Az emlékezetkiesés a dél-amerikai sorozatok kedvelt témája, de jó párszor becsúszik a hollywoodi filmek repertoárjába is. A Fogadom is egy ilyen próbálkozás, szerencsére a jobbik fajtából.
Vannak olyan filmes sztorik, amelyek hallatán már az első pillanatban a „közhely” felirat kezd villogni a szemünk előtt, a tipikus alapszituáció miatt pedig akaratlanul is előítéletekkel ülünk be a filmre.
Első pillantásra úgy tűnt, a Fogadom (The Vow) is ebbe a kategóriába esik, hiszen a történet kiindulópontja egy tökéletes boldogságban élő fiatal házaspár autóbalesete, amely után a feleség kómába esik, és elveszti az elmúlt 5 évre vonatkozó emlékezetét. Ez az 5 év ráadásul éppen az az időintervallum, amely alatt a két fiatal, Paige (Rachel McAdams) és Leo (Channing Tatum) megismerkedett és egymásba szeretett, így a férfi kétségbeesetten próbálja visszaszerezni felesége szerelmét.
Az alapfelállás egyébként kísértetiesen hasonlít a 2004-es Az 50 első randi sztorijára, amelyben Adam Sandler karaktere minden egyes nap újra és újra megkísérli meghódítani Lucy-t (Drew Barrymore), aki a rövid távú memóriája visszafordíthatatlan sérülése miatt egyik napról a másikra mindent elfelejt. Az utóbbi esetben az elkövetett hibák kijavítására jó alkalmat jelent a minden reggel újraírható tiszta lap, a Fogadom viszont sokkal inkább a tragédiára és az ebből fakadó veszteségre helyezi a hangsúlyt: a hosszú távú memória elvesztése valahogy kevesebb vicces helyzetet tartogat – és nem csak filmes szemmel. Persze ebből a morbid és fájó helyzetből is – különös tekintettel a férjre, akinek felesége tulajdonképpeni elvesztésével rendesen kicsúszik a talaj a lába alól – ki lehet hozni néhány megragadó pillanatot, így a percek előrehaladtával kezdjük elfelejteni a kezdeti bizalmatlanságunkat.
Bár a történet önmagában úgy hangzik, mintha egy lelkes forgatókönyvíró nem túl eredeti ötletéből pattant volna ki, a helyzeten jócskán javít, hogy a film megtörtént eseményeken alapul. És ha azt nézzük, hogy egyesek szerint az élet a legjobb forgatókönyvíró (hogy a kompozícióhoz mi is hozzátegyük a magunk közhelyét), mi pedig szeretjük elhinni és átélni az ilyen sztorikat, már meg is bocsátottunk minden korábban felmerült akadályt.
Azok a pillanatok határozzák meg, hogy kik vagyunk, amelyekre érdemes emlékeznünk, és egyáltalán: az, amire emlékezünk – de mi van akkor, ha mindez semmivé lesz? Az igazi tragikus hős szerepe Leónak jut: egy csapásra kívülállóvá válik a felesége életében, ráadásul ő az egyetlen bizonyíték, az a bizonyos zavaró tényező, aki a puszta jelenlétével is szembesíti a lányt a siralmas helyzettel. A két főszereplőt a giccsbehajló egymásratalálástól a hippiesküvőn keresztül a balesetet követő első ébredésig követhetjük végig, nincsenek flashbackek, csak az egyre növekvő feszültség és a nézőben fokozatosan generált drukk.
A sors kegyetlenségén túl a generációs problémák is központi szerepet kapnak a filmben: a baleset előtti években önként mellőzött család hirtelen újra a lány életének részévé válik, örülnek, hogy elhallgatni vágyott bűneik a szerencsétlen véletlennek köszönhetően újra feledésbe merültek.
Paige életének egyik legfontosabb korszakával együtt komoly szakmai és magánéleti döntések foszlanak semmivé: a tékozló lány megtér családjához, az ígéretes, kemény munkával felépített művészpálya helyett pedig – apja (Sam Neill) legnagyobb örömére – visszatér a jogi egyetem gondolatához. A végsőkig kitartó anya szerepében Jessica Langet láthatjuk, így már két olyan mellékszereplő is adott, akikre érdemes odafigyelni.
Rachel McAdams és Channing Tatum szerethető és esendő szerelmesek, így egyikük sem esik túl messze attól, mint amiben eddigi filmjeiben is utazott. Channing Tatum néhány éve még a Step Up táncosfiújaként és a tinifilm Micsoda srác ez a lány szereplőjeként tűnt fel, azóta azonban sikerült annyira kikupálódnia, hogy néhány fokkal komolyabb feladatok – például katonaszerepek – is megtalálják. A jóképű Tatum mellé keresve sem találhattak volna Rachel McAdams-nél ideálisabb partnert, aki kicsit olyan, mintha Anne Hathaway kissé szertelenebb, szerethetőbb változata lenne. A Fogadom megtekintése után képzeletben garantáltan megszeretgetitek majd a memóriátokat – és nem utolsósorban azt, aki a kezeteket fogja.
Fogadom (The Vow)
Forgalmazó: Fórum Hungary