban egy tér átépítésekor, van, hogy egy bérház egyetlen hatalmas fájához hívnak minket segítségül. Filmeket terjesztünk a klímaváltozásról, a gazdasági válságra választ jelentő kisközösségi megoldásokról, és más témákban.
Általánosságban mennyire vagyunk tudatosak a gondolkodásunkban és cselekedeteinkben, ha a fenntarthatóság, a környezetvédelem, egy emberibb és élhetőbb élet a tét? Mennyiben maradunk el az európai átlagtól?
A Védegylet 2000 óta létezik, és azóta buzdítjuk az embereket, hogy vegyenek részt a lakóhelyük, vagy az országuk közügyeiben. Elsőként hirdettük, hogy a politika jelentése a közügyekben való részvétel, és nem engedhetjük, hogy ez csak a pártok játéka legyen. Minden egyes ember tájékozott és nagyon bölcs tud lenni a saját életét érintő kérdésekben, sokszor felelősebb és kreatívabb, mint a távoli hivatalnok, vagy a pártpolitikus. Ezért a jó döntésekhez, a jó kormányzáshoz be kell vonni az embereket. Több kutatást, kiadványt készítettünk a részvételi demokrácia, helyi cselekvés segítésére. Ez sokszor nem hogy drágább, hanem gyorsabb, olcsóbb és békésebb fejlesztéseket, beruházásokat jelent. A diktatúra 40 éve alatt lerombolták a civil társadalmat. Ami a rendszerváltáskor újraindult, azt meg az új pártok hagyták magára, árulták el, és akadályozzák. Alacsony a normakövetés, a társadalmi bizalom. Az emberek arra lettek szocializálva a történelmi traumák során, hogy csak az egyéni érdekérvényesítésben bízzanak. Szerencsére egyre jobban hisznek a közösségi cselekvésben, mert látják már, hogy a pártok átverték őket és az elmúlt 22 évben, és nem azt kapták, amit ígértek nekik. Tudják, hogy lépniük kell, mert a saját életükről van szó.
Fotó: Borsos Dóra Ráhel